| |
|
A Nemzetközi Asztronautikai Szövetség (IAF) egy kongresszusán ámulattal hallgattam Sagan, Sklovszkij, Marx György, Drake és mások izgalmas vitáit arról, hogy vannak-e társaink az Univerzumban, és miként lehetne rájuk bukkanni. Elsősorban az a lehetőség ragadott meg, hogy napjainkban már cselekedni lehet annak érdekében, hogy ezekre a mindenkit érdeklő alapvető kérdésekre választ kapjunk.
Minden tudománynak vannak hagyományos alapfeltevései, ha tetszik axiómái. A Földön kívüli értelem kutatása sem létezhet és fejlődhet bizonyos alapelvek nélkül.
Kopernikusz, Galilei és Kepler
munkássága nyomán a XVII. századra kialakult a naprendszer heliocentrikus
képe, melyben a Föld csak egyetlen a bolygók között.
Valamivel korábban a
XVI. században élet egy rendkívüli ember, aki filozófiájában messze megelőzte
a korát. Giordano Bruno Itáliában a lakható világok sokaságáról "prédikált".
A Párbeszéd a végtelenről, a világ egységéről és a világokról című
művében filozófiai és geometriai érveket használva már azt hirdette,
hogy mind a "napokat", mind a bolygókat élőlények lakják. E nézete
az életébe került: 1600-ban eretnekként máglyán végezte.
Helyzetünk a Világmindenségben első látásra zavarba ejtően átlagosnak tűnik. A Föld egy átlagos méretű bolygó a Naprendszerben. A Nap egy átlagos méretű csillag a Tejútrendszerben, és a Tejútrendszer sem több, mint egy átlagos spirálgalaxis. Sokféle kísérlet történt már arra, hogy mindezen állítások ellenkezőjét bebizonyítsák, de nem sok sikerrel. Nézzük a tényeket!
Maga a naprendszer persze ma még egyedi példánynak tűnik, de vajon meddig? Mint a következő fejezetben látni fogjuk, immár tucatnyi...
Frank Drake a napirend összeállítása céljából felírta a táblára a valószínűségek szorzatából álló egyszerű formuláját... egy új tudományág alapképletét alkotta meg!
A Földön kívüli élet koncepciója tágabb értelemben az emberiség univerzális helyzete fölötti vita biológiai dimenziója. Ha a Föld helyzete fizikailag nem kitüntetett, fenn marad a kérdés, hogy bármilyen értelemben biológiailag kitüntetett-e. A tudomány a XVII. század óta bebizonyította, hogy a fizika törvényei univerzálisak; vajon a biológiai törvény univerzális lehet-e? A szellemtörténet legszélesebb értelmében fontos megérteni, hogy a vita a Földön kívüli értelemről - és különösebben a Földön kívüli intelligencia kutatásról - az utolsó csatát jelenti az antropocentrikus felfogással szemben.
földi élet a kozmosz fizikai folyamataiból következő természetes fejlődés eredménye
ami a Földön megtörténhet, az másutt is megtörténhet
az emberi értelem nem jelenti a csúcsot, amit a természet produkálni képes
Cocconi és Morrison végigvizsgálta
az elektromágneses színképen belül a csillagközi kommunikációra számításba
vehető tartományokat.
Olyan frekvenciatartományokat
kerestek, amelyekben a sugárzás torzulás nélkül képes nagy távolságokra
eljuttatni az információt. Azt is feltételezték, hogy a vevő a Föld felszínén
működik, tehát csak a "légköri ablakokat" vették figyelembe. Úgy okoskodtak...
A XX. század tudománya csak az anyacsillagtól éppen megfelelő távolságba keringő, minden szempontból a Földre hasonlító bolygókat ismerte el, mint a Földön kívüli élet lehetséges hordozóit. Ez a felfogás a legfrissebb ismeretek birtokában jelentősen megváltozott.
Hogyan keressünk bolygókat, ha elvakít minket a csillag fénye, mely körül kering?
Ha a pulzár körül kísérő kering, akkor viszont - mint várható - a közeledése (vagy távolodása) nem lesz tökéletesen egyenletes, és ez megmutatkozik a felvillanás sorozatokban is...
A szerencsés felfedezők Michel
Mayor és Didier Queloz genfi csillagászok a Pireneusokban lévő obszervatóriumban
dolgoztak új 13m/mp érzékenységű spektrográfjukkal, amikor felfigyeltek
az 51 pegasi radiális sebességének 60 m/mp amplitúdójú és mindössze 4 nap
periódusú ingadozására. Noha az ismertetett spektroszkópiai módszertől
már a 80-as évektől kezdődően eredményeket vártak, a felfedezés több szempontból
teljesen váratlan volt. Elsősorban azért, mert a Jupiter tömegű kísérő
túl közel kering a csillaghoz, másrészt keringési ideje alig több mint
4 nap, a Jupiteré pedig 11 év!
Mivel az amerikai Lick
Obszervatóriumban Mercy és Butler 8 éve folytatott ilyen megfigyeléseket,
ők is átnézték a korábbi megfigyelési adataikat és igazolni tudták a
felfedezők megfigyelését. Csak hát ők nem gondoltak arra, hogy ilyen extrém
eredmény is várható, emiatt lecsúsztak az első helyről.
A NASA Kepler néven űrszondát
tervez, melynek 1 m-es távcsöve 90000 csillag fényességét figyelné folyamatosan.
Egy másik program, mely
a gravitációs lencse effektust kívánja felhasználni...
Bolygómegfigyelés közvetlenül?
Egy interferométer valahol a Jupiter pályáján túl... nem kell hozzá sok:
4-5 db 150 cm-es tükörátmérőjű távcső, 50 m-es karokon...
Az exobolygók felfedezésének
története több tanulsággal is szolgál a Földön kívüli civilizációk keresése,
a SETI programok szempontjából.
Mindkét esetben sejtjük,
feltételezzük, hogy a csillagok világában valószínűleg nagy számban léteznek
azok a célpontok, melyeket keresünk. De a kutatás mindkét esetben úgy folyt,
illetve folyik, hogy nem lehettünk, illetve nem lehetünk biztosak a sikerben.
A bolygóvadászat több évtizedes kutatásai 1996 óta látványos eredményekre
vezettek...
A lakhatóság azokkal a feltételekkel definiálható,
amelyek mai tudásunk szerint az élet létrejöttéhez általában szükségesek.
A tudományos felfogás e tekintetben sokkal engedékenyebb, mint korábban
volt.
Érdekes, hogy ez a szemléletváltozás
nem annyira a Naprendszer űrszondás vizsgálatainak, inkább saját földi
élővilágunk alaposabb megismerésének köszönhető.
Régebben úgy vélték, hogy
a mély óceánok feneke halott világ, hiszen "élet nem létezhet fény nélkül",
mígnem 1977-ben felfedezték, hogy a mélytengeri hőforrások "fekete füstölői"
igen gazdag élővilágot táplálnak fény nélkül. Algákat és baktériumokat
olyan "lehetetlen" helyen is találtak, mint a Holt-tenger vagy az egyes
antarktiszi kőzetek belseje, de tucatféle baktérium él még 8300 m
magasságban is.
De ez nem minden! 1987-ben
500 m mélységből hozott fel egy mélyfúrás olyan mikroorganizmusokat, melyeket
még soha senki nem látott. A későbbi 2800 m mélységig végzett fúrások igazolták,
hogy az élővilág legkisebb, legegyszerűbb tagjai mindenütt nagy mennyiségben
jelen vannak, ahol a talajvíz átszivárog a sziklák repedésein. Egy milliliternyi
talajvíz ebben a mélységben akár 10 millió baktériumot is tartalmazhat.
Vannak olyan élőlények, melyek a pasztörizáláshoz használt hőmérsékleten megfáznak és elpusztulnak.
A marsi élet vizsgálatára eddig csupán egyetlen említésre méltó kísérletpárt hajtottunk végre 1976-ban a két Viking szondával, de az eredmények ellentmondásosak.
Mi a helyzet a Jupiter körül keringő "kicsinyített" naprendszerben, ahol a négy nagyméretű Galilei hold egymáshoz képest finoman szabályozott rezonanciapályákon kering? Kérgük folyamatos mozgása árapályfűtéssel jár. A Galileo űrszonda 1997-ben igen közel került az Europa-hoz és egészen fantasztikus képeket készített... 2010: Átfúrjuk az Europa jégpáncélját!?
1980, 1981 a Titán bolygót lefényképezik a Voyager űrszondák, de nem látnak át a légkörön. Ellenben a mérések igen magas szervesanyag tartalomról árulkodnak, légkörének fő alkotóeleme - akárcsak a mi Földünké - a nitrogén.
1996. aug. 7 Clinton elnök bejelenti: A
NASA az egyik marsi eredetű meteoritban életre utaló nyomokat talált. A
meteoritot egy Marsbéli becsapódás juttatta a Földre.
A tudományos kutatók jelentékeny része tárgya miatt eleve gyanúsan szemléli a SETI tevékenységét, azt konkurenciának tekinti a fogyóban lévő pályázati pénzekért, állami támogatásért való küzdelemben. Így aztán a tájékozatlan kormányzatok világszerte nem túl nagy szimpátiával tekintenek a SETI vállalkozására. Noha mindenkit érdekel az alapkérdés: Egyedül vagyunk-e az Univerzumban?
A technikai civilizáció jelenlegi vagy egykori létének bizonyítéka egyúttal az idegen élet kifejlődésének a bizonyítéka is (ez persze fordítva nem igaz), és mint említettük, egy technikai civilizáció éppen aktivitása - például rádiósugárzása - révén messziről felfedezhető.
Meddig folytatható ez az exponenciális fejlődés, melynek részesei, előidézői vagyunk? Sikerülhet túlélni, netán zsákutca, katasztrófa vár ránk? Többek között erre és sok más kérdésre is választ adhat egy, a világűr méyéről felfedezett "értelmes jelsorozat".
A pesszimisták valaminek a hiányából, mint tényből kiinduló spekulációval érvelnek:
nincsenek társaink az Univerzumban
egyedül vagyunk, mint technikai civilizáció
tehát: minden keresési program csak időpocsékolás
A bizonyíték hiánya még nem a hiány bizonyítéka! Például: Azért mert a XV. században még nem láttak repülőgépet, még nem következik, hogy a repülés lehetetlen. Hogy lesajnálnak majd minket néhány száz év múlva a tudatlanságunkért!!!
...Lehetséges válaszok
a Fermi paradoxonra:
1. Csillagközi utazás
nem lehetséges, mert:
fizikailag lehetetlen
túl költséges
túl veszélyes
túl lassú
ismeretlen kölcsönhatás lassítja a gyarmatosítási hullámot
2. Idegen technikai civilizációk léteznek ugyan, de:
fejlődésük időben korlátozott
túl messze vannak
érdeklődésük, kitartásuk idővel csökken, majd kihal
3. Idegen technikai civilizációk nem léteznek
Ha a csillagok egyenletesen
töltik ki a végtelen és statikus, vagyis a térben és időben állandó Univerzumot,
akkor a csillagok összesített fényerejének éjjel is világossá kellene tennie
az égboltot.
És egy cáfolat (?): Hubble
szerint a táguló világegyetem - melynek elméleti magyarázatát Einstein általános
relativitáselmélete adja:
a galaxisok általános távolodása következtében a távoliak hozzájárulása az égbolt háttérsugárzásához egyre gyengébb
a tágulás következtében a köbcentiméterenkénti fotonszám csökken
Egy későbbi ráadás E. R. Harrison-tól:
mivel mind a galaxisok (sugárzással járó) élettartama, mind a fény sebessége véges, ezért bizonyos határtávolságon (horizonton) túlról sugárzás már nem éri a Földet. Az a látóhatár, amelyen belül csillagsugárzást észlelünk, egy véges térfogatú gömb, mely véges számú galaxist tartalmaz.
A hasonlóság a Fermi paradoxonnal...
A SETI kutatások eddigi eredménytelensége azt bizonyítja, hogy 25 fényéven belül nincs Kadrasov-I, 2500 fényéven belül nincs Kadrasov-II típusú idegen szupercivilizáció. - Ha az emberi fejlődést vetítjük előre. De az új irányzatok szerint a fejlődés nem biztos, hogy az egyre nagyobb szerkezetek, egyre több energia felé tolódik. Itt a küszöbön a nanotechnológia!
Végy egy közönséges TV antennát, erősítőt... vagy csak egy jó gyors számítógépet, kapcsolódj fel az Internetre.
Egy elhibázott vita. Mi van
akkor, ha üzeneteket küldözgetünk, és a fogadó fél egy kissé agresszív
hozzáállású? Baj!
De már most is baj van,
hiszen a TV-, rádió-, radarhullámok igen messze járnak otthonunktól.
Kommunikáció a fény sebességénél gyorsabban? Pedig Einstein keze is benne van... foton, polarizáció...
Egy megfigyelt jelenség a
világűrben, melyről sokáig vitatkoztak, hogy hogyan keletkezett, míg végül
egy év múlva kiderült, hogy mesterséges eredetű!
Rövid értekezés, hogy mi
a különbség a SETI és az UFO hívők között.
Egy fura "kisbolygó"
rendkívül instabil pályán, fura fluktuációval...
Amikor majd a mobiltelefon szól a rádiócsillagász távcsövéből... nincs túl sok idő itt a Földön!
A Hold túlsó oldala... Nincs légkör, zavaró rádiósugárzás, kisebb a gravitáció...
Mi lenne, ha a Napot használnánk "nagyítónak"? A baj csak ott kezdődik, hogy a Nap fókuszpontja...
SETI-s program szűri Amerikában az emlőrákot?
Mi van akkor, ha megszakad a kapcsolat egy űrszondával? Hiszen ha egyszer
elveszett a rádiójel, a követőberendezéseknek nincs mit követniük...
Mit szól a pszichológus a SETI-hez?!?
Most akkor próbáljunk valami
feltűnőt csinálni, vagy álcázzuk a jeladást?
No és csillagászati vagy
inkább kulturális, társadalmi, biológiai felfedezőt kell várnunk?
Mit kell csinálni egy esetleges
"gyanús jel" esetén?
Ki válaszolhat? Az emberiség
egységesen? De ha körbenézünk a világban akkor szembeötlő: Nem is vagyunk
egységesek! Akkor meg képmutatók... A kormányok nem érdekeltek, az ENSZ
tehetetlen... tipikus humanoid probléma!
Küldjünk békeüzenetet?
De hisz - egyelőre? - nem is vagyunk békések.
Valóban jó kérdés! Hiszen még a földi "állatnyelvek" megfejtésével sem boldogulunk immár több évtizede. De ha az állatokra azt mondjuk, hogy nem értelmesek, tehát ez nem jó párhuzam, több olyan régi, kihalt néptől származó írásunk van, ami mind a mai napig megfejtetlen. Pedig azonos biológiai, környezeti feltételekről, fejlődési útról van szó.
Mi történik akkor, ha találunk
valamit? Induljunk ki önmagunkból? Azaz a magasabb technikával rendelkező
embercsoport leigázta a kevésbé fejlettet? Netán egy idő után benő az élőlények
(intelligens fajok?) feje lágya...
És ha nem is akarnak
hódítani, el tudnánk viselni egy jóval fejlettebb faj létét? Netán az egész
kapcsolat - főleg ha nem jár "személyes" találkozással - olyan hatást váltana
ki, mint mondjuk az ipari forradalom?
Csupán értelmezésbeli különbség!
A rokontudományok - csillagászat, űrkutatás, SETI - megítélése. Az egyes tudományok "szekerét" mi hajtja...