Az időrendiségbe egyáltalán nem illő évszám azért került a címbe, mert ez a váli patika megnyitásának a dátuma. Fejér megyében a 18. században alapították az első három gyógyszertárat, és 1830-ban már nyolc patika is működött. A szabadságharc és az azt követő elnyomás kora nem kedvezett a további gyarapodásnak. Változást a kiegyezés utáni gazdasági fellendülés hozott, amelynek hatása kiterjedt az egészségügyre is. 1871-72-ben hatályba lépett az első Magyar Gyógyszerkönyv és Gyógyszerárszabvány, 1873-ban megalakult a Magyarországi Gyógyszerészegylet, majd megszületett az 1876. évi XIV. törvénycikk gyógyszerészettel is foglalkozó új közegészségügyi törvény is. Mi azonban még csak 1872-ben tartunk. Ettől az időponttól kezdve kíséreljük meg láttatni Vál egészségügyét, mégpedig intézmények és személyek történetét összefogva, hiszen egyik sem lehet meg a másik nélkül. Ebben a múlt század végi a 20. század eleji váli egészségügyben betegek és orvosok, betegek és patikusok, betegek és védőnők mintha közelebb lettek volna egymáshoz, mint manapság. Bensőséges, emberi viszonyokban észrevehető távolságtartás természetesen nem csupán váli jelenség. Csak vidéken szembeszökőbb az elidegenedés, mert a zárt falusi társadalmak összetartó melege mindig erősebb volt a városi társadalmakénál. Amennyiben most együtt tárgyaljuk intézmények és emberek történetét, azt azért tesszük, hogy az említett emberi viszonyokat is a források adta lehetőségeken belül érzékeltetni tudjuk.

Egy sikertelenül végződött gondolat után az első váli patika kezdeményezőjeként az elöljáróság lépett fel. 1871 decemberében bekérte a környékbeli 10 község pártoló javaslatát, és 1872 februárjában adta be kérelmét a megyei Bizottmányhoz és az alispánhoz gyógyszertár alapítása ügyében. A kérvény kiemelte: Vál járási székhely, a közel 2500 lakos jelentős "fogyasztó közönség", hozzávéve a környező községek tízezernyi lelkét, az adott népesség elegendőnek látszik önálló gyógyszertár megnyitásához. A községben lakik és rendel a vidék legkeresettebb orvosa és a járási orvos is. A székesfehérvári után Válban működik a legnevesebb és egyben leglátogatottabb hetivásár a megyében. Sokan keresik fel ilyenkor a községet.

Fejér megye törvényhatósági bizottságának közgyűlése 1872 szeptemberében Heissler Győző okleveles gyógyszerésznek adományozta a váli személyes jogú gyógyszertár felállítási jogát. Maga Heissler Győző 1863-tól 1872-ig a lovasberényi patikában működött mint gyakornok, majd mint bérlő. 1872-től 1882-ig volt a váli gyógyszertár tulajdonosa. 1874-ben megválasztották községi elöljárónak is. De 1879-ben családjával együtt visszaköltözött Lovasberénybe, és felhagyott a gyógyszerészettel. Községi jegyző lett és haláláig ebben a tisztségében működött. Heissler Lovasberényben élő két unokája szerint a későbbi patikusok úgy emlékeztek vissza elődjükre, mint aki azon kevés gyógyszerészek közé tartozott, akik patikájukkal eladósodtak. Családi magyarázat szerint a nagymama gazdag öröksége a nagyapa nagylelkűségén és nemes magatartásán elúszott. Járványok idején hitelbe adott gyógyszereket, amelyek árának nagy részét soha nem kapta meg.

Heissler váli patikája a megye tizennyolcadik gyógyszertára lett. Helyileg "Vaál egyik főutcájában, egy uradalmi épületben a 28. számú házban" nyílt meg. Címerén "Az angyalhoz" volt olvasható magyar és német nyelven. Az akkori L alakú épület még áll, bár azóta átépítették, a Vajda János utca 28 és 30 szám alatt.

A gyógyszertárakat évente tisztiorvos ellenőrizte. Az általa készített vizsgálati jegyzőkönyvek igen értékes adatokat tartalmaznak a patika állapotára, személyzetére, helyiségeire, eszközeire és gyógyszerkészletére vonatkozóan. Minden jegyzőkönyv szakmai szempontból kifogástalannak tartotta a gyógyszertár működését. Sőt külön hangsúlyozták Heissler "Fejér megyében páratlan", válogatott, kitűnő munkából álló nagy szakkönyvtárát és szakfolyóirat állományát, amelyek segítségével a patikus a szakma fejlődését állandóan figyelemmel kísérte. A főorvosi jelentések személyéről még a következőket állapították meg. Heissler annyira szereti és műveli a szakmáját, elméleti téren is, hogy egy vegyészeti szaklap főmunkatársa. Emberi minősítése a következőképpen hangzik: "A legtudományosabban képzett gyógyszerész; páratlan szorgalma, kitűnő ügyessége által a legjobb hírűvé tette a patikát; pontossága által az itt gyakorló orvosok és az egyéb közönség teljes bizalmát méltán bírja. Üzlete a kitűnőbbek sorába iktatandó."

Heissler Győző és Frischmann Ferenc okl. gyógyszerészek 1882. áprilisában kérelmet adtak be a megyei közigazgatási bizottsághoz, amelyben a gyógyszertár személyes jogának az átruházását kérték. A jogot 1882 májusában Frischmann Ferenc megkapta. Megvásárolta a Német utca 6. szám alatti lakóházat, és azt szinte teljesen átalakíttatta. Modern, széles homlokzatot építtetett az egyszerű vályogházra, mélységében is hozzátoldatott helyiségeket (pl. fürdőszobát, kamrát). A födémet magasra emeltette, és ilyen módon tágas, korszerű gyógyszertárat alakíttatott ki. Itt dolgozott 36 éven át 1918. március 9-én bekövetkezett haláláig.

Közérdekű leveleit és szakmai tapasztalatairól szóló írásait szintén a Gyógyszerészeti Hetilap közölte. A "Budapesti Orvosi Kör" 1885. novemberében foglalkozott a külsőleges használatú gyógyszerek megkülönböztetett (szögletes), üvegekben történő kiadásával. Ezeket - úgy vélte -, miniszteri rendelettel kellene egységesíteni. Frischmann a Hetilap hasábjain rágalomnak minősítette azt az állítást, hogy vidéken 5-6 krajcár alatt nem lehet gyógyszert kapni. Sőt azt is hozzátette, hogy a rászoruló betegeknek nemegyszer ingyenes gyógyszert, patikaszert is kiadnak. A különleges üvegekről pedig a következőket írta: "Ha reformról van szó, legyen az teljes és ne csak az eddigiektől különböző alakú üvegek rendeltessenek, hanem már az üvegen magán is rajt legyen a dombornyomatú jelzés: "külsőleg" vagy "külső használatra"! Mert az üvegre ragasztott papírjelző leázhat, vagy szándékosan levakartatik, s így semmi sem jelzi többé, hogy az üveg tartalma mi célra szolgál." (Elképzelhető ezek szerint, hogy az azóta is "Külsőleg" felirattal gyártott üvegek eszmei ihletője a váli patikus Frischmann volt.)

Bár az orvosi kör erről nem tárgyalt - írta levelének további részében -, mégis fontosnak és jogszabályba foglalhatónak tartotta a következőket is:

a) a vidéki hitelezési kérdések megoldását (többnyire elszegényedett földmíves- és mesteremberekből adódó köznép általában csak sürgős esetekben fordult meg a patikákban; ilyen esetben a jogszabályok értelmében hitelt vehettek igénybe, mely összegnek a tapasztalat szerint kb. a fele része általában elveszett a gyógyszerész számára; javasolta ezért, hogy a község elöljárósága negyedévenként gyűjtse be a hitelezett összegeket), b) a titkos szerekkel való üzérkedés, és c) a kereskedő gyógyszer árusításának megtiltását, és d) a kininsók kiadásának szigorítását stb. A Gyógyszerészeti Hetilap 1891-92-es évfolyamaiban több hasznos gyakorlati tanácsot jelentetett meg.

Frischmann Ferenc 36 éves működése alatt igen nagy tekintélyt szerzett. Lakótársai szerették, becsülték. A község ügyeit érintő döntésekben többször kérték a véleményét. Tagja volt Vál képviselőtestületének is. Kitűnő gyakorlati érzékét bizonyítja, hogy a gyógyszertár laboratórium-gyógyszerkészítő helyiségében szikvízüzemet is működtetett, nyilván mellékes kereset forrásaként. Hivatása mellett nem vetette meg a kereskedelmi tevékenységet sem.

Mivel fia nem született igyekezett leányai életét úgy irányítani, hogy a váli gyógyszertár beházasodás révén maradjon a család tulajdonában. Terve sikerült. Anna leánya Janovich István gyógyszerész felesége lett. Ezzel a váli patika történetében új korszak kezdődik.

A 20. század elején a régebbihez képest felgyorsult az élet, és nyilván a gyógyszergyárak is modernebb termékekkel álltak elő. Az elmélyedő, mindent az üzletben előállító patikusok egyre inkább kereskedőkké kezdtek válni. Mindez másfajta magatartást, a munkához másfajta hozzáállást eredményezett.

Frischmann patikus tehát dinasztiát alapított Válban, részben beházasodás, részben leszármazottai révén. Veje id. Janovich István a fehérvári patikában dolgozott. Így ismerkedett meg feleségével, Frischmann Annával, akivel 1902-ben házasságot kötött. Válon apósa mellett segédkezett egészen 1907- ig. Kettejük között azonban többször támadt nézeteltérés. Az inkább vadászni és szórakozni vágyó vejének Frischmann önálló életlehetőséget biztosított, amennyiben fedezte a vértesacsai gyógyszertár alapítási költségeit. Apósa haláláig, 1918-ig itt tevékenykedett. Ekkor a gyógyszertárat átadta Kazai Endre gyógyszerésznek és visszaköltözött Válba.

A Janovich család ma is őrzi Janovich István több festményét, ezek egyike a váli patikaudvart ábrázolja. Maga Janovich a gyógyszertár épület kamrájában asztalosműhelyt rendezett be. A fúrni- faragni szerető gyógyszerész itt több egyszerű faeszközt állított össze, sőt a korabeli laboratórium bútorzatát is ő készítette.

Szerteágazó kedvtelései mellett foglalkozott a gyógyszertárral is, de nem különösebb lelkesedéssel. Láthatóan hiányzott belőle a patika alapító lendülete, a gyógyszerekkel való foglalkozás olyasfajta szeretete, amely elődeit jellemezte. Szakcikkeket megjelentető elődeivel ellentétben inkább a kényelmes, mindennapi életmódot helyezte előtérbe. 1946-ban fia vette át a gyógyszertárat.

Ifjabb Janovich István 20 évig, 1966 szeptemberéig volt váli patikárius. 1950-ben, az államosításkor is ő maradt az üzlet vezetője. Ekkor kapta a gyógyszertár 3/43-as számot. 1953-ban nagy átalakítási és felújítási munkák kezdődtek a patikában és a hozzá tartozó szolgálati lakásban is. Bevezették a folyóvizet, a gyógyszertár forróvíztárolót, új edényeket és részben új bútorzatot is kapott. Az átalakítási munkák alatt a patika a vele szemben lévő ház üzlethelyiségébe költözött, és itt üzemelt 1954 augusztusáig. A "Gyógyszerész" c. lap 1955. évi januári száma Fejér megyei útijegyzetek c. cikkében kiemelte Körmendi Annának, a patika asszisztensének példamutatását. Janovichcsal együtt egyetlen éjszaka alatt az ideiglenes üzlethelyiségbe a zavartalan ellátáshoz szükséges gyógyszereket és felszerelést áttelepítették.

Ifjabb Janovich István kiválóan képzett, többszörösen kitüntetett gyógyszerész volt. Sokat segített a Vöröskeresztnek is (előadások, véradások szervezése). Higgadt, őszinte emberszeretetét a váliak nagyra értékelték. A község lakosainak osztatlan megbecsülését élvezte.

Elhunyta után Baumann Antalné, majd 1969-től Gőbel József lett a gyógyszertár vezetője.

*

1931-ben Váradi Sándor és Saly Miklós főjegyző részletes összefoglalót készített Vál közegészségügyi helyzetéről és szegényügyéről. Ebből a négy oldalas sűrűn gépelt összeállításból kibontakozó "látlelet" példamutató emléke egy korabeli magyar falu egészségügyi szervezettségének, a szervezettségen túl szakszerű, humánus megoldásoknak. Az írott forrást kiegészítve szóbeli információkkal, igazi meleg emberi kapcsolatokra is fény derül, még a legsúlyosabb háborús időszakban is.

A községben a falun kívül, a római katolikus temető közvetlen szomszédságában a kor színvonalán álló, modernül berendezett járványkórház működött. Volt benne egy nagy 5 ágyas kórterem, 1 ápoló szoba, 1 kis betegszoba, 1 előszoba, 1 fertőtlenítő és fürdőszoba, 1 előszoba, valamint 1 WC. Az 1927-es átépítéssel nyerte el a felsorolt helyiségekből álló végső formáját. A betegek élelmezéséről a hozzátartozók gondoskodtak, ezek hiányában a község látta el az ott fekvőket. A kórházzal a háború alatt bombatámadás végzett.

A községben két községi és egy magán bába működött. Mindhárman fővárosi intézményekben szerezték oklevelüket. A községi bábák évi fizetése 600 Pengő volt és még 4 Pengő külön látogatási díj is járt nekik. A magánbába látogatási díja 10 Pengőt tett ki.

A fertőtlenítés kérdése is megoldott volt. Vál a martonvásári kerülethez tartozott. Kiképzett szakember a községben nem élt. Esetről-esetre az egyik kisbíró végezte a munkát, aki mögött már 6 éves gyakorlat állt, egy a község tulajdonát képző "Aeskulap" rendszerű formalingőzös fertőtlenítő készülékkel. Ezzel a géppel csírátlanított lakásokat, ruhákat, stb. szórványosan fellépő ragályos betegségek után.

A következőkben a kóbor cigányok egészségvédelmére is kitér az írás. Megállapítja: kóbor cigányok nincsenek, ha igen, csak rövid, átmeneti időre tartózkodnak a faluban. Kiütéses tífuszos ellenőrzésükről, továbbá tetvetlenítésükről a járási tisztiorvos gondoskodik. A cigányokat a főbírói hivatalban törzskönyvezték. A falubeli szegényeket a körorvos ellenőrzi.

Az irat felvet általános egészségügyi kérdéseket is. Nem nehéz az ítéletalkotás: milyen körültekintően, milyen finom érzékkel segíti intézmények higiénés rendjét, hátrányos csoportok, szülő nők, csecsemők támogatását, élhetőségét.

Az elején megállapítja: a község lakásai egészségügyi szempontból kifogásolhatók, annak ellenére, hogy Vál levegője, éghajlata kiváló. A Felszeg, Derékszög, Alszeg, Vajda János utcában a lapos részekre épített házak annyira nedvesek, hogy a falakon a felszívódó víz eléri a 2 métert is, a pincék az év felében víz alatt állnak.

A községben lévő 6 közkút vizét 1927-ben vegyelemezték, mindnek a vize emberi fogyasztásra alkalmas.

Az utcákat nem öntözik, de szombat esténként a lakosok összesöprik.

A tejüzemek és a szikvízgyár egészségügyi szempontból szabályosak.

Menhelyi gyermek 2 van a községben. Eltartásuk és gondozásuk példásnak mondható.

A 7 éven aluli gyermekeket betegség esetén rendszeresen gyógykezelik. 1929-ben egyetlen sem halt meg közülük azért, mert nem részesült volna orvosi ellátásában.

A községben az Országos Stefánia Szövetség 201. sz. csecsemővédelmi szervezete működik (váli nevén: Ligaszervezet). 1929 májusában alakult meg dr. Frölich József járási tisztiorvos kezdeményezésére, Balázs Károly főszolgabíró támogatásával. Fővédőnője Anna királyi hercegasszony, védőnője Dreher Antalné, elnöke a már említett főszolgabíró volt. Segítségnyújtó szerepe kiterjedt Tabajdra, Gyúróra, Kuldóra és Kajászószentpéterre is. Az intézet a Kisnémet utca 197 szám alatt, központi fekvésű helyen működött, és egy jól felszerelt rendelőből és várószobából állt. Az orvos hetenként kétszer fogadta rendelésén a gyermekeket és a terhes anyákat. A kisgyermekeket a Szövetség által kinevezett védőnő (váli nevén: ligás kisasszony) ellenőrizte, mégpedig tisztaságukat, gondozottságukat, egészségügyi állapotukat és tápláltságukat. A kicsinyeket hetenként, a nagyobbakat havonta látogatta. Az anyák jó tanácsot, a beteg gyermekek orvossághoz receptet, a szoptatós anyák és csecsemők - ha szegények voltak - tápszert kaptak teljesen díjtalanul. Az intézet segítséget az anyák szívesen fogadták. Egy-egy rendelési napon 25-30 gyermeket is behoztak a szülők. A körzetbe tartozó falvakban havi 1 rendelési napot tartott a szövetség. Az arra rászoruló anyák között u.n. szülési vándorládákat is kiadott a szükséges időre. Ezekben minden, ami a szülésnél szükséges, megvolt.

A községben kuruzslók nem voltak.

A gyermekek leggyakoribb betegsége a bélhurut, felnőtteké a tüdőbaj. Ez utóbbi a lakosság 25 százalékát érinti! (Ehhez már csak zárójelben tesszük hozzá: a gümőkór országos átlaga abban az időben 8 ezrelék volt, azaz tízezer lakosra jutott 8 beteg ember. Válban tehát a tbc jóval az országos átlag felett fertőzte meg a lakosságot.) Halálokok az 1929. évi halotti anyakönyv adatai szerint: tüdőgyulladás 5 (lehet, hogy ezek között is volt tbc), tüdő gümőkór 4, veleszületett gyengeség 3, végelgyengülés 9, szervi szívbaj 6, rák 3, hörghurut 1, torokgyík 4, vesebaj 1 esetben.

Az irat ezután a szegényügyet is tárgyalja. Megállapítása szerint 35 kisebb-nagyobb mértékben közsegélyre szoruló egyén él a faluban. Közülük hármat a községi szegényházban helyezték el. A többi szegényt többé-kevésbé még most is tartják a hozzátartozók, mégis folyamatosan kérik a szegényházba való felvételüket. A község egy 2 szobás konyhás parasztházban működteti a szegényházát. Az ott lakó szegényeket a község élelmezi, olyanformán, hogy minden nap más-más soros ház főz a részükre ebédet.

Vál 1929-ben a következő jótékony egyleteknek volt tagja: Siketnémák Intézete Sopron, Vakok Intézete Szeged, Szombathely, Jegyzők Országos Árvaháza. Tagdíjakra 44, egyéb jótékony célokra 250 Pengőt költött.

Gyámhatóságilag 207 árvát, ebből 90 hadiárvát tartott nyilván a község. Apátlan-anyátlan árva 73 élt Válban. A törvénytelen gyerekek száma 19, az elhagyottaké pedig 16 volt.

Az irat keletkezésekor két orvos lakott Válban, a körorvos és a járási tisztiorvos, mivel a község körorvosi székhely is volt. A körzetbe tartozott Tabajd, Tordas, Kajászószentpéter, Gyúró és Kuldó. A körorvos lakásán modernül berendezett rendelő működött, ahol itthonlétekor egész nap fogadott betegeket. Az irat keletkezésekor Nagy Gyula volt a körorvos, aki fogorvosi képesítéssel is rendelkezett. A járási tisztiorvosként, miként már említettük: Frölich József tevékenykedett.

Frölichen kívül Szilágyi István orvos neve és odaadó tevékenysége maradt fenn a váliak emlékezetében, egészen napjainkig. Miként már szó volt róla, Vált földrajzi rossz sorsa a 4 hónapig tartó székesfehérvári csatákhoz csatolta. A 4 hónapos hadszíntér állapot, a sorozatos bombatámadások, és a végleges szovjet megszállás után a lakosságra nehezedő drasztikus nyomás, a két orvost olykor emberfeletti megértésre és teljesítményre késztette. És ők állták a sarat. A háború alatt sérült katonákon és civileken baleseti, sebészeti esetek egész sorát kellett ellátniok. A megszállók fizikai és etikai magatartása következtében lelki- és nemibetegségeket kellett gyógyítaniok. Nem nagyon volt kórház, és egyáltalán nem létezett még antibiotikum. Így a két orvos sulfonamiddal kezelte a sebeket és kezelt egyéb betegségeket is. A háború alatti és utáni egészségkárosodás gyógyítását a két orvos a legmagasabb szinten gyakorolta. Együtt éltek és lélegeztek a falu népével és talán éppen ezért, a falu népe is a legnagyobb tisztelettel közeledett hozzájuk. A legszegényebbeket ingyen gyógyították. Nem volt könnyű a helyzetük, hiszen nagy gyógyszer- és kötszerhiány állapotában kellett a váliak testi-lelki betegségeit helyreállítani.

Áttérve immár a mára, Vál egészségügyéről a következő rövid összefoglaló írható, Milvius Lóránttal készült beszélgetés alapján. Ő maga 17 éve a falu háziorvosa. Észrevételei szerint a falu társadalma a két háború közötti időszakhoz képest nem lett betegebb, hiszen változatlan maradt a halálozási statisztika. Azt már a társadalomkutató teszi hozzá: jóllehet a statisztika egzakt számokkal dolgozik, az ember teste-lelke, a falu társadalma sokkal összetettebb jelenség, sem hogy számokkal kifejezhető lenne.

Az országban tapasztalható jelenséghez hasonlóan, Válban is emelkedett valamelyest az italozási "kedv". Az ivással összefüggő kóresetek még nem öltöttek nagy méreteket. 610 család él a faluban, közülük, szerencsére, csupán 8-10 azoknak a családoknak a száma, (1,5-1,6 százalék), amelyekben orvosi beavatkozást kívánó betegségek vették elő a gyerekek korosztályát. Az orvos megfigyelései szerint alkoholos szülők gyermekei általában nem lesznek iszákosak, mert nekik már nem jut rá pénz. Ha a szülők részegesek, és a gyerekek nem dolgoznak, az ilyen típusú családokból kerülhetnek ki a lumpen elemek. Ez a helyzet, Válra szerencsére még nem jellemző. Megállapítható viszont, hogy az eddigiekhez képest gyakoribb a máj- és az alkohol kiváltotta idegi betegség. Az orvos megfigyelései szerint alkohol szempontjából a 30-50 közötti korosztály a leginkább veszélyeztetett, és a nők aránya a generáción belül, sajnos, egy keveset növekedett. Ugyanakkor 14-15 éves fiatalok is próbálkoznak alkohollal, cigarettával. Ha nem szoknak le róla, 30 éves korukra alkoholista betegek lesznek: idegrendszeri károsodás, szívbaj, rák, daganatos betegség éri utol őket.

Válban a leggyakoribb betegségek a szív- és érrendszeri, és mozgásszervi bajok, az ízületi degeneráció és a csontritkulás. Egy-két vérhas manapság is előfordul. Leggyakoribb halálokok: szív- és érrendszeri panaszok, daganatos betegségek. Ez utóbbiak száma mintha növekedne - állapította meg az orvos.

Az említett bajokon kívül külön szakaszban kell szólni a cukorbetegségről. Sajnos, ez a kór állandóan emelkedik: 2-3 havonta kerül új beteg a "cukrosok" listájára. Okait kutatva elsősorban a rossz étkezési szokásokat említette a háziorvos, továbbá a stressz hatást, és a hasnyálmirigyet megtámadó vírusfertőzést. Két fajtája ismeretes, az un. egyes, és az un. kettes típusú. Az előbbi fiatalabb korosztályt jellemzi, és oka lehet vírus eredetű, továbbá genetikus, azaz örökletes gyökerű, és végül adódhat a helytelen táplálkozásból is. A második típusú cukorbaj a felnőtteket éri utol, és egyértelműen a rossz táplálkozási szokásokra vezethető vissza. Régebben 8-10 cukorbeteg szerepelt az egészségügyi nyilvántartásban, manapság 80-100 a számuk, így a lakosságon belüli arányuk elérte a 4-5 százalékot. A cukorbetegség nagy kérdése, amelyre még ma sincs meg a felelet: vajon képes minden beteg az előírt diétát megtartani?

Milvius Lóránt a Nyírségből költözött Válba. Átköltözésekor a rendelőben a kötelezőn kívül semmiféle gépi felszerelést nem talált. Működése során kialakított egy fizikoterápiás részleget lábszárfekély, mozgásszervi betegségek kezelésére. Hat fajta kezelésben tudja részesíteni az arra rászorulókat: ultrahangban, galvánban, biotronban, szelektív ingeráramban, biodinamicban és infravörösben. Ezeken a készülékeken kívül az orvosi rendelő gyarapodott egy hordozható EKG-val is. Az említett emelkedő számú cukorbetegségek megelőzésére komplex terheléses vércukor szűrést végzett az orvos minden 14 éven felüli lakoson. Úgyszintén az ő nevéhez fűződik az egészségügyi felvilágosítás megszervezése. Színes tv van a rendelőben, amelyen egészségügyi információs anyagot vetítenek a betegségek megelőzése érdekében.

A falu háziorvosa ellátja az iskolaorvosi feladatokat is. A legfontosabb előírt tennivalókat bizonyos térítés ellenében fejti ki, karöltve a védőnővel. Ugyancsak a védőnő teendői közé tartozik a terhesgondozás is. Ami az iskolaorvosi feladatokat illeti, azok a következőkből állnak. Időről-időre teljes fizikális szűrést végez, nem pusztán ortopéd szűrést. Az iskolában 3-4 gerincferdüléses gyerek található, gyakori közöttük még a bokasüllyedés, a rövidlátás, valamint nagyobb lányoknál a strúma. Leggyakoribb iskolás korú gyermekbetegség a fogszuvasodás. Okai között az orvos megemlítette a rossz táplálkozási szokásokat és a túlzott édesség fogyasztást is, valamint az édesség fogyasztás után a fogmosás elhanyagolását. (Jellemző példaként említette, hogy a fiatalok sok rágógumit fogyasztanak. A rágógumi cukros, és ha az édes íz már nem érződik rajta, eldobják, és újat kezdenek rágni.) A fogszuvasodást a szülők és a fiatalok nem kezeltetik következetesen, és nem mindig kerülnek időben fogorvoshoz. Mentális kérdések is megjelentek a fiatalok között. Amikor a discoban szórakoznak, szabadosabb magatartást tanúsítanak: csúnyán beszélnek, autókat törnek fel. Kirívó esetek, szerencsére, még nem fordultak elő, csakúgy, mint a drogok élvezetével sem. Az orvos csupán egy-két olyan esetről tud, hogy fiatalok próbálkoztak kábítószerrel, de orvosi ellátásra még senki sem szorult.

Az orvos hatósugara kiterjed a környékre is. Munkakapcsolat alakult ki négy faluval: Vértesacsával, Alcsútdobozzal, Felcsúttal és Etyekkel. Kötelezően előírt csoportokat, u.n. team-eket szerveztek. Az említett falvak összetartanak Vállal, és az ott dolgozó doktorok között mindig van egy u.n. "kollegiális orvos". Ő kapja az értesítéseket, és besegít a tisztiorvosi szolgálatba is. Az ügyeleteket beosztják egymás között. A váli orvosnak külön-külön és párosával is van a szomszédos községek kollégáival nexusa. Elsősorban a vértesacsaival. Vele együtt pályázta meg a PHARE program szív- és keringési betegségek megelőzésére kiírt pályázatot 10 ezer ECU-re. Az acsai orvos a pályázat ügyintézője, ő szerkesztette meg a pályázat szövegét. A megelőzés mindkét körzetre kiterjed, és ez már tudományos munka is a gyógyítás mellett. Az elnyert pénz a falu műszerezettségét fogja fejleszteni: ambuláns ABPM gépet kap a falu, amely egy 24 órás EKG-ből áll, kombinálva egy 24 órás vérnyomásmérővel. Várható számítógép is, mert az Egészségügyi Világszervezet (WHO) programja szerint a körzetek összesített adatait számítógépes feldolgozással kell Londonba elküldeni.

A rendszerváltás előnyei között minden bizonnyal elmondhatjuk azt, hogy Vál és nyilván sok más magyar falu is az egészségügyi megelőzés egyes területein közelebb került Nyugat-Európához. Fejlődik a tudomány, gazdagodik a műszerezettség, modern számítógépek állnak a gyógyítás szolgálatába. És valahol mégis elsikkadni látszik mindebből az ember, akiért pedig minden történik. Mondja is a váli családi orvos: az idős cukorbetegeknek 100 Forinttal jár több nyugdíj. Nekik kell a betegségük karbantartására tablettás gyógyszert szedni. Igen ám! De az időseknek más nyavalyájukat is kúrálni kell, másféle gyógyszerekkel. És ez manapság már megterhelő a nyugdíjas korosztálynak. Az orvos számára is észlelhetően mostanában kezd csökkeni a betegforgalom.