132. SZÁSZBUZD

1356-ban Busd.

1396-ban Buzd, 1418-ban Bussd, 1532-ben Busz néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)

Mivel XIII. századi szász telepítés, bizonyos, hogy temploma eredeti formáját a XIII. század második felében kapta. (Komm mit. 1975. 159.) Szentélye alapfalaiban XIV. századi.

A XV. században késő gótikus csónaktemploma van, amelyet a XVI. század végén (1490– 1497 között) erődítenek, egyszerű fallal veszik körül. Mária tiszteletére volt szentelve.

Elrendezése egyhajós, eredetileg torony nélküli csarnoktemplom. Szentélye XV. századi, keresztboltozattal, a nyolcszög felével záródó apszissal. Északi ablaka megőrizte kőrácsát, és épen maradt a pompás nyugati kapu is. Szentségfülkéjét csúcsíves kőkeret díszíti. Hajója sík mennyezetes. Egykori oltárkő lapját, az ereklyetartó sepulcrummal, a szentély padlójába építették be. A diadalív csúcsíves, mely részben a szentély fölé épített védemeletet is tartja.

A kőfal csak részben maradt fenn. Nyugati védőtornya földrengés áldozata lett, az északi bástyát templomőri lakásul használták. Az északkeleti kaputoronynak csak külső falai maradtak meg, romosan. Déli kapuját befalazták. (Komm mit. 1975.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 155.; Roth: Die d. Kunst in S. 65.; Fabritius: S. Kirchenbürgen. 62.; V. Drăguţ: Arta gotică. 119–121.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic. 77.)

Középkori nagy harangján a szokásos felirat olvasható: „O rex gloriae, veni cum pace.” A háború alatt elveszett kis harangja Máriát hívta oltalmul: „O Maria tuere plebem Busanam. 1510.”

Tiszta katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 206.; Helységnévtár. 1913.)

Lutheránus templom