Az exobolygók felfedezésének története több tanulsággal is szolgál a Földön kívüli civilizációk keresése, a SETI programok szempontjából. Mindkét esetben sejtjük, feltételezzük, hogy a csillagok világában valószínűleg nagy számban léteznek azok az célpontok, amelyeket keresünk. De a kutatás mindkét esetben úgy folyt, illetve folyik, hogy eleve nem lehetünk bizonyosak a sikerben. A bolygóvadászat több évtizedes kutatásai 1996 óta látványos eredményekre vezettek - ebben a műszaki problémák briliáns megoldása éppúgy szerepet játszott, mint a kitartás és a szerencse. A SETI kutatásokban szintén milliószorosra fokozták a berendezések érzékenységét, szintén folyamatos és türelmes megfigyelés folyik évtizedek óta - de a siker mindeddig elmaradt. Ellenben a bolygóvadászok bebizonyították, hogy elcsüggedni nem szabad.

További tanulságok is vannak. Az első exobolygókra olyan helyeken bukkantak, ahol senki sem várta: pulzárok körül, illetve csillagok közvetlen közelében. Ilyen meglepetésekre a SETI programokban is számítani lehet. Az, hogy a célzott kutatások manapság egyedülálló, főleg G típusú csillagok környezetét pásztázzák, nem biztos, hogy célravezető stratégia. Semmi bizonyíték nincs arra, hogy az élet keletkezésének és emberi civilizációvá fejlődésének földi útja tipikus a Világegyetemben. Erre a kérdésre a kutatási stratégiák kapcsán még visszatérünk.

Fontos körülmény az is, hogy 1995 óta sorozatossá vált az exobolygók felfedezése. Attól kezdve, hogy a spektroszkópiai módszer először vezetett eredményre, s felismerték, hogy hogyan és mit kell megfigyelni a siker érdekében, az ismert exobolygók száma folyamatosan növekedni kezdett, és ma már meghaladja a Naprendszer nagybolygóiét. Szerintem ez a jelenség könnyen megismétlődhet az első SETI sikerek után is: ha sikerül megtalálni az első idegen technikai civilizáció üzenetét vagy nyomait, akkor valószínűleg nem kell soká várni a másodikra, harmadikra stb. Az exobolygók esetében mostanára jutottunk el addig, hogy elkezdjük típusokba, osztályokba sorolni a felfedezett égitesteket; eredményes SETI program esetén hasonló fejlődés várható, tele meglepetésekkel.

Az is nagyon tanulságos, ahogy a szakma viszonyult az exobolygó felfedezésekhez. Fontos ügyről lévén szó a bejelentések ellenőrzése azonnal megkezdődött, és, mint láttuk, az elfogadott eredmény mindig kemény, de korrekt szakmai vitákon keresztül született meg. (Ez az a fázis, ami sajnálatos módon annyira hiányzik a szenzációs UFO megfigyelések esetében!) Volt olyan eset, amikor a csillagász szakma érvei hatására a bejelentést vissza kellett vonni, de olyan is, amikor egyértelművé vált, hogy a bírálóknak nincs igazuk. Bár a sajtó mindenütt élvezettel hangsúlyozta a cáfolatokat (és alig említette, amikor azok tévedésnek bizonyultak), de nem mondhatjuk, hogy külső erők beleszóltak volna a tudományos vitákba. Az exobolygók felfedezésének legfontosabb tanulsága szerintem az, hogy mindenkinek, aki ilyen horderejű felfedezéssel áll elő, módszerét és eredményeit maradéktalanul nyilvánosságra hozva alá kell vetnie magát a tudomány szokásos ellenőrzésének. A SETI közösség most azt reméli, hogy így lesz majd akkor is, ha nem idegen bolygókra, hanem idegen civilizációk nyomaira bukkannak.

Magam részéről az elmúlt néhány évet fontos áttörésnek érzem a "lakott világok számáról" szóló sok évszázados vita szempontjából. Lehet még vitatkozni azon, hogy az újonnan felfedezett égitestek mekkora része tartózkodik az élet fejlődése szempontjából ígéretes zónában, de az a kérdés immár végérvényesen eldőlt, hogy más csillagok körül is keringenek-e bolygók. A következő, nagy probléma az, hogy vannak-e közöttük az élet kialakulása szempontjából kedvező helyzetűek, és az élet tényleg kialakul-e rajtuk minden ilyen esetben. Ezzel a kérdéssel foglalkozunk a következő fejezetben.