A községben 1900-ban működött a katolikus óvoda, a Historia Domus szerint az Alszegen. Az első óvónő, Gerecze Ambrusné halála után Héjj Anna lett az utóda, aki 46 éven át vezette a kisdedóvót. kezdetben 30-35 kisgyermek járt hozzá. Munkáját egy dajka segítette. A szülők nyersen vitték az élelmiszert, abból főztek. A gyerekekre reggel hattól este hatig vigyáztak. Külön napközit szerveztek a nyári dologidőkben, hogy a szülők nyugodtan elvégezhessék munkájukat.

1944-ben először a németek, majd az oroszok foglalták el az óvoda épületét. Mire véget ért a háború, az óvoda igen siralmas állapotba került. A szülők összefogásának és társadalmi munkájának, meg a tanács hozzájárulásának köszönhetően három héten belül Annus néni megkezdhette a foglalkozásokat. Persze sürgetett az idő, ott volt a tavaszi mezőgazdasági munkák ideje. Akkor nyomban 100-120 gyermek étkezett az óvodában, ezért föl kellett venni egy főzőasszonyt és még egy dajkát.

1960-ig csak mint idénynapközi működött. Nyári időszakban 6 hónapon át nyújtott étkezést napi 1 forint 60 fillérért, télen maguk vittek tízórait a gyerekek. Ez az év fordulópont volt az intézmény életében. Az akkori átszervezés felpezsdítette az addigi egyhangúságát. Új szelek fújtak, a gyermekmegőrző szerepe mellé a gyermekek helyes irányú nevelésének elve társult.

A következő munkakörök alakultak ki: óvónő, gyermekgondozónő, élelmezési vezető, főzőnő, konyhalány, takarítónő. Szükség volt délutános óvónőre is.

Az évek során az óvodát többször át- és újjáépítették, bővítették, korszerűsítették, s ezzel egy ritmusban változtak, módosultak a nevelési programok is.