[1584. szeptember 8., Kassa]
Az történt (nem ez az első eset), hogy Tarcalon, ő szent császári felsége Tokajhoz tartozó mezővárosában két diák behatolt más szőlőskertjébe, hogy leszakítson néhány körtét. A szőlőskertek őrei meglepték őket, s mivel az egyikük kivont karddal ellenállt az őrnek, az elfogta őt, a másik diákot pedig, noha vasfokossal fenyegetőzött, a másik őr megtámadta és megsebesítette egy fejszével, ebbe a sebbe ez három nap múlva belehalt. A gyilkos őrt nyomban elfogták. Nagyságos Mágocsy Gáspárnak* az egyik szomszédos mezővárosban, Tállyán van egy magyar prédikátora, Károlyi Gáspár, aki a környék többi prédikátora között seniori+ hivatalt visel, s mintegy superintendensként+ működik. Ő a tarcali bírótól követelte, hogy rendezze meg a pert, majd miután meghozták az ítéletet, adja át [a vádlottat] az ítélet végrehajtására. A bíró megígérte az ítélkezést, de azt válaszolta, hogy nincs joga átadni a vádlottat a [tokaji] tiszttartó és a [szepesi] kamara tudta nélkül, és megtagadni tőle a szokásos jogi eljárást vagy a fellebbezés lehetőségét. A tállyai prédikátor ezen felháborodva először eltiltotta a szentségektől Tarcal mezőváros bíróját, esküdtjeit, polgárait és minden lakosát, majd a helység prédikátorának szigorúan és lelkészi hivatalának elvesztése terhe alatt megparancsolta, hogy ne tartson ott szentbeszédeket, ne keresztelje meg az újszülötteket, s ne engedje meg, hogy a temetéseken akár zsoltárokat énekeljenek, amint azt szokás, akár a harangokat megkondítsák; sőt még a szomszédos falvak prédikátorainak is megengedte, hogy megtagadják a tarcaliaktól szolgálatukat és a szentségek kiszolgáltatását. Ennek a kemény parancsnak engedelmeskedik mind a tarcali prédikátor, mind a többi szomszédos helység prédikátorai*.
Ily módon esett meg, hogy a tarcaliak több mint egy hónapig tökéletesen híjával voltak a prédikációnak és a szentségeknek, s most is híjával vannak, úgy hírlik, hogy ez időtől fogva már öt csecsemő halt meg kereszteletlenül. A tarcali bíró a maga hivatalában hasonlóképpen eljárt, a vádlott ellen a meggyilkolt apjának és rokonainak kezdeményezésére pert indított, és miután azt halálra ítélték, az elsőfokú ítéletet (amint az az ő szent császári felsége várainak alattvalói közötti perekben történni szokott) továbbította a tiszttartóhoz, majd amikor ott helybenhagyták a Tarcalon hozott ítéletet, még tovább küldte ehhez a kamarához, ahol mindezidáig függőben van az ügy. Mivel tehát ez az eset súlyosnak, és a tállyai prédikátor tette, mellyel ő szent császári felsége jobbágyait eltiltja a szentségekkel való éléstől, túlságosan merésznek látszik, az egész ügyet Felséged elé akartuk alázatosan terjeszteni, ezt Felséged gondos vizsgálat alá fogja venni és méltóztatni fog kegyesen határozni arról, miként kelljen a prédikátor eme szokatlan és istentelen tettét megbüntetni, és a tarcaliak számára visszaszerezni a szentségekkel élés szabadságát.
Kassán 1584. szeptember 8.-án.
[Szabó András fordítása ]