86. NAGYENYED

A NAGY PLÉBÁNIATEMPLOM

A szász telepítés után a fent leírt kis templom kicsinynek bizonyult, s ezért már a tatárjárás előtt hozzáfognak egy nagyobb templom építéséhez. A tatárjárás azonban megakasztja az építkezést, ezért csak a következő században folytatódik és a XV. század végén, 1480-ban fejeződik be, amint arról a gyulafehérvári káptalani levéltárban őrzött oklevél értesít. (Muzsnai: i.h.)

A kis templomban egy olyan kőtáblát őriznek, amelynek felirata az építkezés egyik szakaszára utal (Incohatum est anno MCCCXXXIII), de ez vonatkozhat akár a kistemplomra, akár a nagytemplomra is.

A tatárjárás előtti korból a nagytemplom esetében csak a torony vészelte át a teljes pusztulást.

A tatárjárás utáni építkezés korából való a hatalmas, védelmi célokat szolgáló bástyatorony.

Az eredeti gótikus templom belsejét barokkos stílusban alakították át, és csak a szentély őrizte meg gótikus jellegét. Az egykor háromhajós templomból mindössze a főhajó maradt fenn.

A kaputorony 1541-ben készült, felirata: „Capit... 1541” (Balogh J: Az erd. renaissance. 271.)

A templom legrégibb ismert papja a pápai tizedjegyzék szerint Péter plébános, egyben fehérvári főesperes, aki 1332-ben 1 fertó ezüstöt fizet és ismét 7 fertót, 1334-ben 9 garast és 6 dénárt. Ugyanezen évben Péter néven még egy befizetés szerepel: 1 fertó és 1 kuntin befizetésével, 1335-ben 7 lotó finom ezüstben. (Györffy: i.m. II. 142.; Beke: Az erd. egyházmegye. 81.; Documente. XIV. C., III. 123, 125, 180, 194, 206.)

1344-ben Imre (Beke: i.m. 81., jegyz.), 1420-ban János dékán (Urkundenbuch. III. 560, 563, 574, 591.), 1503-ban pedig Rákosi Menyhért kanonok a plébános.

1428-ban János plébános fehérvári kanonok és püspöki vikárius. (Urkundenbuch. IV. 354.)

A katolikus korból érdekes adat, hogy Hunyadi János 1442-ben Tinódot misealapítványul az enyedi plébániának adja. (Beke: i.h.)

A reformációig csak katolikus egyház van Nagyenyeden, két templommal és két egyházközséggel. Maga a vár is két részre volt osztva, a két templom körül. (Szőnyi: Régi magyar templomok. 200.) A kettősséget az indokolta, hogy Nagyenyednek magyar és német lakói voltak, tehát külön templom állott a magyar, illetve a német nyelvű hívek részére.

Valószínűleg a többségben lévő németeké volt a nagytemplom, mert a reformáció után; amikor előbb a németek lutheránusok lesznek és meg is maradnak ebben a hitben, míg a magyarok tovább lépnek és a református változatnál kötnek ki, a nagytemplom az 1597. évi döntés, illetve megegyezés alapján a lutheránusoké, a kistemplom pedig a reformátusoké lesz, de olyan formában, hogy a nagytemplomot mindkét fél használhatja. Ez az állapot 1698-ig, illetve 1704-ig állott fenn, amikor a többségbe jutott reformátusok kapják meg a nagytemplomot, azzal a kikötéssel, hogy ha a lutheránusok újra többségbe jutnának, visszakapják a nagytemplomot. Az átadás 1720-tól végleges.

1557-ben Macerius Ambrus enyedi pap már mint lutheránus vesz részt a lutheránusok kolozsvári zsinatán, pedig előbb küküllői esperes is volt.

Békés Gáspár idején (1568–1575) az unitáriusok is tért nyernek, mert itt zsinatot is tartanak, sőt az előbb említett Macerius Ambrus vagy a fia később unitárius papként tűnik fel. (Muzsnai: i.m.)

A templomok végleges megosztása, vagy ahogyan vélik, foglalása után is megmarad egy kis lutheránus közösség, mert pl. 1732-ben, amikor a lutheránusok orgonát állítanak be a kistemplomba, a reformátusok az újítás ellen tiltakoznak. Hasonló tiltakozás ismétlődik meg 1777-ben is. (Muzsnai: i.m. 54.; Debreczeni: Erd. ref. templomok és tornyok. 9.) A középkorban még 4 kápolna is volt: Boldogasszony, Szt. Ilona, Szt. Erzsébet és Nepomuki Szt. János tiszteletére.

A középkori templomok sok vihart láttak, melyek ellen a templomkastély sem nyújtott biztos védelmet. Az 1658. évi török-tatár ostrom után „a szerencsétlenség emlékére Enyed aug. 20-át megelőző vasárnapon minden évben Úrvacsorával élt, s azon napot megböjtölte” (Kővári: Erdély régiségei. 251.)

1704 virágvasárnapján a Rákóczi Ferenc katonáit üldöző labancok a várost és kastélyt, templomával együtt, porrá égetik. A protestáns Enyed ezért virágvasárnapra böjtöt fogadott. (Kővári: i.m. 251–258.) Ekkor a nagy hajó mennyezete beomlik. Deszkamennyezettel helyettesítik. 1784–1804 között téglaboltozatot kap és belsejét barokk stílusban újítják. A régi templomból megmaradt még a fali szentségfülke.

A Basta korszakban is felgyújtják és megrongálják, a szentély boltozata beomlik. (Erdélyi Protestáns Közlöny. 1877.)

1849. jan. 8-án, a város pusztulásakor, újra feldúlják a templomokat is. Ekkor vonul a minorita pater templomi ruhában, oltári szentséggel az ostromlók elé, hogy megállítsa az ostromlókat, de sebeket kap.

A XVIII. században református és lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 183.; Helységnévtár. 1913.)

A reformáció korában megszűnt katolikus egyház újjászervezésére 1727-től nyílik lehetőség, amikor két minorita telepedik le a városban. 1747-ben építik fel templomukat és rendházukat. Az 1849-beli pusztítás nyomán a templom tetőzete leég, a rendházzal együtt. Csak 1853-ban tudják rendbehozni. (Shematismus. 1882. 22.)

A XVIII. században és e század elején is katolikus plébánia. (Benkő J.: i.m. II. 162.; Helységnévtár. 1913.)