115. SZÉKELYKAKASD

1515-ben jelenik meg neve Kakasd formában. 1567-ben a regestrum 8 kapuval jegyzi. (Orbán: Székelyföld. IV. 215.)

Egykori katolikus hívei a reformáció idején reformátusok lesznek. A katolikus korban Maroskeresztúrnak volt a filiája, a reformáció után 1673-ig Káposztásszentmiklóshoz tartozik, amikor külön fatemplomot építenek s különválnak az anyaegyháztól, de a hívek kevés száma miatt nem lesz külön anyaegyház, hanem Meggyesfalva társegyháza és a lelkész itt és Meggyesfalván felváltva tart istentiszteletet. (Orbán: i.m. IV. 214.; Ref. Névkönyv. 1904. XVII.)

A XVIII. században is kicsiny telep, amint Kovásznai Sándor szülőfalujáról megénekli:

Villa decem vix est miseris possessa colonis.

Nomina de gallo nocte cantate gerit. (Orbán: i.m. IV. 215.)

1860–1862-ben kőtemplomot építenek. (Ref. Névkönyv. 1904. XVII.). Más egyház itt nem volt.

A helynevek is erről vallanak: Nagy erdő, Boszjuk tető, Kukujatető, Szőlőtető, Csóka, Unumáj (Benkő K.: Marosszék. 260.), Bérc, Búcsú padja, Búcsú szél, Verőfényes, Cserfő, Csúnyás gödör, Oh-hegy, Veresvég (XVII–XVIII. sz.) (SZOKL. VI. 407.).