89. MEDGYES

FEJEZETEK

FERENCES TEMPLOM

1267-ben jelentkezik először oklevélben Mediesy néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1283-ban Medies, 1317-ben Medyes, 1339-ben Megyes, 1423-ban Meggyes, 1605-ben Medgyes formában fordul elő.

1973. évi ásatások székely lakosságra utaló sírokat tártak fel. (Fabini)

Plébániájának alapítását 1146-ra teszik. (Schematismus. 1882. 79., az Arhiv NFI. 198-ra hivatkozva.) IV. Béla idejéből, 1258 körül, bencés templom építéséről tudnak. (Szeghalmi, in: Az EME évkönyve. 155.; Oprescu: Bisericile cetăţi. 83.)

1280-ban a medgyesi plébános Péter erdélyi püspöknek dézsmát fizet. (Schematismus. 1882. 79.) 1282-ben Ádám a plébános. (Beke: Az erd. egyházmegye. 149.; Urkundenbuch. I. 144, 159.; Schematismus. 1882. 79.) 1307-ben a medgyesi dékán a fehérvári esperes túlkapásai ellen panaszkodik, bár a régi gyakorlat szerint jogosult a plébániák ellenőrzésére. (Documente. XIV. C., I. 49, 58, 63, 64.) 1328-ban Péter (Urkundenbuch. I. 416.), 1414-ben Miklós a plébános (Urkundenbuch. III. 599.), míg 1453-ban János a plébános, Bálint a káplán és János a prédikátor. (Urkundenbuch. V. 419.) Az erről szóló oklevélben Mihály rektor eccelsiae de Megies. János már 1441-ben is szerepel. (Urkundenbuch. V. 69.) 1472-ben Dominicus Bagossy de Zathmár plébános, a medgyesi kerület vicariusa Páduában tanul. (Tonk: Erdélyiek. 477.) 1520-ben Alexander de Muzsna a medgyesi dékán, aki 1505-ben Bécsben tanul: dr. utriusque iuris. (Tonk: i.m. 33.)

Az említett bencés templom utóda a ma is álló nagytemplom. A régi templom helyén épül 1447-ben, de már a XIV. századtól kezdik építését. 1453-ban a Szent Margit szűz és vértanú tiszteletére szentelt templomot oklevél említi, amelynek javára 1446-ban IV. Jenő pápa búcsút engedélyez, és amit az építkezéssel lehet kapcsolatba hozni. (Urkundenbuch. V. 166.)

Gótikus bazilikatemplom, melyet később csarnoktemplommá építenek át (Komm mit. 1975. 148.); átmenetet képez a két templomtípus között. Hajója háromhajós, szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. Az oldalhajók záródása egyenes. A főhajót és a szentélyt hálóboltozat fedi, az oldalhajókat egyszerű keresztboltozat. A bordakereszteződéseken címerek, apostolok és evangélisták láthatók. A sekrestyében szép csillagboltozat van. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 135.) A címerek között ott találjuk Mátyás király és Báthori vajda címerét is. (uo.)

1500-ban már újjáépítéséről van adat. (Schematismus. 1882. 79.)

Szárnyas oltára 1480-ban készül el. Szárnyainak külső oldaláról a reformáció után eltávolították a képeket. A belső képek Jézus szenvedését szemléltetik. (Roth: Die d.Kunst in S. 128.; Oprescu: Bisericile cetăţi. 85, 95.; V. Drăguţ: Arta gotică. 250–253.)

A mészréteg alól több, az 1400-as évekből származó falfestményt tártak fel és mentettek meg: „?hocopus?sub anno domini illesimo l quadringentesimo XX. ?” Ezeken Szent Miklós a kereszttel; Mannahullás; Töviskoronázás; A Getzemani-kertben; 10 000 vértanú, Jessze törzse; Jézus elfogatása; Ostorozás; Kereszthordozás; Assisi Szent Ferenc; Kétkedő Tamás; Napkeleti bölcsek; Szent Lajos; Szent Bertalan; Szent Katalin; Szent Borbála; Keresztrefeszítés; Utolsó ítélet; Mária koronázása ismerhetők fel.

A Napkeleti bölcsek festmény egy újabb kép alól került felszínre. Ez 1421-ből való, tehát az alatta talált képek régebbiek. (V. Drăguţ: i.m. 233–237, 261.) Ebből arra lehet következtetni, hogy a templom építése már az előző században elkezdődött. Keresztelőmedencéje az előző templom korából maradt fenn, a XIV. századból (Roth: i.m. 150.)

A XVI. század elejéről származó kelyhe „Andreas Seidnerre” kiegészítő felirattal több szoborral díszített; ezek: Szűz Mária a gyermek Jézussal; Háromkirályok; Szent János evangélista és Szent Katalin. (Roth: i.m. 156.).

A templomot épen megőrzött várkastély veszi körül. Magas középkori tornyát 1551-ben 3 emelettel magasították. Ferde elhajlása miatt 1927-ben betonnal erősítették meg.

A Mária-torony alatti kápolnában a gótikus hálódíszítés keretében falfestmények maradtak fenn: egy kereszt közepén az isteni bárány, körülötte evangélisták szimbólumai, az Atya tartja Jézus testét, Keresztelő Szent János, Mária (a többi személy alig kivehető), a 12 apostol. (V. Drăguţ: i.m. 257–258.)

Tornyát egy faszobor díszítette, amelyet a város múzeumában helyeztek el. Két harangja 1444-ből és 1498-ból való. Az északi mellékhajóban Isten áldó kezét faragták kőbe, a főhajóban, a szószék alatt, furcsa emberi alakot formáltak meg. (Gh. Arion: Sculptura gotică. 45.) Egy harangja 1449-ben készült. (Fabini)

Katolikus templom

A katolikus templom belseje

Lutheránus templom

A lutheránus templom belseje

FERENCES TEMPLOM

Az 1882. évi Schematismus (79.) szerint a ferences templom és kolostor 1410-ben épült. Ezt erősíti meg a Wadding Lukács-rendi történetíró által közölt oklevél, melyben IV. Jenő pápa engedélyt ad, hogy a törökök által lerombolt rendházakat az Observans ferencesek újra felépíthessék. Ezek között szerepel a Vinesiaenek írt Medgyes is. (György: A Ferencrendiek. 272.).

A város déli kapuját a hozzá közel álló Szent Erzsébet-kápolnáról nevezték el Szent Erzsébetnek. A ferencesek templomához tartozott. A rendházról és templomáról a későbbiek során 1500-ból,1506-ból, 1531-ből és 1554-bő1 vannak adatok, amikor a szerzetesi élet lassan-lassan itt megszűnik.

A ma is álló templom stílusa is jelzi korát: szép hálóboltozatos gótikus mennyezet fedi, és gótikus boltozatú a sekrestyéje is.

A reformáció után a város kórháznak használja a templomot: „a nobis postea nuncupata Hospitalis Ecclesia”. A templom tetőzete rossz, a rendház pedig részben romos.

Megtalálták régi oltárának maradványait, melynek két szárnyas táblája Szűz Mária életét szemlélteti: Annunciatio, Nativitas, Dormicio. (György: i.m. 273.) Tornya újabb kori.

A reformáció idején az egész város katolikus, utána lakossága lutheránus lesz, a templomokkal együtt. Az erdélyi fejedelemség megszűnése után a katolikusok a maguk részére is templomot követelnek. Kérésük 1721-ben teljesül. A zárdát részben újra kellett építeni, s amíg a templomot rendbe teszik, a sekrestyét használják.

A XVIII. században Medgyesen lutheránus és katolikus anyaegyház van (Benkő J.: Transsilvania. II. 166, 206.) E század elején pedig lutheránus, római katolikus és református anyaegyház. (Helységnévtár. 1913.)