116. SZÉKELYSÁRD

1360-ban Saardról írt Sándur fia Miklós szerepel a forrásokban, de nem bizonyos, hogy erről a Sárdról van szó. (Barabás: SZOKL. VIII. 24.) 1502-ben azonban már biztos adat van erről a Sárdról. (i.m. 92.) Az 1567-i regestrumban egyetlen kapuval jegyzik. (Orbán: Székelyföld. IV. 65.)

Kis telep lehetett, mert a XVII. század közepén mint prediumot, pusztát említik. Ekkor Daczó Gergely telepít a csaknem teljesen lakatlan helységbe. (Orbán: i.h.).

Már a katolikus korban Kisszentlőrinc filiája, Szentlőrinc pusztulása után pedig Tompához tartozik. 1700-ra már annyian vannak, hogy a tompaiakkal folytatott vita szerint az egyházi terhek viselésében a sárdi református híveket egyharmad terheli. (Benkő K.: Marosszék. 299, 304.)

Abból, hogy a szentlőrinci harangot 1661 után maguknak tartották a sárdiak, kitűnik, hogy kápolnájuk vagy haranglábjuk volt.

A múlt század közepén a katolikusoknak is van fakápolnájuk, amely helyébe kőkápolnát építenek.

Az eredeti lakókról vallanak a nevek és helynevek: 1502-ben Bicsal Lőrincné, Bolyai Margit (Barabás: i.m. VIII. 192.), 1575-ben a kerelőszentpáli csatában Baloch István van jelen (i.m. 304.), 1585-ben Lázár Lőrinc (Benkő K.: i.m. 299.; Orbán: i.h.). Helynevek: Bakos, Sósdomb, Csúcs, Temető, Kissárd. (Benkő K.: i.m. 298.)

Katolikus templom