A bioasztronómia nem más, mint a Földön kívüli élet kutatása; a SETI nem más, mint a Földön kívüli értelem, pontosabban technikai civilizáció kutatása. A Földön kívüli térség vizsgálata évszázadokon keresztül a csillagászat tudományának tárgyát képezte - szükségszerűen "távérzékelési" módszerekkel, vagyis elsősorban optikai, később kisebb mértékben rádiótávcsövek segítségével. Mintegy negyven éve indult meg az a folyamat, amely lehetővé tette bizonyos, viszonylag közeli égitestek esetében a közvetlen fizikai vizsgálatot is: megszületett az űrkutatás. Később az űrkutatáson belül a Naprendszer égitestjeinek vizsgálata kiegészült a légkör fölé juttatott távcsövek csillagászati megfigyeléseivel (amely távcsövek közül a HST a legismertebb, de nem az egyetlen). Ez a szakterület az űrtudomány részévé vált, tárgya gyakorlatilag megegyezik a csillagászatéval, szervezetei és anyagi forrásai viszont különbözőek.

Az űrkutatással szinte pontosan egyidejűleg kezdődtek a SETI kutatások is. Lényegében, mint láttuk, folytatja az égbolt jelenségeinek vizsgálatát, de egy speciális szempontból. Módszerei, eljárásai és eszközei közel állnak, vagy azonosak azokkal, amelyeket a csillagászat és az űrkutatás használ. Felmerül a kérdés, hogy tudomány-e egyáltalán? Ronald Brown az 1993-as kaliforniai Bioasztronómia konferencia elnöki megnyitójában egy aktuális szervezeti probléma kapcsán foglalkozott ezzel a kérdéssel. Álláspontja szerint a tudományt általában az jellemzi, hogy megpróbál olyan modelleket alkotni a világról, amelyek

• racionálisak,
• ellentmondásmentesek, de
• minden vonatkozásban megfigyelésekkel vagy kísérletekkel ellenőrizhetőek.

A modelleknek két további kritériumnak is eleget kell tenniük. Egyrészt a használható modellnek előre jelezhető következményei vannak, amelyek révén valóságtartalma eldönthető. Másrészt eleget tesz az ún. Occam borotvája elvnek: eszerint azokat a magyarázatokat kell előnyben részesíteni, amelyekhez kevesebb alapfeltevésre van szükség. A SETI azért tudomány, mert eleget tesz ezeknek a követelményeknek. Modellje valószínűségi megfontolások alapján arra a következtetésre vezetett, hogy értelemnek és technológiának léteznie kell a Földön kívül is az Univerzumban. Ez a modell ellenőrizhető például idegen civilizációk rádiójeleinek keresése útján. A modell alapja racionális, és nincs benne belső ellentmondás. Brown hozzátette, hogy ugyanígy tudományos kutatás mindaz, ami a SETI-n kívül a bioasztronómia részét képezi, például az exobolygók keresése, a csillag- és bolygókozmogónia, illetve az élet eredetére vonatkozó vizsgálatok. A lényeg mindenütt ugyanaz, tudniillik elméleti modellek megalkotása, és jól tervezett megfigyelések, kísérletek végrehajtása. így juthatunk el végül, tudományos módszerekkel, a racionális, mindenki által elfogadható következtetésekig.

A csillagászat, az űrkutatás és a SETI tehát napjainkban három, közeli rokonságban lévő tudományos diszciplína, amelyeknek időnként egymással ellentétes érdekei vannak, sőt kritikus pénzügyi helyzetekben gyakran egymás ellen is fordulnak. 1997-ben Torinóban egy nemzetközi SETI konferencián előadást tartottam e három tudományág jellegzetességeiről, és jelenlegi helyzetéről¹. Ebben, mint mindhárom területtel több évtizede foglalkozó kutató, rámutattam az egymásra utaltságra, valamint az együttműködés lehetőségeire és előnyeire. Bizonyos ösztönzést kaptam erre Michael Michaud arról szóló cikkeiből, hogy az emberi fajnak egyetlen közös stratégiát kellene kidolgoznia, amelynek fő célja az emberiség jövő kilátásainak javítása a jelenlegi válságos helyzetben. Michaud a "stratégiai diszciplínák" közé sorolja az Univerzum kutatását csillagászati eszközökkel és űrszondákkal, a SETI kutatást, végül pedig az űrhajózást, különösen a kitelepülést a világűrbe és idegen égitestekre. (Ez utóbbi a fenti meghatározás értelmében tudománynak nem tekinthető.) Vegyük sorra a három, közös gyökerű diszciplína, vagyis a csillagászat, az űrkutatás-űrtudomány és a SETI kutatás jellegzetességeit, helyzetének előnyeit és hátrányait, hogy végül valamiféle következtetésre jussunk a "közös stratégia" dolgában is!

Már említettük, hogy tárgyukban e diszciplínák kevéssé különböznek. A csillagászok mindenféle égi jelenség megfigyelésével és értelmezésével foglalkoznak. Az égi jelenségek vizsgálata képezi az űrtudományok tárgyát is, de megfigyeléseiket kizárólag rakétákról, műholdakról és űrszondákról - bizonyos esetekben léggömbökről és repülőgépekről - végzik. A SETI tárgya olyan különleges égi jelenségek keresése, amelyek ETI tevékenységhez kapcsolódnak. Láttuk, hogy újabban az "égi jelenségek" körébe a Földön kívüli civilizációk tevékenységének esetleges tárgyi megnyilvánulásait is beleértik.

A módszerekben lévő különbség nem igazán lényeges. A csillagászati kutatások a földi távcsöveken kívül újabban egyre erősebben támaszkodnak űreszközök (űrtávcsövek) megfigyeléseire is. A csillagászok következtetései mindig a hagyományos tudományos kiértékelési módszereken alapulnak. Az űrtudományok területén, mint említettük, a megfigyelés többnyire űreszközök fedélzetéről történik, beleértve az égitestek felszínére leereszkedett laboratóriumok méréseit vagy kísérleteit is. Témánk szempontjából legfontosabbak a Naprendszert kutató űrszondák, amelyek az űrtudomány legszebb eredményeit szolgáltatták. Ami az adatfeldolgozást illeti, az űrkutatók e tekintetben nem különböznek a csillagászoktól, ők is szigorúan tudományos alapon következtetnek. A SETI módszerei tulajdonképpen szintén hasonlóak. Bár legfontosabb eszköze változatlanul a földi rádiótávcső, de, mint láttuk, egyre nagyobb szerephez jutnak az űrtávcsövek és optikai távcsövek is. A feldolgozási módszerek szigorúan tudományosak, a SETI kutatók szabványos, általánosan elfogadott adatkiértékelési eljárásokat alkalmaznak. (Ahogy Donald Tarter megjegyzi, ha SETI-vel foglalkozol, akkor nap mint nap meg kell győznöd kollegáidat arról, hogy a tudományos közösség felelős tagja vagy.)

Az igazi különbség az értelmezésben van. Napjainkban a csillagászati kutatások íratlan alapelve, hogy minden égi jelenséget a Földön kívüli élet feltételezése nélkül, a fizika, kémia stb. törvényei alapján lehet és kell megmagyarázni, értelmezni. Az űrtudományokban sem más a helyzet azzal az egyetlen eltéréssel, hogy elfogadják, mint kutatási célt, a primitív életformák keresését a Naprendszer égitestjein (lásd a NASA legújabb, Origins nevű kutatási programját). A SETI filozófiája ettől teljesen különböző: megvizsgálja, hogy az adott égi jelenség mesterséges eredetűként értelmezhető-e, vagyis eleve lehetségesnek tekinti a jelenség kapcsolatát valamiféle Földön kívüli technikával. Ebben a vonatkozásban tehát éles értelmezési különbség van a csillagászat és a SETI között.

Milyen helyzetben van e három diszciplína általában a tudományos hierarchián belül? A csillagászat a legrégibb tudományok egyike lévén, mindenütt a tudományok hagyományos rendszerének elismert részét képezi. Századunkban gyakorlati jelentősége erősen csökkent, ezért nincs különösebben nagy súlya a tudományok között. A csillagászok világszerte kisebb akadémiai vagy egyetemi intézetekben dolgoznak, tekintélyes folyóirataik és hagyományos konferenciáik vannak több, mint egy évszázada. Szakmai világszervezetük, az 1919-ben alapított Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) mintegy 8000 egyéni taggal rendelkezik, és a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsának (ICSU) tekintélyes tagja.

Az űrtudomány viszonylag új keletű. Kevés akadémiai intézet vagy egyetemi tanszék foglalkozik kizárólag ezzel a diszciplínával, különösen a kisebb országokban. Az űrtudományi folyóiratok vagy konferenciák száma kisebb, de jelentős. A nemzetközi "űrkutatási bizottság", a COSPAR, ténylegesen éppen negyven éve tevékenykedik az ICSU-n belül, mint az űrtudományok szakmai uniója. A társult egyéni tagok száma mintegy 4000.

A SETI kutatások helyzete e tekintetben egész más. Nincsenek kutatóintézetei vagy tanszékei, nincsenek szakmai folyóiratai, a speciálisan SETI tárgyú nemzetközi konferenciák száma elenyésző. Érdemes viszont részletesebben kitérni annak a két, a SETI-vel szakmailag foglalkozó, nemzetközi testületnek, formálisan bizottságnak a történetére, amelyekről ebben a könyvben már többször szó esett.