131. SZÁSZBUDA

1337-ben Boda, 1494-ben Bodon, 1488-ban Budendorf, 1524-ben Bwdendorf néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)

Templomát az oklevelek már 1356-ban említik. Akkor háromhajós bazilika volt, toronnyal. Alaprajza román kori, de szentélye már gótikus hatásra a többszög három oldalával zárul, és a hajók közötti árkádok is csúcsívek felé hajlanak. (V. Drăguţ: Arta gotică. 39.)

A szentélyt keresztboltozat fedte, a hajó sík mennyezetes volt. Az 1505–1519 közötti erődítések során az oldalhajókat lebontják, a megmaradt főhajó pilléreire védőemeletet húznak. A belső falakon kivehetők a befalazott árkádok nyomai. A sík mennyezetet téglabordás hálóboltozattal helyettesítik. A szentélyt elfalazták annyira, hogy csak egy rés nyílt a hajóba. Egyetlen kapuja a nyugati homlokzaton állott. A gótikus ablakokat is átalakították. Új sekrestyéje is ekkor épül.

1487-ben építik tornyát, de csak a tető magasságáig.

A védelmi átalakítások idejét az 1505– 1508 közötti segesvári adóregiszter adókedvezménye jelzi: „Dofendorf relaxati ad fabricam ecclesiae fl. 21. den. 12.”

A szentély falait XVI. századi bizánci stílusú festmény díszíti. Az apostolok sorából csak Szent János ismerhető fel. XV. századi szép feliratos kelyhe brassói műhelyből került ki. (V. Drăguţ: i.m. 39, 312–313.) A középhajót csillagboltozat fedi.

1500-ban öttornyos védőfallal veszik körül, majd előudvart csatolnak hozzá egy bástyával. (Komm mit. 1972. 114–115.)

Középkori katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.; Helységnévtár. 1913.)

Lutheránus templom