Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÉLŐHELYEK

ÉLŐHELYEK ÉS VÉDELMÜK

Az élőhely az élőlények élettere, ahol az életfeltételeik (élelem, búvóhely, szaporodási feltételek) adottak. Az élőhely jogi meghatározását a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 4. §, az élőhelyek általános védelmére vonatkozó törvényi szabályozásokat pedig a 16 - 18. § tartalmazza.

A Tvt. 4. § i) pontja szerint élőhely az a meghatározható térbeli egység, ahol adott élő szervezet és állomány (populáció), vagy élőlények életközössége  a természeti rendszerben előfordul és a kialakulásához, fennmaradásához, szaporodásához szükséges környezeti feltételek adottak. Élő szervezet (élőlény) a Tvt. 4. § f) pontja értelmében: mikroorganizmusok, gombák, növények és állatok fajai, alfajai, változatai (a továbbiakban fajok), életközösség (társulás) pedig az l) pont alapján: az élővilág egy meghatározott élőhelyen található olyan szerveződése, amelyben a különböző élő szervezetek állományai meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt.

A Tvt. Az élőhelyek általános védelme cím alatt 3 szakaszban összesen 15 bekezdésben írja elő a vonatkozó törvényi szabályozásokat. Ezek tartalmi összegzése a következő. A gazdálkodás (mező-, erdő-, vad-, nád-, halgazdálkodás) során biztosítani kell a fenntartható használatot és a biológiai sokféleség védelmét. Minden tevékenységet a természeti értékek és területek kíméletével szabad végezni. A természetes és a természetközeli állapotú élőhelyeket meg kell őrizni, a vegyi anyagok alkalmazása szabályozottan folyhat. Óvni kell a vizes élőhelyeket. Részleteiben lásd a törvényben.    

img_20200618_142519-2.jpg20210907_143503.jpg28.jpgAz élőhelyeknek sokféle típusa létezik, a MTA Ökológiai Kutatóközpontból származó források szerint összesen 86 élőhelytípusunk van.

Egyszerű megközelítéssel vannak föld alatti élőhelyek, erdei élőhelyek, réti-mezei élőhelyek, vízi élőhelyek, vizes élőhelyek, sziklás élőhelyek, agrárélőhelyek, települési-városi élőhelyek és változatos többféle élőhelyek is. A képeken vidéki településen fehér gólya (fokozottan védett madárfaj) élőhelye, fővárosi parkban dolmányos varjú (vadászható apróvad), valamint egymásközeli többféle élőhelyű táj látható.

A különböző állatfajok élőhelyének központja például a madárfészek, a madárodú, a darázsfészek, a hangyafészek (hangyaboly), a sünfészek, a kígyófészek, a rókakotorék, a borzkotorék, a vaddisznó vacok, a különféle rejtekhelyek, a téli álom helye stb.

A növényi élőhelyeknek is különböző rendszerű típusai vannak. Ilyenek például az erdő- és termőhelytípusok. Prof. Dr. Majer Antal erdőtipológiája útmutató lágyszárú növények alapján határozza meg a hazai erdőtípusokat. A növényzet szempontjából az élőhelyek egyik alapja a talaj. Dr. Járó Zoltán dolgozta ki a hazai genetikai talajtípusok rendszerét. A közösségi jelentőségű élőhelyek típusait az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet mellékletei tartalmazzák:

a közösségi jelentőségű élőhelytípusokat a 4.A) számú melléklet,

a kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípusokat a 4.B) számú melléklet,

a különleges madárvédelmi területeket nemzeti park igazgatóságonként az 5. számú melléklet.

Lásd részleteiben a kormányrendelet fenti mellékleteit, valamint a rendeletet megalapozó 92/43 EGK élőhelyvédelmi irányelvet! Megbízható forrásokból tanulmányozásra érdemes vonatkozó fogalmak a biotóp, a habitát és a niche.

Jogszabályok

1993. évi XLII. törvény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott Egyezmény és annak 1982. december 3-án és 1987. május 28 - június 3. között elfogadott módosításai egységes szerkezetben történő kihirdetéséről;

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről. Lásd különösen: I. Rész Általános rendelkezések cím alatti Alapfogalmak alcím, II. Rész A természeti értékek és természeti területek általános védelme cím alatti Az élőhelyek általános védelme alcím;

275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről. 2. § c), d), j), k) pontok, 4. számú melléklet: 4. A) számú melléklet, 4. B) számú melléklet;

12/2005. (VI. 17.) KvVM rendelet a fokozottan védett növény-, illetve állatfajok élőhelyén és élőhelye körüli korlátozás elrendelésének részletes szabályairól;

91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet;

119/2011. (XII. 15.) VM rendelet a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe bejegyzett hazai védett vizek és vadvízterületek kihirdetéséről;

Természeti területeket védetté nyilvánító miniszteri és önkormányzati rendeletek;

A Tanács 92/43/EGK irányelve  (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (élőhelyvédelmi irányelv);

Számtalan további törvény és végrehajtási rendelet szolgálja még a természeti élőhelyek védelmét is. Néhány törvényi példa az alábbi:

1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról;

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról;

2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről.

Szakirodalom

Haraszthy László (szerk.) (2014): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár, 956 pp. Élőhelyek fejezet szerkesztője Molnár Zsolt.

Bartha Dénes (2013): Természetvédelmi élőhelyismeret. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 214 pp.

Kozák Lajos (szerk.) (2012): Természetvédelmi élőhelykezelés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 272 pp.

≈Hat évtizedes szakirodalmunk

Majer Antal (1963): Erdő- és termőhelytípusok útmutató növényei. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest, 328 pp. A képeket Dr. Csapody Vera festette, szerkesztette Danszky István, az előszót írta 1962-ben Dr. Balassa Gyula, az OEF vezetője.

Járó Zoltán (1963): Talajtípusok. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest, 152 pp. A talajszelvényeket Strauss Pál festette, szerkesztette Danszky István, az előszót írta Dr. Balassa Gyula.

Danszky István - Rott Ferenc (szerk.) (1964): Általános irányelvek. Erdő- és termőhelytípus térképezés. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest, 346 pp. A többszerzős szakkönyv előszavát írta Dr. Balassa Gyula.

2021. szeptember © Dr. Temesi Géza