OPERALEXIKON

CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  


D

da capo ária - A XVII-XVIII. sz. háromrészes, ismétléses nagyária-formája. Vö. - ária.

Daddi, Francesco (1864-1945) - olasz op.én. (T). 1891-ben debütált Milánóban. A következő évben ő volt a Bajazzók első Beppója. Ezt követően 15 évig a legnagyobb olasz operaházak, elsősorban a Sc. vezető tenor-buffója volt. 1907-ben Amerikában telepedett le és főleg Chicagóban működött 1920-ig énekesként, majd tanárként. Pályája záró szakaszában buffóbasszus-szerepeket énekelt. A századforduló éveinek egyik legjelentősebb buffója volt.

Dafne - Jacopo Peri operája: prológus és 6 jelenet, Ottaviano Rinuccini szövegére. Jacopo Corsi házában adták elő, vsz. 1594 karneválján. Az első opera, a világhódító műfaj első megjelenése a Dafne. Zenéje elveszett.

Az Apollo szerelmi üldözése elől babérfává változva megmenekülő Daphné története számos opera tárgya a műfaj első századában. Rinuccini szövegét Jacopo Corsi, valamint Caccini (vsz. 1600) és Gagliano (1608) is megzenésítette, sőt Martin Opitz fordításában erre a librettóra írta Heinrich Schütz az első német operát (1627); Peri, Caccini, Schütz és részben Corsi zenéje elveszett.

Dai campi, dai prati - Boito Mefistofeléjének I. felvonásában Faust (T) áriája.

Daland - Wagner Bolygó hollandijában Senta pénzsóvár apja (B), norvég hajós.

Dal az esthajnalcsillaghoz - Wolfram (Bar) ábrándos dala Wagner Tannhäuserének III. felvonásában.

Dalibor - Smetana 3 felv. operája (1868, Prága), E. Spindler szövegére. Magyar bem.: 1909, bpesti OH. A csehek egyik nemzeti operája, témája szerint a "szabadító opera" késői leszármazottja: az ártatlanul bebörtönzött Dalibort élete árán menti meg szerelmese, Milada.

Dalis, Irene (1929-) - amerikai op.én. (MS). 1953-ban debütált Oldenburgban, Eboliként. A következő évben már a nyugat-berlini opera tagja, 1956-tól a Met-ben is énekel. 1961-től állandó résztvevője a Bayreuthi Ünnepi Játékoknak. Főleg Wagner-szerepekben vált híressé.

Dal labbro il canto estasiato vola A szív nagy szenvedélye száll a dalban

Dallapozza, Adolf (1936?-) - osztrák op.én. (T). Aránylag későn kezdett tanulni, és 1962-ben debütált Bécsben, a Don Pasquale Ernestójaként. Elsősorban Mozart-tenorként szerzett nemzetközi hírnevet, Bécsben, Münchenben, Hamburgban és Salzburgban lezajlott előadásokon. Sikerszerepei közé tartozik a Longjumeau-i postakocsis címszerepe, amelyben különösen csillogtathatja párját ritkító magas regiszterét. Mozart mellett Bellini és Donizetti tenorhőseit alakítja kitűnően.

Dalla Rizza, Gilda (1892-) - olasz op.én. (S). 1910-ben debütált Bolognában, Massenet Wertherjének Charlotte-jaként. Puccini-szerepekben vált neves művésszé, a szerző őrá bízta a Triptichon római bemutatóján Angelica nővér és Lauretta szerepét, s korábban egyenesen neki írta a Fecske női főszerepét (bem.: Monte-Carlo, 1917). Toscanini is nagyra becsülte tudását, 1923-ban a Scalába szerződtette. Több olasz opera főszerepét vitte először színpadra, Puccini elsősorban egyéniségének finomságát dicsérte. Visszavonulása után énektanár lett.

Dalla sua paceBármi ha sérti

dal Monte, Toti (1898-1975) - olasz op.én. (S). Zongoristának készült, majd énektanulmányokat folytatott; a Scalában debütált 1916-ban, Zandonai Francesca da Rimini-jének Biancafiore szerepében. Kisebb olasz színházakban énekelt, mígnem egy IX. szimfónia-előadáson Toscanini fel nem fedezi rendkívüli képességeit és a Sc.-ba szerződteti. A koloratúr-szoprán szerepkörben világsztár lett, az utolsó régi típusú "dívák" egyike. Tiszta, ragyogó technikájú, nem nagy volumenű hangja mindenhol a nagy siker biztosítéka lett. Visszavonulása után tanított, sőt az 50-60-as években egy időre visszatért a színpadra, mint prózai színésznő.

Dalmorés, Charles (1871-1939) - francia szárm. amerikai op.én. (T). 1899-ben debütált Rouenban. A brüsszeli La M.-ban és a londoni C.G.-ben működött, majd 1906-tól a New York-i Manhattan Opera és a chicagói opera vezető tenoristáinak egyike, a francia repertoárban és Wagner műveiben.

Dalnoki Béni (1838-1914) - magyar op.én. (T). Tanulmányait Bécsben végezte, majd különböző magyar vidéki színtársulatoknál szerepelt. 1880-ban lett a N.Sz., majd 1904-ben az OH tagja. Kitűnő tenor-buffo volt.

Dalnoki Viktor (1868-1960) - magyar op.én. (Bar). Dalnoki Béni fia. Orvosi és énektanulmányait egyidejűleg végezte, és pályája során mindkét területen működött. Pozsonyban lépett színpadra, 1902-ben a bécsi, 1903-ban a bpesti opera tagja lett. Kitűnő színész, aki főleg buffo-szerepeiben aratott jelentős sikereket. 1928-tól a V.Sz. főrendezője is volt.

Dal tuo stellato soglio Rossini Mózesének IV. felvonásában megszólaló hatalmas és a maga korában hallatlanul népszerű ima-együttes. Témájára készült Paganini híres Mózes-fantáziája.

dame blanche, Lafehér nő, A

Damnation de Faust, La Faust elkárhozása

D'amor sull'ali rosee Vágyódva száll a sóhajom

Damrosch, Leopold (1832-1885) - német szárm. amerikai karm. Igen jelentős szerepe volt New York zenei életében, a Met hírnevének egyik megalapozója. Fia, Walter (1862-1950), Bülow növendéke követte, ő dirigálta a legtöbb amerikai Wagner-bemutatót.

Dancaire - Bizet Carmenjában az egyik csempész (Bar).

Danco, Susanne (1911-) - belga op.én. (S). Genovában debütált 1941-ben, Fiordiligiként. Főleg Mozart-énekesnőként és modern művekben (pl. Wozzeck) lett híres. Elsőrangú Elvira, Fiordiligi, Mélisande. Dalénekesként is kiváló.

Dandini - Ramiro herceg inasa (Bar) Rossini Hamupipőkéjében; az opera folyamán többször "helyettesíti" álruhában urát.

D'Angelo, Gianna (1928-) - olasz szárm. amer. op.én. (S). Toti dal Monte növendéke volt, 1954-ben debütált a Római Operában. Azóta számos nagy operaházban lépett fel, így a Sc.-ban, a párizsi O.-ban, 1961 óta a Met-ben. Kitűnő technikájú és kivételes muzikalitású koloratúrszoprán.

Dán Királyi Opera - Koppenhágában a XVIII. sz. közepe óta játszanak operát. Hol olasz, hol francia vagy német társulatok szerepeltek (két jelentős ősbemutató: 1722 R. Keiser: Ulysses, 1749 Gluck: La contesa dei Numi). Az első dán operát Walter írta: A hűség próbája (1774). Hartmann egyik művében walkür-együttes szerepel, egy másikban a dán nemzeti himnuszt dolgozta fel. A jelenlegi épületet 1874-ben nyitották meg, befogadása 1300 fő, 1927-1951 között zenei vezetője Egisto Tango volt. 1943-ban - a náci megszállás alatt! - itt tartották a Porgy és Bess első Amerikán kívüli előadását.

Danon, Oskar (1913-) - jugoszláv karm. Hazáján kívül is gyakran szerepel operadirigensként, Olaszországtól az USA-ig.

Dante Alighieri (1265-1321) - az Isteni színjáték több epizódjából lett opera, elsősorban Francesca da Rimini történetéből: Mercadante (1828), Generali (1829), Götz (1877), Thomas (1882), Napravnik (1902), Rachmaninov (1906), Mancinelli (1907), Ábrányi Emil (1912), Zandonai (1914). Ugyancsak a Divina Commedia egyik epizódja Puccini Gianni Schicchijének (1918) alapja is.

Danton halála - Gottfried von Einem 2 részes operája (1947, Salzburg, Fricsay Ferenc vez.), a zeneszerző és Boris Blacher szövegére, Büchner drámája nyomán. Magyar bem.: 1964, szegedi N.Sz.

Dantons TodDanton halála

Dapertutto - Offenbach Hoffmann meséi c. operájában a költő lelkére (tükörképére) törő sátáni figura (Bar), a darab velencei képében. A négyes baritonszerep része.

Daphne - Apollo által szeretett és űzött szűz, akit Zeusz babérfává változtat. (A mondát Ovidius Metamorphosesa énekli meg.) Gyakran feldolgozott mondai téma: Peri (1594, az első opera), Gagliano (1607), Schütz (1627, elveszett, az első német opera), Cavalli (1640), Pollarolo (1705), Händel (1708), J. J. Fux (1714), Astorga (1726), R. Strauss (1938).

Daphne - Richard Strauss 1 felv. operája (1938, Drezda), Joseph Gregor szövegére, a mitológiai témára. Magyar bem.: 1940, bpesti OH.

da Ponte, Lorenzo (1749-1838) - olasz költő, librettista. A zenetörténetbe a Mozart számára írt három librettóval került be: Figaro házassága (1786), Don Juan (1787) és Così fan tutte (1790). Kalandos életútja során volt pap, szemináriumi tanár, kalandor, Bécsben udvari színpadi költő, Londonban színházi ember és könyvkereskedő, New Yorkban olasz tanár. Élete végén, 1825-ben, majd 1833-ban ő rendezett először olasz stagionékkal operaelőadásokat New Yorkban. Izgalmas és színes emlékirataiban írta meg hányatott életét.

Dara, Enzo (1938-) - olasz op.én. (Bar). A Piccola Sc.-ban debütált 1968-ban, Rossini A próbakő c. operájában. Napjaink egyik legkiválóbb buffo-baritonja, párját ritkító, szinte fantasztikus "hadaró"-technikával. Elsősorban Rossini és Mozart operáinak buffo-szerepeiben nyújt kitűnő alakításokat.

Darclée, Hariclea (1868-1939) - román op.én. (S). Eredeti neve Haricly Hartulary volt. 1888-ban debütált a párizsi O.-ban, a Faust Margitjaként. Karrierje a következő évben indult, mikor Patti helyett ugrott be Gounod Rómeó és Júliájába. 1890-ben ment Olaszországba, a Sc. együttesének tagja lett, ahol 1892-ben ő volt az első La Wally; 1900-ban Rómában ő az első Tosca, 1898-ban uo. Mascagni Irisének első címszereplője. Széles skálájú repertoárján Bellini és Donizetti operáitól a nagy drámai figurákig terjedtek a szerepek. 1918-as visszavonulása után a Verdi-alapította milánói szegény muzsikusok otthonában élt, majd nyomorban halt meg szülővárosában, Bukarestben.

Dardanus - A Tróját megalapító hős a következő operáknak adott címet: Rameau (1739), Stamitz (1770), Paisiello (1738), Sacchini (1784).

Dardanus - Rameau 5 felv. operája, prológussal (1739. Párizs, O.), de la Bruère szövegére. - A mű táncai ma is igen népszerűek, és gyakran szerepelnek hangverseny-programokban.

Darvas Ibolya (1910-) - magyar op.én. (S). 1929-ben debütált a bpesti V.Sz.-ban, a Hugenották Valois Margitjaként. E színházban, Szegeden, az OMIKE együttesben, az OH-ban működött. Vendégszerepelt Németországban, Svájcban, Csehszlovákiában. Koloratúrszoprán szerepkört töltött be (Gilda, Violetta, Rosina, Konstanza stb.).

Das schöne FestSzép ünnepünk, Szent János nap

Das süsse Lied verhalltElhalt a nászi dal

Dávid - 1. Milhaud 5 felv. operája (koncertverzió: 1954, Jeruzsálem; színpadi bem.: 1955, Milánó, Sc), Armand Lunel szövegére. - 2. Hans Sachs inasa (T) Wagner A nürnbergi mesterdalnokok c. operájában.

Davide, Giovanni (1790-1864) - olasz op.én. (T). Apja (és mestere) ugyancsak tenorista volt; 1810-ben debütált Bresciában. Négy év múlva már a Sc. együttesében van, s Rossini több művének (A török Itáliában, Otello stb.) bemutatóján énekel főszerepeket. Londonban is fellépett, majd hangjának hanyatlásakor a pétervári olasz opera vezetője lett; itt is halt meg. Stendhal szerint kora egyik legjobb énekese, félelmes hírű rögtönző, de épp e területen gyakran vált ízléstelenné.

Dávid király - Honegger 2 részes "drámai zsoltára" (1921, Mézières, Th. du Jorat), René Morax szövegére, a Biblia nyomán.

Honegger első drámai műve, amelyet azonban igen ritkán játszanak színpadi verzióban. A bibliai történet főleg prózadrámaként pereg le, a zene tulajdonképpen csak betétszámok (indulók, kórustételek, dalok stb.) sorozata.

Davidov, Alekszandr (1872-1937) - orosz-szovjet op.én. (T). 1893-ban debütált Tifliszben. Az ogyesszai operában, majd 1896-tól a moszkvai, Mamontov-féle magánoperaházban működött. Ez utóbbiban ő volt a Szadko premierjének első címszereplője. 1900-tól 1917-ig a pétervári opera tagja, de 1912 után, fokozódó süketsége miatt alig lépett fel. A Szovjetunió érdemes művészeként halt meg. Korának egyik híres hőstenorja volt.

Davidova, Vera (1906-) - szovjet op.én. (A). 1929-ben debütált Leningrádban, a Hugenották Urbainjeként. Három évig e színházban, 1932-től visszavonulásáig a B.-ban működött, mint a színház vezető altistája. Elsősorban az orosz repertoárban fűződnek nevéhez nagyszerű alakítások (pl. Márfa), de a klasszikus operák nagy altszerepeit is kimagaslóan énekelte (Carmen, Amneris).

Davies, Cecilia (1750-1836) - angol op.én. (S). Dublinban, majd Londonban kezdte pályáját, később Bécsben énekel; itt t. k. Mária Terézia leányait tanította énekelni. 1771-ben Olaszországban lépett fel, a milánói közönség "L'Inglesina" néven ünnepelte és Caterina Gabriellin kívül minden olasz szopránnál többre értékelte. 1773-77 között a londoni olasz opera primadonnája, 1784-ben visszavonult.

Davis, Colin (1927-) - angol karm. Zenekari muzsikusként, majd hangversenydirigensként kezdte pályáját. Operakarmesterként akkor tűnt fel, amikor 1959-ben Klemperer helyett vezényelte a Don Juan egy koncertelőadását. 1960-ban a londoni S.W. vezető karmestere lett. Vezényelt a glyndebourne-i fesztiválon, a C.G.-ben és a Met-ben. Jelenleg - 1972 óta - a C.G. vezető karmestere. Napjaink legjobb angol operadirigense.

Davis, Ellabelle (1907-1960) - amerikai op.én. (S). A híres néger énekesnő elsősorban a hangversenypódiumon aratott világraszóló sikereket, de jelentős színpadi karriert is befutott. Legnagyobb sikerét a Sc.-ban aratta 1949-ben, Aidaként.

Davy, Gloria (1931-) - amerikai op.én. (S). Pályája kezdetén (1953) megnyerte a Marian Anderson-díjat, majd 1954-ben egy Porgy-társulat Bess-jeként vett részt világkörüli turnén. 1956-ban lett a Met tagja, azóta is számos európai és amerikai operaházban és fesztiválon lépett fel. Jelenleg Zürichben él. Nemcsak hangjával, hanem muzikalitásával és főként stílusérzékével aratott nagy sikereket, elsősorban az olasz repertoár drámai szoprán szerepeiben.

De Angelis, Nazareno (1881-1962) - olasz op.én. (B). Gyermekkorában a Sixtusi-kápolna kórusának volt tagja; Acquilában debütált 1903-ban, Donizetti Linda di Chamounix c. operájának Podestájaként. Az összes nagy olasz operában énekelt, kora talán legnagyobb olasz basszistája volt. Igazi "basso cantante" (Rossini: Mózes, Bellini: Norma - Oroveso stb.), de nagyszerű drámai ereje révén grandiózus Főinkvizitor, Mefistofele is. Híresek voltak Wagner-alakításai.

De Begnis, Giuseppe (1793-1849) - olasz op.én. (B). 1813-ban debütált Modenában, Pavesi Ser Marcantoniojában. Hamarosan kora legnagyobb buffo-basszusainak egyike, Rossini rábízta a Hamupipőke bemutatóján (1817) Don Magnifico szerepét. Később Angliában működött, New Yorkban halt meg.

De Begnis-Ronzi, Giuseppina (1800-1853) - olasz op.én. (S), G. de Begnis felesége. Genovában debütált, 1817-ben. Férjével együtt Angliában működött, de Párizsban is nagy sikerei voltak, főleg Donna Anna-alakítását tartották nagyra, bár szerepköre a koloratúr-szubrett repertoár volt.

Debicka, Hedwig von (1890-?) - lengyel szárm. német op.én. (S). 1910-ben debütált a prágai Német Operaházban. 1914-ben Bécsbe költözött, 1924-ig a Volksoper tagja volt. 1924-től 1936-ig a berlini S.O.-ban működött, majd visszavonulása után előbb Rómában, később Bécsben tanított. A két háború közti évtizedek egyik jelentős koloratúra-, illetve lírai szoprán énekesnője volt.

Debora e Jaele - Ildebrando Pizzetti 3 felv. operája (1922, Milánó Sc, Toscanini vez.), a zeneszerző szövegére, a Bírák könyve XVI. fej. alapján. Olaszországban gyakran felújítják.

debreceni bíró, A - Böhm Gusztáv 3 felv. vígoperája (1863, pesti N.Sz.), Szigligeti Ede szövegére, Jókai nyomán.

De Caux Mimi (1825-1906) - magyar op.én. (S). Erdélybe származott francia család tagja. 1840-ben debütált a kolozsvári N.Sz.-ban, majd 1842-ben a pesti N.Sz. tagja lett. Nemcsak az operaműfajban, hanem a népszínművekben is jelentős sikereket aratott. Már ünnepelt sztárja volt a színháznak, amikor Párizsba ment, hogy tudását Manuel Garcíánál tökéletesítse.

decrescendocrescendo

De Franceschi, Enrico (1885-1945) - olasz op.én. (Bar). Pályáját Olaszország kisebb színpadain kezdte, majd 1917-ben a T. Colón tagja lett. Hosszabb ideig működött Dél-Amerikában, majd 1924-ben visszatért hazájába. Az összes nagy olasz operaházban, Hollandiában és Bécsben (itt igen gyakran) énekelt, mint korának egyik legképzettebb baritonistája. Bpesten is fellépett. A II. világháború végén Torinóban öngyilkos lett.

De Hidalgo, Elvira (1882-) - spanyol op.én. (S). 16 éves korában Nápolyban debütált, Rosinaként. Oly nagysikert aratott, hogy hamarosan a monte-carlói opera vezető énekeseinek egyike lett, majd 1910-ben a Met-é. Visszavonulása után Athénban, majd Ankarában és Milánóban énektanárként működött, Maria Callas az ő növendéke volt.

Deh! Non parlare al miseroAh, nem tűnik el a fájdalom

Deh, vieni alla finestraÓ, nézz ki már az éjbe

Deh vieni, non tardarRózsa-ária

Deidamia - Händel 3 felv. operája (1740, London), P. Rolli szövegére. A mester utolsó, egyébként meglehetősen sikertelen operája.

De jó, de szép a gondolat - Beethoven Fideliója I. felvonásában Marcellina (S) kétstrófás lírai áriája.

dekabristák, A - Saporin 4 felv. operája (1953, Moszkva, B.), V. A. Rozsgyesztvenszkij szövegére. A mű az 1825-ös híres pétervári felkelésről szól.

deklamáció - A szövegmondás művészete, az operaénekes egyik legfontosabb feladata. Már az énektanítás rendkívül nagy súlyt fektet a helyes, jól artikulált és érthető szövegkiejtésre. A színpadon működő énekeseket karmesterek és rendezők taníthatják tovább, illetve állíthatják elé a jó deklamálás követelményét. Vannak stílusok, így pl. Wagner vagy a modern operák, de a XVIII. sz.-i olasz buffa recitativói is idetartoznak, amelyekben elengedhetetlen, hogy a közönség lehetőleg minden szót értsen. Ám ezt az igényt csak az említett stílusoknál felállítani: hamis szemlélet. Nincs az a stílus, még a legzeneibb kiindulású bel canto-mű sem, amelynél a szöveg érthetetlensége, mássalhangzók elharapása vagy magánhangzók eltorzítása ne befolyásolná a hallgató élményét. És mivel minden különbség és eltérés ellenére az opera lényegében drámai műfaj, ez az egy tény is megköveteli az énekestől, hogy szövegmondása érthető legyen. Nincs ugyanis az a zenei élmény, ami felérne a zene és a dráma együttes élvezetével.

Delila - a csábító filiszteus nő (MS), Sámson árulója Saint-Saëns operájában. (Szokolay Sándor Sámsonjában szopránszerep.)

Della Casa, Lisa (1919-) - svájci op.én. (S). 1941-ben debütált Solothurnban, Pillangókisasszonyként. 1943-50 a zürichi operaházban énekel, attól kezdve - főleg a Karajan-éra alatt - a bécsi S.O. egyik dísze. Közben azonban már 1947-ben Salzburgban lép fel, s ezt követően a nagy fesztiválok és operaházak állandó vendége. Elsősorban Mozart- és R. Strauss-énekes; a Rózsalovag mindhárom vezető szopránszerepét énekelte. Leghíresebb alakítása is Strauss-műből való: az Arabella címszerepe.

Delle faci festantí al barlume Fáklyafényét a dús ünnepélynek

Deller, Alfred (1912-) - angol énekes (kontratenor). A híres koncerténekes, a renaissance és barokk zene egyik legjelentősebb mai tolmácsolója, a Deller Consort vezetője operaszínpadon is működik: őneki írta Britten a Szentivánéji álom Oberon szerepét.

Delle Sedie, Enrico (1822-1907) - olasz op.én. (Bar). Pistoiában debütált, 1851-ben, Nabuccóként. Nagy sikerrel énekelt Európa-szerte, noha feltűnően kis hangvolumene miatt "a hangnélküli bariton" ("il baritono senza voce") gúnynevet kapta. Auber meghívására a párizsi Conservatoire tanára volt, tankönyvet is írt.

Delly Rózsi (1918-) - magyar op.én. (S). 1946-ban debütált az OH-ban, Santuzzaként. Egész rövid idő alatt a színház vezető gárdájába került, évtizedeken át úgyszólván az egyetlen Wagner-heroina volt. Egyaránt otthonos a drámai mezzo és a drámai szoprán szerepkörben, éppúgy nagy sikerrel énekelte Turandotot, mint Ortrudot, Brünnhildát, Izoldát és Gertrudist, Ebolit, Amnerist és Sába királynőjét. Vendégszerepelt Londonban, Párizsban, Brüsszelben, Bernben és a népi demokratikus országokban. Hatalmas hanganyag, teljesen kiegyenlített regiszterek és nagy drámai feszültség: ezek teszik emlékezetessé alakításait. Kiváló művész.

Delmas, Jean-François (1861-1933) - francia op.én. (B). A párizsi Nagyoperában debütált 1886-ban, a Hugenották St. Bris szerepében. 1911-ig egyik vezető basszistája a színháznak, több francia opera bemutatóján vett részt. Wagner-énekesként is kitűnt, ő volt az első francia Gurnemanz.

Del Monaco, Mario (1915-) - olasz op.én. (T). Már 13 éves korában fellépett operaszínpadon, majd 20 éves, amikor Tullio Serafin a római opera stúdiójába hívja tanulni. 1939-ben debütált Pesaróban, Turidduként. A háború után rövid idő alatt a világ minden nagy operaszínpadán szívesen látott vendég lett, sokan őt tartották ezekben az évtizedekben a világ vezető tenoristájának. Del Monaco legfőbb erényei: hatalmas erejű, nagy átütő képességgel rendelkező hanganyaga, melyet ugyanakkor a szerep kívánalmainak megfelelően tud árnyalni; prózai színészhez méltó színpadi játékkészsége van és valósággal megtestesítője az "italianità" fogalmának, azaz színpadi művészetében benne foglaltatik az olasz operaénekes minden erénye és hibája. Természetes, hogy egy Del Monaco-kaliberű művésznél a közönség mindig elfelejtette e hibákat, melyeket talán inkább temperamentumból fakadó túlzásoknak lehetne nevezni. Egész művészi lényéből árad a rendkívül intenzív drámai erő; éppen ezért váltak leghíresebb szerepeivé a nagy drámai hőstenor-figurák, mindenekelőtt legnagyobb alakítása, Verdi Otellójának címszerepe. Bpestre már pályájának lehajló ívében került, de még ekkor is csodálatra méltó erővel szólaltatta meg Otellót, Sámsont és Caniót.

Delim, Maria (1875-1932) - francia op.én. (A). A párizsi O.C.-ban debütált 1892-ben. Az O.C.-ban hat évig énekelt, majd átszerződött a Nagyoperához, ahol 1898 és 1910 között ő volt a vezető alt énekesnő. Házassága miatt 1903-1908 visszavonult a színpadtól, de aztán újra fellépett. Verdinek igen nagy véleménye volt róla, mikor a Falstaff párizsi bemutatóján (1894) Mrs. Quicklyként szerepelt.

De los Angeles, Victoria (1923-) - spanyol op.én. (S). A barcelonai konzervatórium növendéke volt, és már tanulmányai ideje alatt nyilvánosan fellépett Monteverdi Orfeójában. A barcelonai Teatro Liceo-ban debütált 1945-ben, Mozart Figarójának Grófnőjeként. 1947-ben megnyerte a genfi nemzetközi énekversenyt, és két év múlva már világsztárként ünnepelték. 1951-től lép fel folyamatosan a Met-ben. Világsikerét előbb a lírai, majd a drámai szoprán szerepkörben csodálatosan szép és árnyalt, rendkívül kifejezésteljes hangjának, színpadi megjelenésének és játékának, valamint átélő képességének köszönheti. Dalénekesként is kiváló. Egyénisége egyaránt reagál mind az opera, mind a dal terén lírára és drámára, humorra és érzelmességre.

De Luca, Giuseppe (1876-1950) - olasz op.én. (Bar). Piacenzában debütált 1897-ben, a Faust Valentinjeként. Kisebb olasz színpadokon énekelt, majd az 1903-1904-es évadtól kezdve a Sc. tagja volt. Már első Sc.-beli évadjában részt vett a Pillangókisasszony hírhedt, óriási bukással járó premierjén, ő volt az első Sharpless. A század első évtizede vége felé már világsztár, 1915-től 1935-ig a Met tagja. Ez alatt az időszak alatt 100 különböző operában több mint nyolcszázszor lépett fel, és ugyancsak New York-i tartózkodása idejére esik, hogy ő alakította először a Gianni Schicchi címszerepét. Hetvenedik életévén túl is énekelt még, 1947-ben ünnepelték pályafutása arany jubileumát. Ekkor vonult vissza a színpadról, és hátralevő három éve alatt a híres Juilliard iskola tanára volt. A század első felében De Luca volt az olasz énekesgárda egyik legfényesebb csillaga, a világ vezető baritonistáinak egyike. Hanganyagának szépsége, makulátlan technikája és muzikalitása tette naggyá.

De Lucia, Fernando (1860-1925) - olasz op.én. (T). Nápolyban, szülővárosában debütált 1885-ben, a Faust címszerepében. A századforduló idején már világhíresség, főleg Verdi- és Puccini-szerepekben aratott nagy sikereket; bel canto technikája révén ugyanakkor Rossini és Bellini műveinek tenorfőszerepeit is kiválóan énekelte. Élete végén jóhírű énekmester volt, többek között ő képezte tovább Rösler Endre hangját.

De Lussan, Zélie (1863-1950) - francia op.én. (MS). Amerikában működött, 1885-ben debütált Bostonban. Korának egyik leghíresebb Carmenje volt.

De Marchi, Emilio (1861-1917) - olasz op.én. (T). Hivatásos katonatiszt volt, csak aztán kezdett énekelni. 1886-ban debütált a milánói T. dal Vermében. 1909-ig állt a színpadon, mind Olaszországban, mind Spanyolországban és Amerikában nagy sikereket aratva. Ő volt 1900-ban az első Cavaradossi. Visszavonulása után Milánóban volt énekmester.

Demetrius - Demetriosz Szótér szíriai király főleg Metastasio szövegkönyve nyomán került gyakran operaszínpadra: Strungk (1696), Pollarolo (1701), Caldara (1731), Hasse (1732), Gluck (1742), Jommelli (1753), Galuppi (1761), Piccinni (1762), Paisiello (1765), Guglielmi (1773), Mysliweczek (1773). Más szövegkönyvekre: Rossini (1812), Mayr (1824).

Demeur, Anne (1824-1892) - francia op.én. (S). Bordeaux-ban debütált 1842-ben, Lammermoori Luciaként. Pályafutásának csúcspontját a 40-es, 50-es években Londonban érte el, majd visszatért Párizsba. Ő volt Berlioz Beatrice és Benedictjének premierjén az első Beatrice (1862), valamint a Trójaiak Karthágóban c. Berlioz-opera első Didója (1863). A párizsi O. 1870-es Berlioz-fesztiválján is szerepelt még, sőt a Trója bevétele 1879-es koncertbemutatóján Kasszandrát alakította.

De' miei bollenti spiriti Egykor az ifjú tűzben

démon, A - Rubinstein 3 felv. operája (1875, Pétervár), P. A. Viszkovatov szövegére, Lermontov költeménye nyomán. A mű Oroszországban, majd a Szovjetunióban igen népszerű, külföldön azonban ritkán kerül előadásra (Londonban 1881-ben mutatták be, mint az első Angliában játszott orosz operát). Címszerepe igen széles skálájú alakításra nyújt alkalmat a basszistáknak; Saljapin gyakran és előszeretettel énekelte áriáit. - A romantikus cselekmény a szabad tudás Démonjáról szól, aki hiába próbálja megszerezni magának Tamara hercegkisasszony szerelmét.

De mondd, szerelmes szómnak - Mozart Figaro házassága c. operája II. felvonásában Susanne (S) és a Gróf (B) kettőse. A mozarti lélekábrázolás egyik legnagyobb remeke: a zenéből érezhető, hogy Susanne, aki a cselekmény szerint csak színlelve adja meg magát a grófnak, hogyan kap lángra a gróf lírai hevétől.

Démophoon - Athén királya, Thészeusz fia tragikus szerelme révén került operaszínpadra, elsősorban Metastasio szövegkönyve révén: Caldara (1733), Duni (1735), Leo (1735), Gluck (1742), Jommelli (1743), Graun (1746), Hasse (1748), Galuppi (1749), Sarti (1753), Piccinni (1762), Majo (1764), Vaňhal (1764), Anfossi (1773), Paisiello (1775), Mysliweczek (1775), Cherubini (1788).

De Muro, Fernando (1881-1955) - olasz op.én. (T). 1911-ben debütált Rómában, Turidduként. Még ugyanebben az évben ő volt Mascagni Isabeau c. operájának első tenor-főszereplője a Buenos Aires-i premieren. A következő évben került a Sc.-ba, s ettől kezdve mint kora egyik legjelentősebb hőstenorja működött Itáliában és a két Amerikában. Fénylő és kifejezésgazdag hőstenor hang birtokosa volt, világhíres Otello.

De Muro Lomanto, Enzo (1902-1952) - olasz op.én. (T). 1925-ben debütált, Alfrédként, Catanzaróban. Lírai és főleg bel canto szerepekben európai hírű énekes volt, a 20-as, 30-as évek egyik nagy sztárja. 1929-1932 Toti dal Monte férje. Vendégszerepelt Bpesten is.

Demuth, Leopold (1861-1910) - cseh szárm. op.én. (Bar). 1889-ben debütált Halléban, Hans Heilingként. Lipcsében, majd Hamburgban működött, 1897-től haláláig pedig a bécsi S.O. tagja volt. Korának egyik legjobb Mozart- és Wagner-énekese (Bayreuthban Hans Sachsot énekelte), gyönyörű hang birtokosa és kitűnő stíluskészségű művész. Egy hangverseny során szívrohamot kapott és meghalt.

Dene József (1938-) - magyar op.én. (Bbar). 1962-ben debütált az OH-ban, a Borisz Godunov Várnagyaként. 1970-ig volt az OH tagja, mint egyik legtehetségesebbje a fiatalabb énekesgárdának. Tolmácsolásait a kiegyenlített és szép hangon kívül a tökéletes karakterábrázolás jellemzi. Nagyszerű Mozart-énekes (Leporello, Figaro, Papageno), és európai viszonylatban is remek Alberich. 1970-ben a zürichi operaházhoz szerződött, s ezzel megindult nemzetközi karrierje, amely 1973-ban már Bayreuthba is elvitte. Liszt-díjas.

De Negri, Giovanni Battista (1850-1923) - olasz op.én. (T). Kereskedőnek készült, s csak azután tanult énekelni. 1878-ban debütált Bergamóban, Donizetti Poliutójának címszerepében. A 80-as években már a legnagyobb olasz hőstenorok között tartották számon, Tamagno után őt ismerték el a legjobb Otellónak. 1898-ban visszavonult és Torinóban volt énekmester.

denevér, A - Johann Strauss 3 felv. operettje (1874, Bécs, Th. a. d. Wien), Haffner és Genée szövegére, egy francia vaudeville nyomán. Magyar bem.: 1882. bpesti Népszínház, 1895 bpesti OH.

Azon kevés operettek egyike, amelyek a repertoár integráns részeként kerültek az operaházak műsorára (először a bécsi S.O. játszotta, 1894-ben, Mahler vezényletével). E ténynek egyetlen kézenfekvő magyarázata: a Denevér zenéje vígoperákat maga mögé utasító, kivételesen szellemes remekmű. Sok operaházban hagyomány, hogy szilveszterkor a Denevér kerül előadásra.

Denzler, Robert (1892-1972) - svájci karm. Kisebb megszakításokkal 1915-től 1947-ig a zürichi opera zenei vezetője volt; ő vezényelte 1937-ben Alban Berg Lulujának és 1938-ban Hindemith Mathis, a festő-jének ősbemutatóit.

De Palma, Piero (1928-) - olasz op.én. (T). 1948-ban, az Olasz Rádió énekversenyén indult pályája. Hamarosan Itália-, majd világszerte elismert comprimario-tenor lett, aki több mint 150 szerepből álló repertoárral rendelkezik. A világ minden jelentős, nagy operaházában megfordult, s alig van olasz operának lemezfelvétele, amelyen ne szerepelne. A comprimario minden jeles tulajdonságával rendelkezik: hajlékony, árnyalatgazdag hanggal, kitűnő játékkészséggel és abszolút biztos muzikalitással.

De Paolis, Alessio (1893-1964) - olasz op.én. (T). Bolognában debütált 1919-ben, Mantuai hercegként. 1921-ben Toscanini vezényletével a Sc.-ban énekli a Falstaff Fentonját. Több olasz színház vezető lírai tenorja volt, majd pályája második felében a karakterszerepekhez fordult, és egyike volt a század legkiválóbb comprimario-énekeseinek.

Der alte Sturm, die alte Müh'! Megunt szavak, a régi harc

De Reszke, Edward (1853-1917) - lengyel op.én. (B), Jan de Reszke öccse. Varsóban, majd Olaszországban tanult, Escudier, a párizsi O. igazgatója szerződtette, és ebben a színházban debütált 1876-ban, az Aida párizsi bemutatóján mint Fáraó, Verdi vezényletével. Négy év múlva már Londonban énekel, 1891-ben Amerikában. Bátyjával együtt a párizsi O., a Met, a londoni C.G. vezető énekese volt a múlt sz. utolsó évtizedeiben. Olasz és francia operákban lépett fel nagy sikerrel, pályája későbbi szakaszán áttért a Wagner-szerepekre és kitűnő Hans Sachs, Marke és Hagen volt. 1903-ban visszavonult és visszatért hazájába, ahol az I. világháború kitörése után nyomorban élt, előbb egy pincében, majd egy barlanglakásban. Az operajáték történetének egyik legnagyobb basszistája volt: gazdag, nagy és biztos magassággal rendelkező hanganyag, a basszistáknál ritka hangi mozgékonyság, valamint igen erőteljes drámai véna jellemezték.

De Reszke, Jan (1850-1925) - lengyel op.én. (T). Edward De Reszke bátyja. Ő is előbb Varsóban, majd Milánóban tanult, pályakezdésekor baritonként lépett a színpadra. Debütálása Torinóban zajlott le 1874-ben, a Kegyencnő Alfonz királyaként. Még ugyanebben az évben Londonban lép fel, két évvel később Párizsban. Testvére tanácsára képezte át magát tenoristává. Öt évig csak hangversenyeken énekelt, majd 1884-ben Massenet Heródiásának párizsi bemutatóján ő volt Keresztelő János. Akárcsak öccse, ő is New York, Párizs és London nagy sztárja, és pályája későbbi szakaszán ő is áttért a Wagner-szerepekre. Élete végén Párizsban, majd Nizzában énekmester. Árnyalatgazdag és igen szép hang birtokosa volt, amihez személyének kedvessége és drámai színjátszó készsége járult. - Nővérük, Josephine De Reszke (1855-1891) ugyancsak énekes volt (S), nagy sikerrel szerepelt a párizsi O. színpadán, de karrierje tetőpontján visszavonult, és egy báró felesége lett.

Der Hölle Rache kocht in meinem HerzenPokoli lánggal ég a bosszú bennem

Déri Jenő (1869-1942) - magyar op.én. (T). 1896-ban debütált. 1900-tól 1906-ig volt az OH tagja, mint korának egyik legjelentősebb karakter-tenorja.

Der Männer Sippe sass hier im Saal Itt körben ült sok vad férfinép

Dermota, Anton (1910-) - jugoszláv szárm. osztrák op.én. (T). 1936-ban debütált a bécsi S.O.-ban, a Traviata Alfrédjaként. Rövid időn belül a S.O. és a salzburgi Ünnepi Játékok vezető Mozart-énekese lett. Már 1937-ben énekelt Salzburgban, Toscanini Varázsfuvolájában még mint első őrtálló szerepelt, de rövid idő múlva már Tamino volt. Dalénekesként is a legkiválóbbak közé tartozott.

Demesch, Helga (1939-) - osztrák op.én. (S). A berni operában debütált 1960-ban. 1963-66 a wiesbadeni, 1966-69 a kölni, 1970 óta a kölni és a nyugat-berlini opera tagja. Már berni szerződése óta főleg a Wagner-szerepekben arat jelentős sikereket, igazi kiugrását is az jelentette, amikor 1967-ben Bayreuthban énekelte a Tannhäuser-Erzsébetet. 1969 óta Karajan salzburgi Húsvéti Fesztiváljának állandó sztárja, nemcsak a Ringben és Izoldaként, hanem Fidelio-Leonóraként is. Egyike korunk jelentős drámai szopránjainak, aki nem annyira hangja volumenével, mint mélyen átélt és rendkívül stílusos előadói művészetével hódítja meg a közönséget. Bpesten is fellépett.

Der Tag seh' ich erscheinen Felkel immár a fényes nap

Dervaux, Pierre (1917-) - francia karm. Hangversenydirigensként kezdte pályáját, majd 1954-ben az O.C. vezető karnagya lett. 1956-tól a Nagyopera első dirigense. Koncert-karmesterként igen sokszor vendégszerepelt Bpesten, zeneszerzéssel is foglalkozik.

Der Vogelfänger bin ich jaAz erdőt járva sípolok

Der Widerspenstigen Zähmung makrancos hölgy, A

Déry Gabriella (1933-) - magyar op.én. (S). 1958-ban debütált az OH-ban, Szilágyi Erzsébetként. Pályája kezdetén inkább koloratúr-hősnőket énekelt (Violetta stb.), de rövidesen áttért a drámai szoprán szerepkörre, és Takács Paula örökébe lépve, ő lett az OH vezető drámai szopránja. Énekében a töretlen szépségű hanganyag és a kifejezett drámai alakítókészség dominál. Énekeli az összes Verdi-hősnőt (Gilda kivételével), Turandotot, Toscát, Strauss Ariadne-ját és Tábornagynéját stb. Jellegzetesen korszerű, árnyalatokban gazdag szerepformálás teszi alakításait kimagaslóvá. Vendégszerepelt Moszkvában, Berlinben, Lipcsében, Belgrádban és Kubában. Liszt-díjas, Érdemes művész.

Déryné, Széppataki Róza (1793-1872) - magyar színésznő és op.én. (S). Egész fiatal korában színpadon volt már, 1812-ben ő énekelte Mátray Gábor Csernyi Györgyének női főszerepét. 1815-50 különböző vándortársulatokkal járta az országot, és mind drámai színészként, mind operaénekesnőként rendkívül nagy sikereket aratott. Szerepelt Budán, Kassán, Aradon, Pozsonyban, Nagyváradon stb. Ő volt korának legjobb Rosinája, Normája, énekelt a Varázsfuvolában, az Olasz nő Algírban c. Rossini-műben stb. 1839 után sokszor fellépett a pesti N.Sz.-ban is. - Déryné neve fogalommá vált a magyar színészet történetében: a kultúrát terjesztő, igazi kultúr-missziót teljesítő vándorszínészet legnevesebb képviselője volt.

Déryné Színház Operaegyüttese - A magyar falvakat és kisvárosokat színházi előadásokkal ellátó Déryné Színház 1963 óta operákat is felvett programjába. Ezzel bizonyos szempontból a Gördülő Opera funkcióját vállalta magára, azzal a különbséggel, hogy kis együttesével (mindössze 7-8 tagú kamarazenekarral játszanak) a legkisebb falusi kultúrházban is tudnak előadást tartani. Az operaműsor természetesen az irodalom könnyebb fajsúlyú darabjaiból tevődik össze: Denevér, Az ezred lánya, Szerelmi bájital, Don Pasquale, Fra Diavolo, Eladott menyasszony. Sevillai borbély stb. Magyar művet eddig kettőt játszottak: Ránki Pomádéját és ugyancsak Ránkinak a Fábri-féle Körhinta filmből a Déryné Színház számára készült művét. Egy-egy darabot általában 70-100 ízben játszottak eddig, az ország egész területén. Valamennyi darabot az operaprogram kezdeményezője, a színház főrendezője, Kertész László rendezte. Karmesterként általában az együttes zenei vezetője, László Endre vagy Orosz István tevékenykedik. A műveket természetesen át kell hangszerelni a rendelkezésre álló kamaraegyüttesre; ezt a munkát általában Németh Amadé végzi. - Az együttes vezető énekesei: Káldi Rita (S, 1949-), Kálny Zsuzsa (S, 1944-), Szele Margit (S, 1928-), Iván József (T, 1925-), Németh József (T, 1930-), Bordás Dezső (Bar, 1926-), és Vajda Dezső (B, 1922-). - Az operaműfaj országos népszerűsítésében mindenképpen ezé az együttesé a legnagyobb érdem. Különböző eszközökkel, így pl. pantomimban feloldott nyitánnyal, a cselekmény egyszerűsítésével és mindenekelőtt a prózai színészet nívóján megoldott játékkal viszik közel a falu és a kisváros számára esetleg még idegen műfajt közönségükhöz.

Der Zar lässt sich photographieren (A cár lefényképezteti magát) - Kurt Weill 1 felv. operája (1928, Lipcse), Georg Kaiser szövegére. Ez az első Weill-opera, amelyben az amerikai jazz-stílus befolyása érvényesül.

De Sabata, Victor - Sabata

Deschamps-Jehin, Blanche (1857-1923) - francia op.én. (A). 1879-ben debütált a La M.-ben, Mignonként. A 80-as években került a párizsi O.C.-hez, ahol a vezető altisták egyike volt egészen 1902-ig. Számos francia mű ősbemutatóján vett részt, t. k. Lalo Ys királya, Gounod Botcsinálta doktorja, Charpentier Lousie-ja premierjén. Ő volt az első francia Delila is.

Desdemona - Otello tragikus sorsú hitvese (S) Verdi és Rossini Otellójában.

déserteur, Le (A szökevény) - Monsigny 3 felv. operája (1769, Párizs, Com. Italienne), J. M. Sedaine szövegére. Korának egyik legnevezetesebb, egész Európában bemutatott operája, a romantikus opera-típus egyik előfutára, egyben a "szabadító opera" (l. ott) tipikus képviselője. Magyarorsz. bem.: 1788, Pozsony.

Deserto sulla terraAki a földön árva

Des Grieux - Massenet Manonjának és Puccini Manon Lescaut-jának szerelmese (T).

Desormière, Roger (1898-1963) - francia karm. 1925-től 1930-ig Gyagilev Orosz balettjének dirigense, 1937-től a párizsi O.C. karmestere. Főleg francia művek specialistája, több francia operát ő mutatott be. 1950-ben visszavonult.

Despina - Mozart Così fan tutte-jében Fiordiligi és Dorabella ügyes, nyelves és ravasz szobalánya (S). Magyarországon Rosina néven szerepel.

Dessaui Operaház - A múltban szigorú Wagner-kultusza révén ismert színház, München után itt játszották először A nürnbergi mesterdalnokokat és a bayreuthi előadások énekesei és karmesterei látogatták gyakran. A színházépületét 1885-ben nyitották meg, befogadása 1245 személy; 1938-ban, majd 1949-ben újjáépítették.

Dessoff, Ottó (1835-1892) - német karm. Pályáját kisebb német színházaknál kezdte, majd 1860-75 a bécsi Opera vezető karmestere volt. Ő mutatta be Goldmark Sába királynője c. operáját. 1875-81 a karlsruhei, 1881-től haláláig a frankfurti opera karnagya.

Destinn, Emmy (1878-1930) - cseh op.én. (S). Eredeti neve Ema Kitti volt, s tanárának. Marie Loewe-Destinn-nek nevét vette fel. Berlinben debütált 1898-ban, Santuzzaként. A század első éveiben már világsztár, 1908-tól 1921-ig a Met vezető szopránja. Ő volt az első bayreuthi Senta, az első berlini Salome, az első londoni Pillangókisasszony, Tatjána és Minnie. Ez utóbbi szerepet ő alakította az 1910-es New York-i ősbemutatón is. 1921-ben vonult vissza. Nemcsak nagyszerű énekesnő volt, de elsőrangú színészi képességekkel is rendelkezett, ez tette alkalmassá nagy drámai szerepeinek világviszonylatban is kiemelkedő megformálására.

Deutekom, Cristina (1940?-) - holland op.én. (S). Amszterdamban debütált 1963-ban, az Éj királynőjeként. Oly hatalmas sikert aratott ebben a szerepben, nemcsak hazájában, hanem Európa számos nagy operaházában, hogy igen hamar nemzetközi karriert futott be. 1970-ben már megnyerte az olasz zenekritikusok "Bel canto díját". 1967 óta rendszeresen vendége a Met-nek, valamint a két Amerika számos operaházának. Az Éj királynőjén kívül a nagy Verdi-szerepekben aratott jelentős sikereket.

Deutsche Oper, Berlin - A német főváros "városi operaházát" 1922-ben nyitották meg. Művészi színvonala 1925 és 1934 közt volt a legmagasabb, ezekben az években t. k. Bruno Walter állt a színház élén. 1944-ben bombák rombolták le a 2300 személyes charlottenburgi házat. 1945 és 1961 közt más épületekben működött, mint Nyugat-Berlin operaháza, ekkor avatták fel a modern architektúrájú új színházépületet. A Deutsche Oper zenei vezetői a háború után: Leo Blech, Fricsay Ferenc, Arthur Rother, jelenleg Lorin Maazel.

Deutsche Oper am Rhein - Düsseldorf és Duisburg nyugat-német városok operaházainak közös neve. A düsseldorfi operát 1875-ben építették fel, 1956-ban építették újjá, befogadása 1400 személy; a duisburgi Városi Színházat 1912-ben nyitották meg és 1950-ben építették újjá. Befogadása 1183 fő. 1958-tól 1962-ig Alberto Erede vezette főzeneigazgatóként a színházat. Egyike a legjelentősebb nyugatnémet operaházaknak; számos mai mű itt élte meg bemutatóját (Klebe: A haramiák, 1957 és Křenek: V. Károly c. művének átdolgozott verziója, 1958).

deux avares, Les két fösvény, A

deux journées, Lesvízhordó, A

devin du village. Lefalusi jós, A

deviza-ária - A XVII. sz.-ban Velencében kialakult áriatípus, mely az egész barokk korszakban alkalmazásra került. Lényege: az énekes szólista kezdi az áriát a vezető dallam első motívumának megszólaltatásával (ez az ún. deviza), s csak ezután kerül sor a zenekari ritornellóra (l. ott).

Devrient, Eduard (1801-1877) - német op.én. (Bbar). A híres színész, Ludwig D. testvére, Mendelssohn barátja és a Máté passió-felújítás egyik kezdeményezője és szereplője. Korának egyik legjelentősebb német énekese volt. 1819-ben debütált a berlini operában, majd prózai színész lett, 1844-46 Drezdában volt főrendező, 1852-69 a karlsruhei udvari színház igazgatója. A dramaturgia egyik úttörője német földön, írt operaszövegkönyveket is, így t. k. Marschner Hans Heiling c. operájáét, ennek főszerepét is ő énekelte először (1833, Berlin).

dialektus-operák - Már a XVIII. sz. óta ismertek különböző helyi dialektusokban írt művek, főleg vígoperák. Van olyan köztük, amely teljes egészében nyelvjárásban készült, s van, amelynek csak egyes részletei. Az előbbiek közül a leghíresebbek: Pergolesi: Lo frate 'nnamorato (nápolyi), Orff: Die Bernauerin (bajor), Schoeck: Vom Fischer un syner Fru (plattdeutsch), Vsaÿe: Piér li Houïeu-ja (vallon). Az utóbbiak közül természetesen a Rózsalovag a legnevezetesebb, melynek nagy része bécsi dialektusban íródott. Ide sorolható Kodály Székely fonója is.

dialogues de Carmélites, Les (A karmeliták párbeszédei) - Poulenc 3 felv. operája (1957, Milánó, Sc.), Georges Bernanos szövegére, Gertrude von le Fort novellája nyomán. - Poulenc leghíresebb operája, tárgya a karmelita apácák üldözése és kivégzése a nagy francia forradalom idején.

diamantes de la couronne. Les korona gyémántjai, A

Diana - A szűzies Vadászistennő főleg Endümionnal és Akteónnal kapcsolatban került operaszínpadra (a darabok egy része Metastasio szövegkönyvére): Bononcini (1693), Philidor (1698), Keiser (1702 és 1712, két darab), Leo (1717), J. J. Fux (1717), Alessandro Scarlatti (1721), Jommelli (1763), Michael Haydn (1770), Piccinni (1784).

Diaz, Justino (1940-) - amerikai op.én. (Bar). Puerto Ricóban debütált (szülővárosában), 1957-ben, Menotti A telefon c. operájában. Kisebb szerepeket énekelt kisebb amerikai társulatoknál, majd a 60-as évek elején a Sc.-ban, a Spoletói Fesztiválon, majd Salzburgban énekelt nagy sikerrel. 1963 óta a Met tagja, egyik főszereplője volt a színház új épülete megnyitásakor előadott Barber-operának, az Antonius és Cleopátrának. A fiatal operaénekesgárda igen nagy tehetségű tagja.

Dibuk, A - Lodovico Rocca operája (1934, Milánó, Sc.), Simoni szövegére, An-Ski jiddis drámája nyomán. A bemutatón az egyik főszerepet Palló Imre énekelte. - Ugyane témára (egy héber legenda nyomán, mely szerint a holtak szelleme megszállhat élő személyeket) az amerikai David Tamkin is írt operát (1951, New York, City Center), sőt, Gershwin operatervei között is szerepelt (csak akkor tett le a tervről, amikor megtudta, hogy Rocca már dolgozik a darabon.)

Dich, teure Halle Csarnok-ária

Dickens, Charles (1812-1870) - angol író. Egyetlen kirándulása az operaszövegkönyv területére a The Village Coquettes című librettója volt, John Hullah zeneszerző számára (1836). Regényei és írásai alapján számos angol opera készült, más nemzetbeli zeneszerzők csak a Házitücsök-re írtak dalművet: Goldmark (1896) és Zandonai (1905).

Dickie, Murray (1924-) - angol op.én. (T). Londonban debütált 1947-ben, Almavivaként. 1952-ig a londoni C.G., majd 1952-től a bécsi S.O. tagja. Elsősorban Mozart-énekesként nevezetes, de ugyanakkor kitűnő karakteralakításai vannak Wagner és Strauss műveiben is.

Dick Johnson - A Nyugat lánya c. Puccini-opera főhőse (T), aki Ramerrez néven banditavezér is.

Dido és Aeneas - A karthágói királynő és a trójai királyfi, Róma későbbi megalapítója, nagyon sok opera főhőseivé váltak. Ide soroljuk az Aeneasszal külön foglalkozó műveket is. Német operák: Steffani (1699), Graupner (1707), Haydn (1778), Holzbauer(1779); francia operák: Piccinni (1783), Berlioz (1863); angol operák: Purcell (1689), Pepusch (1716), Arne (1734), Storace (1792); olasz operák: Cavalli (1641), Pallavicino (1686); Metastasio szövegére: Scarlatti (1724), Albinoni (1725), Vinci (1730), Duni (1740), Porpora (1740), Hasse (1743), Jommelli (1746), Galuppi (1752), Traëtta (1764), Sarti (1767), Piccinni (1767), Majo (1769), Anfossi (1775), Guglielmi (1785), Gazzaniga (1787), Cherubini (1787), Paisiello (1795), Paër (1810), Rossini (1811, kantáta), Mercadante (1823).

Dido és Aeneas - Purcell 3 felv. operája (1689, London, J. Priest lányiskolájában), Nahum Tate szövegére, Vergilius Aeneis-e nyomán. Magyar bem.: 1938, bpesti OH.

Purcell egyetlen valódi operája (többi színpadi műve ugyanis ún. "masque", azaz prózával és tánccal vegyes műfaj vagy pedig színpadi kísérőzene). Az a hatalmas drámai erő, amely a többi Purcell-féle színpadi műben is megnyilvánul, itt különösen érvényre jut. Annak ellenére, hogy - nyilván a megrendelő félként szereplő leányiskola együttesét figyelembevéve - a zenekari apparátus kicsi és az énekszólamok nem túl nehezek. Csak sajnálni lehet, hogy az amúgy is igen fiatalon meghalt Purcell a Dido-ban kipróbált valódi operaműfajt nem tudta több alkotással gazdagítani. A zene egyaránt gazdag drámai és lírai szépségekben (utóbbiakra legnevezetesebb példa a művet záró Lamento), hangfestő és humoros részletekben.

Karthágó királynője, Dido (S) nem tudja magát rászánni, hogy bevallja szerelmét, mely a menekülő trójai királyfihoz, Aeneashoz (T vagy Bar) fűzi. Udvarhölgye, Belinda (S) és az egész udvar azonban tisztán látja a helyzetet, és rábeszélik a királynőt: nyújtsa kezét Aeneasnak. - A boszorkányok (3 A) elhatározzák, hogy romlásba döntik Didót. Vihart idéznek fel, mely a vadászaton levő udvart szanaszét kergeti, majd egyikük Mercuriusként jelenik meg Aeneas előtt, és figyelmezteti kötelességére: tovább kell hajóznia Itália felé. - Karthágó kikötőjében Aeneas útra készül; a boszorkányok örömujjongásban törnek ki. Dido szerelmi bánatában meghal.

Di due figli viveaKét fiút szült

Didur, Adam (1874-1946) - lengyel op.én. (B). 1894-ben debütált Rio de Janeiróban. A század első évtizedeinek egyik legnagyobb basszistája, 1908-tól 1932-ig a Met vezető énekeseinek egyike. (1913-ban ő volt az első amerikai Borisz Godunov.) Élete végén visszatért hazájába, ahol előbb a lwówi opera igazgatója, majd Katowicében énekmester.

Die Frist ist umIdőm lejárt

Dienst - Korrepetitor

Dies Bildnis ist bezaubernd schön Kép-ária

Dietsch, Pierre-Louis (1808-1865) - francia karm. és zszerző. A legkülönösebb zenetörténeti figurák egyike, számos kellemetlen eset "hőse". Ő komponálta meg a Wagnertől megvett Bolygó hollandi szövegkönyvet, majd ő vezényelte a Tannhäuser óriási bukást eredményező párizsi bemutatóját és Verdi Simon Boccanegrájának azt a párizsi premierjét, amely olyan rossz volt, hogy Verdi a próbák közepén távozott. Zeneszerzőként: az ő műve a múlt század egyik leghíresebb hamisítványa, az ún. "Arcadelt: Ave Maria".

Die Weisheitslehre dieser Knaben E három gyermek bölcs tanácsa

Dimitrij - 1. A trónkövetelő ál-cárevics (T) Muszorgszkij Borisz Godunovjában, aki valójában Grigorij Otrepjev szökött szerzetes. - 2. Az ál-cárevics nemcsak Muszorgszkij Borisz Godunovjában szerepel. Operát írtak róla: Eberlin (1755), Jonciéres (1876), Dvořák (1882).

Di Murska, Ilma (1836-1889) - horvát op.én. (S). Firenzében debütált 1862-ben. Pályája nagyrészében London operaházainak sztárja volt, ő énekelte először Londonban - olaszul! - a Bolygó hollandi Sentáját. Három oktáv terjedelmű hangja volt, és így a legmagasabb koloratúrszerepeket is (pl. Éj királynője) énekelte.

Dinne, perchè in quest'eremo Miért, hogy elvonulsz

Dinóra - Meyerbeer 3 felv. operája (1859, Párizs, O.C.), Barbier és Carré szövegére. Ma már eltűnt az operaházak repertoárjáról, viszont "Árnyéktánc" melléknevű virtuóz koloratúráriája ma is kedvelt koncertszám. Magyar bem.: 1860, bpesti N.Sz.

Dio, che nell'alma infondere Úristen, ki nékünk lelket adtál

Dio di GiudaNézz rám, nagy Isten

Dio! Mi potevi scagliar Vesd uram, Isten, reám sújtó kezed

Dio ti giocondi, o sposo Kísérje lépted áldás

Dippel, Andreas (1866-1932) - német op.én. (T) és impresszárió. 1887-ben debütált Brémában, és három év múlva már a Met tagja. A század első évtizedeiben részben a Met, részben a chicagói Opera igazgatója is volt. Repertoárja óriási volt, több mint 150 szerepet énekelt, és így bármikor be tudott ugrani beteg kollégái helyett.

Di Provenza Hát nem él szívedben már

Di quella pira stretta 2.

Di rigori armato - Richard Strauss Rózsalovagja I. felvonásában az Olasz énekes (T) áriája. Kitűnő stílusparódiája a XVIII. sz.-i bel canto áriának.

Dir töne Lob Üdv szálljon rád

Di Stefano, Giuseppe (1921-) - olasz op.én. (T). 1946-ban debütált Reggio Emiliában, Massenet Manonjának Des Grieux-jeként. Már két év múlva a Met-ben énekli a Mantuai herceget, és ettől kezdve óriási ívben fut fel karrierje a világsztárok első vonalába. Még Toscaninivel is működött együtt, a nagy karmester pályájának utolsó szakaszában. Kezdetben a könnyebb lírai tenorszerepekben lépett fel, később, az 50-es évektől kezdve átváltott a hőstenor szerepkörre. Bársonyosan szép, gyönyörű, igazi olasz tenorhang birtokosa volt, híresek voltak puha pianissimói. Emellett hangjában és játékában egyaránt erős drámai készség is megnyilvánult. A 60-as évek vége felé pályája lehanyatlott, 1973 óta operarendezéssel kísérletezik (Maria Callas társaságában).

díszlet, díszlettervezés - Bár az opera előfutárai általában díszletek közt kerültek előadásra, jelenlegi tudásunk szerint a firenzei operák színpadán semmiféle díszlet nem volt. Csak a római Barberini-palotában rendezett operaelőadásokon vezették be - a látványosság fokozására - a díszleteket. Ezt vették át a különböző olasz fejedelmek udvari színházai is, s itt alakult ki a mai operaszínpad: díszletekkel, proszcéniummal, zenekar elhelyezésére alkalmas térrel. Ebben az időben, amely már a barokk képzőművészet virágkora, a díszletek hatalmas festett, tehát kétdimenziós vásznak. Ma is csodájára járhatunk a XVIII. sz.-i, rendszerint nagy művészek által festett perspektivikus díszleteknek. A kezdeti korszak nagy díszletfestői olaszok voltak: mindenekelőtt a Galli-Bibiena család. Utánuk az ugyancsak generációkon keresztül díszletfestéssel foglalkozó Galliarik vették át a vezetést. (Bernardino és Fabrizio Galliari festették a Scala első színpadképeit.) Olaszországban a későbbi idők nevezetes tervezői, illetve festői Alessandro Sanquirico, Carlo Ferrario és Antonio Rovescalli voltak. A Scalában és a többi olasz operaházban hosszú ideig ismeretlen volt a "torony" és a zsinórpadlás, a kulissza-színpadot csak síneken tolt kulisszákkal tudták bedíszletezni.

Európa többi országának is az olaszok mutattak utat. A legszebb díszleteket Drezda, München, majd később Bécs operáiban láthatta a közönség.

A századforduló idején az operaszínpadon is utat törtek maguknak a különböző reform-irányzatok. Alfred Roller (l. ott), Caspar Neher (l. ott) és társaik munkásságának köszönhető a modern, háromdimenziós színpadkép megalkotása. Századunk díszlettervezői koncepciójára Adolphe Appia (l. ott) és Edward Gordon Craig eszméi gyakoroltak döntő hatást. Noha napjainkban is találkozunk még többé-kevésbé naturális színpadképpel (pl. Felsenstein Komische Operjában), általában elmondható, hogy a stilizálás és a szimbolika a mai díszlettervezés legfőbb tendenciái. Századunk középső évtizedeiben a következő díszlettervezők tettek szert európai vagy világhírnévre: Alexandre és Nicola Benois, Giorgio De Chirico, Franco Zeffirelli, Luchino Visconti, Helmut Jürgens, Ita Maximovna, Teo Otto, Georges Wakhevitch, Josef Svoboda, a magyar művészek közül Oláh Gusztáv, Fülöp Zoltán.

disztonálás - A hang magasságának eltévesztése, hamis éneklés, gikszer. Oka lehet a rossz énektechnika vagy a rossz hallás, esetleg pillanatnyi indiszpozíció.

Di tanti palpiti - Tankréd (MS) szerelmi áriája Rossini Tancredi c. operájának I. felvonásában. A múlt század első felének talán legnépszerűbb és legismertebb operaáriája, számtalan feldolgozásban is népszerűvé vált (pl. Paganini). Velencében "Rizs-áriának" hívták, mivel állítólag Rossini úgy nyilatkozott, hogy négy perc alatt komponálta, ameddig egy rizs-étel megfőttére várt.

Dite alla giovineLányának mondja meg.

Di' tu se fedeleTengerészballada

diva - A primadonnák olasz elnevezése (szó szerint: "istennő").

Divinités du Styx - Gluck Alcestéjében a címszereplő (S) hatalmas monológja.

Dobay Lívia (1912-) - magyar op.én. (S). 1934-ben debütált az OH-ban, Neddaként. Néhány év alatt a színház vezető lírai szopránja lett, aki elsősorban Puccini-szerepeiben nyújtott világviszonylatban is nagyszerű alakításokat. Ő volt talán a legjobb magyar Mimi és Pillangókisasszony és kétségtelenül a legkiválóbb Ford Alice. Édes csengésű és rendkívül árnyalatgazdag hangja kiváló színészi képességekkel párosult; alakításai minden szerepében példamutatóak voltak. Az 50-es évek közepe táján vonult vissza.

Dobbs, Mattiwilda (1925-) - amerikai op.én. (S). Az 1952-es Holland Fesztiválon debütált Stravinsky Csalogányának címszerepében. A következő évben már a glyndebourne-i fesztiválon énekli Zerbinettát, és csakhamar a Met egyik vezető énekese. A 60-as évek egyik legjobb magas koloratúrszopránja, kiváló Éj királynője, Olympia és Gilda.

Dobránszky Zsuzsa (1941-) - magyar op.én. (S). 1968-ban debütált az OH-ban, Améliaként. Azóta a drámai szoprán szerepkörben működik (Amélia, Turandot, Trubadúr- és Végzet hatalma-Leonóra).

Dobrowen, Issay (1894-1953) - orosz karm. Moszkvában Tanyejevnél, majd Bécsben Godowskynál zeneszerzés- és zongora-tanulmányokat folytat, de csakhamar a karmesteri pályát választja. A moszkvai B.-ban debütált 1919-ben. Közvetlenül a forradalom után még Lenin környezetéhez tartozott, Beethoven Apassionatáját ő játszotta el neki. Később elhagyta a Szovjetuniót, 1923-tól Drezdában vezető-karmester Fritz Busch mellett. Ő rendezte e színházban az első német Borisz Godunov-előadást. Drezdából a bécsi Volksoperhez, majd a szófiai operaházhoz szerződik. 1928 és 1936 között koncertdirigens, 1936-tól kezdve állandó vendége a bpesti OH-nak. Tulajdonképpen Dobrowen ismertette meg a magyar közönséggel az orosz zenés népdrámákat. Ő vezényelte és részben rendezte 1936-ban a Hovanscsina, 1938-ban az Igor herceg magyarországi bemutató előadásait. 1937-ben óriási sikerű Bohémélet-felújítást vezényelt nálunk. A nácizmus előretörésekor igen durva körülmények között utasították ki Magyarországról. 1941-től haláláig a stockholmi Királyi Opera karmestere és rendezője. A II. világháború után a Sc.-ban is több ízben vezényelte az orosz repertoár darabjait.

Dodon - Rimszkij-Korszakov Aranykakas c. operájában a tutyi-mutyi, tehetetlen király (Bar).

Doktor és patikus - Dittersdorf kétfelv. vígoperája (1786. Bécs, K.), Gottlieb Stephanie szövegére. Magyarorsz. bem.: 1787, pesti Német Színház.

Doktor Faust - Ferruccio Busoni operája 2 prológussal, közjátékkal és 3 jelenetben (1925, Drezda), a zeneszerző szövegére, a Faust-legenda és Marlowe drámája nyomán. A darab befejezetlenül maradt, Philipp Jarnach pótolta a hiányzó részeket Busoni vázlatai alapján. - Jelentős műve a XX. sz.-i operairodalomnak, t. k. mivel Berget megelőzve először e műben kerültek be a hangszeres zene formái az opera konstrukciójába. Az utóbbi évtizedekben nagy sikerrel újították fel a művet Olaszországban és az NSZK-ban.

Doktor und ApothekerDoktor és patikus

Dolci, Alessandro (1888-1954) - olasz op.én. (T). 1910 táján debütált, 1916-ban már a Sc.-ban énekelte Radamest. Ettől kezdve pályája Amerika és Olaszország közt oszlott meg: egyaránt ünnepelték hazájában és a különböző amerikai színpadokon. Számos Strauss-mű olaszországi bemutatóján énekelt, így t. k. ő volt az első olasz Heródes, Bacchus és Ägistus. Hősi színezetű hangja mellett a kortársak főleg nagyszerű deklamációját dicsérték.

Doluhanova, Zara (1918-) - szovjet op.én. (A). 1938-ban debütált a jereváni operaházban. 1944 óta a moszkvai B. tagja. 1949-ben megnyerte a bpesti VIT énekversenyét, 1950-ben a lipcsei Bach-ünnepségen keltett nagy feltűnést. Hangversenyturnéi során Európa és Dél-Amerika számos városában vendégszerepelt. - Doluhanova egyaránt mestere a daléneklésnek és az operaszínpadnak. Repertoárja Bach-kantátáktól a bel canto korszak altkoloratúra szerepein át a mai szovjet szerzőkig terjed. Hatalmas kifejezőerő nyilvánul meg énekében; nem nagy volumenű, de rendkívül kiművelt hangja és káprázatos technikája mellé kifinomult stíluskészség járul. Napjaink legnagyobb szovjet énekesnője.

Domahidy László (1920-) - magyar op.én. (B). 1941-ben debütált a kolozsvári N.Sz.-ban, a Traviatában. 1947 óta az OH tagja, mint karakterbasszus. Vendégszerepelt Londonban, Párizsban, Brüsszelben, az NSZK-ban, a Szovjetunióban, Kínában és a népi demokratikus országokban. Főbb szerepei: Ozmin, Kecal, Hunding, Pomádé király, Varlaam.

Domgraf-Fassbänder, Willi (1897-) - német op.én. (Bar). Előbb egyházzenei tanulmányokat folytatott, majd egy szereplése nyomán az aacheni opera szerződtette, itt debütált 1922-ben. Berlin, Düsseldorf és Stuttgart pályájának állomásai, mielőtt ismét Berlinbe kerül, ahol az S.O. vezető lírai baritonja lett, egészen a háború végéig. Főleg Mozart-szerepekben vált világhírűvé: a glyndebourne-i fesztivál megnyitó estjén, 1934-ben a Figaro címszerepét énekelte, ugyanitt később Papagenót és a Così fan tutte Guglielmóját alakította. Toscanini emlékezetes 1937-es salzburgi Varázsfuvola-előadásán ő volt Papageno. A háború után Hannoverben, Bécsben, Münchenben és Nürnbergben működött, az utóbbi színháznál főrendezőként. Karrierjének történetéből is kiderül, hogy nemcsak hangja és muzikalitása, hanem színészi készsége is részes volt nagy sikereiben. Lánya, Brigitte Fassbänder (MS) a müncheni opera vezető mezzója, számos fesztivál ünnepelt vendége.

Domingo, Placido (1941-) - spanyol op.én. (T). Énekes szülök gyermeke, tanulmányait Mexico Cityben végezte, itt is debütált, Alfrédként. 1966-ban már a New York-i City Center Opera új házának megnyitásán szerepelt, s itt oly hatalmas sikert aratott, hogy 25 éves korában egyik napról a másikra sztár lett. 1968-tól a Met, 1969-től a Sc. művésze. Azóta minden nagy operaház és fesztivál állandó vendége. Domingót bízvást tekinthetjük napjaink legnagyobb tenoristájának. Nemcsak eszményien szép hanganyaga révén válik azzá; sőt, a hang nála soha nem más, mint eszköz, az alakítás, a kifejezés, a szerep tökéletes megformálásának egyik, de nem kizárólagos eszköze. Színészi képessége - mely egyaránt megnyilvánul gesztusaiban, arcjátékában és hangja árnyalásában prózai színészhez méltó. Alakításainak minden momentuma tökéletesen kidolgozott, lélektanilag megalapozott. Karmesteri tanulmányokat is folytatott, s így érthető, ha a muzikalitás szempontjából is kifogástalan minden produkciója. Ily módon azzal a ritka esettel állunk szemben, amikor egy énekes minden eszközzel rendelkezik, ami csak a pályához, illetve a valóban egyedülállóan tökéletes alakításokhoz szükséges. 1973-as bpesti bemutatkozása a háború utáni magyar operatörténet legnagyobb sikere volt. - Szerepköre főleg az olasz repertoárt öleli fel, a spinto-szerepektől (Cavaradossi, Des Grieux stb.) a hőstenor-szerepekig (Manrico, Radames, Otello).

Dominguez, Oralia (1928-) - mexikói op.én. (A). 1950-ben debütált Mexico Cityben. 1953-ban Európába jött, és még ugyanebben az évben a Sc.-ban énekelt. Napjaink nagy énekeseinek egyike, aki mind az operaszínpadon, mind az oratóriuméneklésben kimagasló tolmácsolásokat nyújt. Hatalmas volumenű, kissé egzotikus színezetű, bársonyos alt hangján kiválóan érvényesülnek a preklasszikus és klasszikus művek szerepei, valamint Wagner hősnői.

domino noir, Lefekete dominó, A

Don Alfonso - A cinikus filozófus (Bar) Mozart Così fan tutte-jában.

Don Annibale - Donizetti A csengő c. operájában az idős gyógyszerész (B), akit a patika csengője állandóan megzavar nászéjszakáján.

Donath, Helen (1940-) - amerikai op.én. (S). 1961-ben debütált Kölnben. 1963-ban Hannoverbe került, jelenleg a müncheni opera tagja. Világjáró művész, aki Európa és Amerika nagy színházaiban a lírai és jugendlich-dramatisch szoprán szerepkörben arat nagy sikereket. Repertoárjának fénypontjai: Sophie, Pamina, Micaela, Masenyka, Oszkár. Kitűnő dalénekes és oratóriumszólista.

Don Carlos - Verdi 5 ill. 4 felv. operája (1867, Párizs, O.), Méry és Du Locle francia szövegére, Schiller drámája nyomán. Az operának három verziója ismeretes: az eredeti francia nyelvű 5 felvonásos párizsi változat, az 1884-es Scala-beli 4 felvonásos verzió (az eredeti első felvonása nélkül), valamint az 1887-es, ugyancsak olasz variáns, ismét az első felvonással. (A két utóbbi Ghislanzoni olasz fordításában.) Újabb variáns-lehetőség: balettel vagy balett nélkül. A 30-as években több helyen, így pl. nálunk is Franz Werfel és Lothar Wallerstein dramaturgiai átdolgozásában került színre. Magyar bem.: 1868, pesti N.Sz., az ötfelvonásos változatban; OH: 1934; felújítás: 1969, bpesti E.Sz., az 1884-es változatban.

A Don Carlos Verdi második párizsi darabja, melyben már nemcsak kísérletezik a francia nagyopera stílusának saját koncepciójába való beolvasztásával, mint a Szicíliai vecsernyében, hanem teljesen meg is hódítja, sőt a maga képére formálja ezt az operatípust.

Don Carlos - 1. Az előbbi opera főhőse (T). - 2. D. C. di Vargas: Verdi A végzet hatalma c. művében Leonóra bátyja (Bar), aki vérbosszút akar állni apja vétlen gyilkosán. - 3. Verdi Ernani c. operájában az ifjú V. Károly (Bar), akkor még csak spanyol király, aki Ernani és Don Silva vetélytársa Elvira szerelméért.

Don Fernando - Beethoven Fideliójában az igazságosztó, szinte a Gondviselést megszemélyesítő miniszter (Bar).

Don Giovanni Tenorio - Gazzaniga 1 felv. operája (1787, Velence), Bertati szövegére. Da Ponte Bertati szövegkönyvét teljes jelenetezésében és konstrukciójában átvette Mozart Don Juanjának librettójához.

dongó, A - Rimszkij-Korszakov Szaltán cár c. operájának egyik hangfestő zenekari közzenéje, amely számtalan hangszerre készült virtuóz átiratban vált világszerte népszerűvé.

Don José - Bizet Carmenjének férfi főszereplője (T), a Carmenért szökött katonává, csempésszé, majd gyilkossá váló tizedes.

Don Juan, Don Giovanni - Mozart 2 felv. operája (1787, Prága), Lorenzo da Ponte szövegére, a Don Juan-legenda és Bertati Gazzaniga számára írt szövegkönyve nyomán. Magyarorsz. bem.: 1797, pesti Német Színház; 1826, Brassó, 1827, Pest.

Az "operák operája", a zenetörténetírók és a közönség nagy részének véleménye szerint a műfaj legnagyobb remeke. Az eredeti műfaji megjelölés: "dramma giocoso", azaz vidám dráma értelmében a muzsikában keverednek a vígoperai és a tragikus elemek.

Teljesen részletes zenei elemzés nélkül aligha lehet a Don Juant értékelni. Tulajdonképpen minden üteméről kimutatható lenne a helyzet- és jellemábrázolás, valamint a konfliktusok zenei bemutatásának mindent felülmúló csodája. Éppígy lehetetlen röviden végezni a mű formai felépítésének megvilágításával (a Figaro házassága mellett a Don Juan is egyik mintapéldája annak, hogyan növeli Mozart a felvonások introdukcióinak és fináléinak terjedelmét, s hogyan közelít evvel az átkomponált operakoncepcióhoz). A mozarti dramaturgia is a Don Juanban ér el tetőpontjára: visszatérő motívumok magyarázzák a cselekményt, vagy annak a szövegben nem tárgyalt, lélektani motivációit. Néhány példa erre: a II. felv. Elvira-Don Juan-Leporello tercettjében Don Juan már előlegezi a következő szerenád dallamát, mintegy kipróbálja azt; Donna Annának valóságos vezérmotívuma van, mely számos helyen visszatér. Mozart zsenijének egyik legnagyszerűbb megnyilvánulása, hogy sem a darabot záró morálban, sem a mű egészében nem érezzük, hogy Don Juan, a minden társadalmi korlát ellen lázadó "élet-démon" bűnös lenne.

Igen nehéz lenne a Don Juan csúcspontjait megjelölni; minden száma remekmű. A legnagyszerűbb részletek talán a következők: az I. felv. introdukciója, Elvira első áriája, a Regiszter-ária, Zerlina és Don Juan duettinója, a Pezsgőária és a teljes első finale (főleg annak "álarcos-tercettje"), a II. felv.-ból az említett tercett, a nagy szextett, a temető-jelenet, és mindenek felett a kőszobor-jelenet, a második finale.

Don Juan-téma - Mozart halhatatlan remekművén kívül a következő Don Juan-operákat ismeri az irodalom: Letellier (1713), Gluck balettje (1761), Righini (1777), Tritto (1783), Gazzaniga (1787), Gardi (1787), Fabrizi (1788), Gardi (másik darab, 1818), Camicer (1818), Pacini (1832), Dargomizsszkij (1872), Delibes (1880), Graener (1914), Alfano (1914, átdolg. 1941), Nádor Mihály (1920), Enna (1925), Lattuada (1929), Goossens (1937).

Don Magnifico - Rossini operájában Hamupipőke apja (Bbar).

Donna Anna - 1. Mozart Don Juanjában a Kormányzó leánya (S), Don Ottavio jegyese. - 2. Nádor Mihály 1 felv. operája (1920, bpesti OH), Mohácsi Jenő szövegére, E. T. A. Hoffmann novellája nyomán.

donna del lago, La (A tó asszonya) - Rossini 2 felv. operája (1819, Nápoly. S.C.), Tottola szövegére, Walter Scott költeménye nyomán. Magyarorsz. bem.: 1822, pesti Német Színház.

Donna Diana - Rezniček 3 felv. vígoperája (1894, Prága), a zeneszerző szövegére, Moreto komédiája nyomán. Az opera maga lekerült a repertoárról, remekművű nyitánya azonban állandó hangversenydarab.

Donna Elvira - Don Juan elhagyott kedveseinek egyike (S) Mozart operájában.

Donna non vidi maiIly földöntúli szép lányt

Donner - Wagner A Rajna kincse c. zenedrámájában a vihar istene (Bar).

Don Ottavio - Donna Anna jegyese (T) Mozart Don Juanjában.

Don Pasquale - Donizetti 3 felv. vígoperája (1843, Párizs, Th. des Italiens), Ruffini és a zeneszerző szövegére. A bemutatót Grisi, Tamburini és Lablache énekelték. Magyar bem.: 1846, pesti N.Sz.

Donizetti legjobb vígoperája, az olasz opera buffa késői korszakának egyik remeke. A legjobb buffa-hagyomány a legmagasabb szinten ötvöződik a darabban a finom lírával, sőt helyenként a drámai jellemábrázolással.

Don Quijote-téma - Cervantes regénye egészében és részleteiben számos opera forrásává vált. A legnevezetesebbek: Purcell (1694), Conti (1719), Feo (1726), Caldara (1727), Padre Martini (1730), Boismortier (1743), Holzbauer (1755), Philidor (1762), Paisiello (1769), Piccinni (1770), Salieri (1771), Dittersdorf (1795), Garcia (1827), Mendelssohn (1827), Mercadante (1829), Donizetti (1833), Hervé (1848), Luigi Ricci (1881), Jacques-Dalcroze (1897), Kienzl (1898), Heuberger (1910), Ábrányi (1917), de Falla (1923) és Frazzi (1952). Az említett operák természetesen a regény egy-egy epizódját dolgozzák fel, kivéve a leghíresebbet, Massenet Saljapin számára írt Don Quichotte-ját (1910, Monte-Carlo), amely a "búsképű lovag" egész történetét színre viszi.

Don Sébastien - Donizetti 5 felv. operája (1843, Párizs, O.), Scribe szövegére. A zeneszerző utolsó befejezett operája. Magyar bem.: 1846, pesti Német Színház, ugyanabban az évben magyarul is, pesti N.Sz.

Donzelli, Domenico (1790-1873) - olasz op.én. (T). 1808-ban debütált Bergamóban egy comprimario-szerepben. Nápolyban, Rómában, Londonban és Bécsben énekelt. Rossini és Mercadante számos főszerepet írt számára, ő volt az első Pollione Bellini Normájának 1831-es Sc.-beli premierjén.

Doppler Károly (1825-1900) - lengyel szárm. magyar karm., fuvolaművész és zeneszerző. Erkel egyik másodkarmestere évtizedeken keresztül a N.Sz.-ban. miután bátyjával, az ugyancsak fuvolaművész és zeneszerző Doppler Ferenccel a színház zenekarában működött.

Dorabella - A becsapott menyasszonyok egyike, Fiordiligi nővére (S vagy MS) Mozart Così fan tutté-jában.

Doráti Antal (1906-) - magyar karm. Noha hangversenydirigensként lett világhíres, Dorátinak van operai múltja is. 18 éves korában az OH-ban kezdte pályáját mint korrepetitor, 1929-ben Münsterben, majd Berlinben volt operakarmester, 1931-ben pedig a Párizsban működő Gyagilev-Baletthez szerződött.

Dorfbarbier, Derfalusi borbély, A

Dori, La - Cesti operája (1661, Firenze), A. Apolloni szövegére. A szerző és egyben a század egyik legnagyobb sikerű, legnépszerűbb operája.

Dósa Mária (1914-) - magyar op.én. (MS). 1937-ben debütált az OH-ban, Monteverdi Orfeójában. 1971-ig volt az OH tagja. Főbb szerepei: Gertrudis. Amneris, Brangäne, Azucena.

Doszifej - Az óhitűek feje (B) Muszorgszkij Hovanscsinájában.

Dosztojevszkij, Fjodor (1821-1881) - orosz regényíró. Művei alapján több híres opera készült: A játékos - Prokofjev (1929); A holtak házából - Janáček (1930); Bűn és bűnhődés - Sutermeister (1948), Petrovics (1969); A Karamazov testvérek - O. Jeremiás (1928), ennek betétnovellájából, A főinkvizitor címen - Blacher (1948).

Douphol - Verdi Traviatájában Violetta egykori szeretője (Bar).

Dove guardi splendonoFények gyúlnak

Dove sono i bei momentiGyorsan hervad

Dovunque al mondoÓ, mért is szegném

Dózsa György - Erkel Ferenc 5 felv. operája (1867, pesti N.Sz.), Szigligeti Ede szövegkönyvére, Jókai tragédiája nyomán.

Dönch, Karl (1915-) - német op.én. (Bbar). Görlitzben debütált 1936-ban. Kisebb német és osztrák színházak után 1947-ben a bécsi S.O. tagja lett. E színház egyik legjobb karakterbaritonja, híres Beckmesser és Don Alfonso. Számos Wagner-szerepben és modern művekben is fellépett, nemcsak Bécsben, hanem különböző európai és amerikai operaházakban is.

Dőry Dénes (1931-) - magyar karm. A Budapesti MÁV Szimfonikusok zenekarában működött, majd az OH-hoz került korrepetitorként, 1968-tól karmesterként.

Drága éj, szerelmes éjbarcarola

Drágám, szerelmem - Verdi Traviatájának II. felv. 1. jelenetében Violetta (S) nagy kitörése. Dallama egyben Violettának az egész művön átvonuló alapmotívuma, melyet Verdi többek között már az előjátékban előlegez.

dragons de Villars, Lesremete csengettyűje, A

dramaturg - Ma már általában minden operaháznál működő színpadi szakember, aki az új művek megalkotásánál librettista és zeneszerző segítségére van. Gyakran a színház rendezőinek és igazgatójának testülete látja el a dramaturg feladatát.

dramaturgia - Műfajunkra vonatkoztatva az opera zenedrámai szerkezetét és koncepcióját értjük e fogalom alatt. Tehát ide tartozik az egyes alakok zenei jellemzése, a köztük levő kapcsolatok lélektani kimélyítése a zene segítségével (pl. visszatérő motívumok vagy más közös jegyek), a mű egyes jeleneteinek és felvonásainak, illetve a darab egészének szerkezeti felépítése (a feszültség fokozása és enyhítése stb.), tehát mindaz a zenei eszköz, amely a drámát szolgálja az operán belül. A nagy mesterek, Monteverditől Richard Straussig kitűnően értették és a maguk stílusán belül másként és másként oldották meg a műfaj dramaturgiai problémáit.

drame lyrique - A komoly opera francia elnevezése Lullytől napjainkig.

dramma giocoso - Késő XVIII. sz.-i olasz elnevezése az olyan vígoperáknak, amelyekben tragikus epizódok is előfordulnak. Halhatatlan mintapéldája Mozart-da Ponte Don Juan-ja. Lásd: Opera semiseria.

dramma per musica - XVII-XVIII. sz.-i olasz műszó; eredetileg megzenésítésre szánt librettót jelölt, később magát az operát, de csak annak seria-változatát értették alatta.

Dr. Cajus - Verdi Falstaffjában Ford Annuska kérője (T), a mű legkomikusabb szereplőinek egyike.

Dreigroschenoper, Die koldusopera, A (Brecht-Weill)

Drei Pintos, Die három Pinto, A

Drezdai Operaház - A szász főváros operai tradíciója a XVII. sz.-ig nyúlik vissza, amikor Heinrich Schütz itt komponálja az első német operát, az elveszett zenéjű Daphnét (1627). A város operai élete egészen a XIX. sz. elejéig olasz hatás alatt állt, az opera vezetői általában olasz muzsikusok, kivéve az 1730-tól 1763-ig terjedő korszakot, amikor J. A. Hasse a vezető, de ő is olasz nyelvű és olasz stílusú operákat írt. Csak amikor Weber áll a színház élére, akkor kerül át a súlypont a német operazenére (1816-1826). Drezda híres operaházát, a Gottfried Semper tervei alapján épült színházat 1841-ben nyitották meg; 1869-ben leégett, 1878-ban újjáépítették, 1945-ben megint megsemmisült. Webert 1843-ban Wagner követte, aki 1849-ig volt a színház karmestere, ekkor a forradalomban való részvétele miatt száműzték. Már 1842-ben itt volt a Rienzi, a következő évben a Bolygó hollandi, majd 1845-ben a Tannhäuser bemutatója. A drezdai opera újabb fénykorát Ernst von Schuch neve fémjelzi: 1882-től karmestere, 1889-től 1914-ig művészeti igazgatója a színháznak. Ebben az időben t. k. Marcella Sembrich, Ernestine Schumann-Heink, Karel Burian, Eva van der Osten tartozott a drezdai opera énekesgárdájába. Schuch Strauss-kultuszt honosított meg Drezdában: itt volt a Feuersnot, a Salome, az Elektra, a Rózsalovag, az Egyiptomi Heléna, majd később az Arabella, a Hallgatag asszony és a Daphne bemutatója. Schuch-t Reiner Frigyes követte, majd 1922-ben Fritz Busch. Az ő idején Drezdában indul meg a német Verdi-renaissance. 1933 után Buschnak el kell hagynia Németországot, Karl Böhm kerül a színház élére. A Böhm-korszakban ugyancsak nagyszerű énekesgárda működött itt: Maria Cebotari, Elisabeth Rethberg, Elisabeth Höngen, Richard Tauber, Max Lorenz, Paul Schöffler, Kurt Böhme, Gottlob Frick. A II. világháború után ideiglenes jelleggel egy prózai színházba költözött az együttes; 1945-től 1948-ig Joseph Keilberth, 1950-től 1953-ig Rudolf Kempe, majd Konwitschny, Matačič, Suitner következett a vezető karmesterek sorában. Jelenleg Rudolf Neuhaus áll az együttes élén.

Drottningholm - Stockholm közelében épült udvari színház (megnyitották: 1766). 1777 és 1792 közt állandóan játszott, majd 1912-ig üzemen kívül helyezték. Ekkor restaurálták és azóta, főleg 1948-tól kezdve ismét rendszeresen játszanak benne. Kedves szokás, hogy a főleg XVIII. sz.-i művekből álló repertoárt teljesen korhű módon szólaltatják meg, a zenekar tagjai korabeli ruhákban és parókában játszanak.

Drury Lane Színház - London egyik legrégibb színházépülete. Kezdetben drámai műveket játszottak benne, a XVII-XVIII. sz.-tól kezdve operát is. A múlt sz. közepe táján olasz művek előadásának színhelye, 1867 és 1877 közt, a Haymarket színház leégése után annak együttese veszi át. Itt zajlottak le az első angliai Wagner-előadások (a 80-as években Richter János vezényletével). A 80-as évektől kezdve hol a Carl Rosa együttes, hol a C.G. veszi igénybe. Századunk 10-es éveiben Beecham orosz operaprodukciói itt kerülnek színre. Azóta csak elvétve játszanak operát e színházban.

Dubrovniki fesztivál - A gyönyörű dalmát városban a II. világháború után nyári fesztivált rendeznek évenként, amelynek során hangversenyek és prózai produkciók mellett szabadtéri operaelőadásokat is tartanak, gyakran a nemzetközi sztárgárda részvételével.

due Foscari, I két Foscari, A

duca d'Alba, Il Alba hercege

duenna, AEljegyzés a kolostorban

duett - Két énekhangra írt kompozíció, az operaműfaj kedvelt jelenettípusainak egyike. A különböző korokban különböző formai megoldásokat alkalmaztak; a formát zeneileg és dramaturgiailag egyaránt értve. A múlt századi bel canto-operában és a romantikus német daljátékokban, a francia lírikus operákban gyakori a két párhuzamosan vezetett szólam technikája (szinte kizárólag terc- és szextpárhuzamok). Wagner és Verdi kettősei általában "felelgetők", és amennyiben a két szereplő más és más gondolatnak, érzelemnek, hangulatnak ad kifejezést, dallamuk is különbözik egymástól. A verista operában - de már korábban és később is van rá példa - gyakori a két szólam unisono vagy oktávokban való vezetése.

Dufranne, Hector (1870-1951) - belga op.én. (Bar). 1896-ban debütált a La M.-ban. 1899-ben a párizsi O.C. tagja lett, hosszú évekre. Ő volt 1902-ben a Pelléas első Golaud-ja, 1911-ben a Pásztoróra első Ramirója. A tizes években Amerikában működött, majd 1922-ben visszatért Párizsba. Ekkor vett részt mint Don Quijote de Falla Pedro mester-ének bemutatóján. Még 1939-ben is énekelt.

Dugazon, Lousie (1755-1821) - francia op.én. (MS). Favart-né mellett a kor legnevesebb opéra comique-énekesnője. Annyira híres volt, hogy nevéről "Dugazon-szerepeknek" hívja a francia terminológia a szoprán szerepkörök egynémelyikét.

Duhan, Hans (1890-1971) - osztrák op.én. (Bar), rendező és karm. 1910-ben debütált Troppauban, majd 1914-ben a bécsi S.O.-hoz került, amelynek 1940-ig volt tagja. Rendkívül sokoldalú művész volt: operaénekesként éppúgy a legjobbak közé tartozott, mint ahogy korának egyik legnagyobb dalénekese volt. Ezenkívül - pályája utolsó évtizedeiben - rendezett, a bécsi zeneakadémia színpadi játék-tanára volt, vezényelt és komponált is. Bécs zenei életének legnépszerűbb egyéniségei közé tartozott.

Dulcamara - Donizetti Szerelmi bájitalának ártalmatlan kuruzslója, csodadoktora (B), aki a konfliktust megoldó bájitalt, azaz egy jó üveg vörösbort ad el Nemorinónak.

Du Locle, Camille (1832-1903) - francia librettista. Éveken keresztül a párizsi O. titkára, majd az O.C. igazgatója. Ő írta - Joseph Méry-vel - Verdi Don Carlosának eredeti francia librettóját, valamint részt vett az Aida és A végzet hatalma szövegkölteményének kialakításában.

Dumas, Alexandre (id.) (1802-1870) - francia író. Művei nyomán a következő operák készültek: Donizetti: Gemma di Vergy (1834), Flotow: La duchesse de Guise (1840), Saint-Saëns: Ascanio (1890), Kjui: A szaracén (1899), Humperdinck: Heirat wider Willen (1905), De Lara: A három testőr (1921).

Dumas, Alexandre (ifj.) (1824-1895) - francia író. Művei nyomán néhány sikertelen és a repertoárról szinte azonnal eltűnt opera készült, de neve az opera-műfajban is halhatatlanná vált: A kaméliás hölgy alapján írta Piave Verdi Traviatájának szövegkönyvét (1853).

Duncan, Robert Todd (1904-) - amerikai op.én. (Bar). Csak 1934-ben debütált operaénekesként, addig tanult, majd a Harvard Egyetem tanára volt, néger létére. Gershwin őt választotta az 1935-ös premieren a Porgy férfifőszerepére; ezt a szerepet aztán világszerte számos helyen alakította. A II. világháború végével tért csak vissza az USA-ba, ahol énekesként, prózai színészként, valamint dalénekesként tevékenykedett.

Dunn, Mignon (1934?-) - amerikai op.én. (A). 1958-ban debütált a Met-ben, a Borisz Godunov Dajkájaként. Eleinte kis szerepeket énekelt, majd egyre inkább áttért a vezető szerepekre, a 70-es évek elején már a Met egyik vezető altistája. Jeles Carmen stb.

Dunque io son Szóval én, ó, hihető-e?

Dunque l'onta di tuttiRajta bosszúra fel

Dunszt Mária (1936-) - magyar op.én. (S). 1962-ben debütált az OH-ban, Melindaként. A drámai és a jugendlich-dramatisch szoprán szerepkörben hamar kiugró sikereket aratott. Repertoárja Margittól és a Sába Sulamithjától Trubadúr-Leonóráig, Elzáig és a Jenufa Templomos asszonyáig terjed. Sok külföldi vendégjátékon vett részt, 1965-67 a gelsenkircheni opera állandó vendége volt, turnézott Bulgáriában, Csehszlovákiában és az NDK-ban. Oratóriumszólistaként is gyakran szerepel. Liszt-díjas.

Duo de la fontaine (Kettős a forrás mellett) - Debussy Pelléasának II. felvonásában felhangzó kettős Pelléas (T) és Mélisande (S) között, melynek során rádöbbennek arra, hogy szeretik egymást.

Duprez, Gilbert (1806-1896) - francia op.én. (T). 1825-ben debütált a párizsi Odéon színházban, Almavivaként. Olaszországban képezte magát tovább, és Donizetti őt választotta a Lucia 1835-ös nápolyi premierjén Edgar első alakítójául. Visszatért Párizsba, ahol a Nagyopera vezető tenorja volt 1837 és 1845 között; ő volt az első címszereplő Berlioz Benvenuto Cellini-jében, az első Fernando A kegyencnőben és az első Poliuto Donizetti Les Martyrs c. művében. Ő vette át Nourrit szerepeit is. 1842-től 1850-ig a Conservatoire énektanára, majd saját énekiskolát alapított. Nyolc operát komponált és két énektankönyvet írt.

Durazzo, Giacomo (1717-1794) - olasz színházvezető. 1752-től 1764-ig a bécsi udvari opera igazgatóhelyettese, majd igazgatója, ún. "Musikgraf". Mint ilyen, részese, támogatója és propagálóra Gluck és Calzabigi operareformjainak. Később kegyvesztett lett az udvarnál, és Olaszországban működött követként. Ekkor vásárolta össze különböző helyekről az úgyszólván teljes Vivaldi-hagyatékot, benne a zeneszerző számos operapartitúrájával.

Durch die WälderLombos erdőn

Durch Mitleid wissend, der reine Thor - A "balga szent" eljövetelét, Amfortas megváltását hírül adó égi szózat kezdősora Wagner Parsifaljában.

Durigó Ilona (1881-1934) - magyar énekesnő (A). Bár hangversenyénekesként lett európai hírű művész, szerepelt - pályája kezdetén - operaszínpadon is: a bpesti, a frankfurti és a baseli operaházakban működött.

Duval, Denise (1921-) - francia op.én. (S). A párizsi O.C.-ben debütált 1947-ben, Pillangókisasszonyként. Évtizedekig a két párizsi operaház vezető énekeseinek egyike, számos mai francia opera női főszerepeinek első alakítója (pl. Poulenc: Az emberi hang c. egyszemélyes operájáé). Sok európai és amerikai operaház és fesztivál vendége. 1965-ben visszavonult.

Dux, Claire (1885-1967) - lengyel op.én. (S). Kölnben debütált 1906-ban, Paminaként. Pályafutásának további állomásai: Berlin, London, Chicago. Házassága után, 1923-ban, ereje teljében visszavonult a színpadtól.

Dühöd ég vad lángra gyúlva - Verdi A végzet hatalma c. operája IV. felvonásában Alvaro (T) és Don Carlos (Bar) duettjének lassú középszakasza, az opera eszmei csúcspontja. A vezetődallamot Verdi már a nyitányban megszólaltatja.

Dvořáková, Ludmila (1923-) - cseh op.én. (S). 1949-ben debütált Ostravában, Katja Kabanovaként. 1954-ben a prágai Národní Divadlo, 1958-ban a pozsonyi N.Sz. tagja lett. 1960-ban került a berlini S.O.-ba, melynek ma is vezető drámai szopránja. Főleg Wagner-heroinaként aratott jelentős sikereket világszerte, a Met-től Bayreuthig és Párizstól Bécsig. Hatalmas hanganyag, nagyszerű deklamáció, átélt hangi alakítás - ezek a tulajdonságai teszik napjaink egyik legjelentősebb Wagner-hősnőjévé. Énekli a Fidelio címszerepét, Santuzzát, Carlos-Erzsébetet stb. Bpesten is többször vendégszerepelt.

Dyck, Ernest van (1861-1923) - belga op.én. (T). A párizsi Théâtre Eden-ben debütált 1887-ben, a Lohengrin francia premierjén. A következő évben Mottl vezényletével már Bayreuthban énekli a Parsifal címszerepét, és ettől kezdve Európa vezető Wagner-tenorjainak egyike. Művészetének széles skálájára jellemző, hogy vérbeli Wagner-hőstenor létére Massenet Wertherjének címszerepét és Manonjának Des Grieux-jét is óriási sikerrel alakította.

Dzsamileh - Bizet 1 felv. operája (1872, Párizs, O.C.), Louis Gallet szövegére, Musset Namouna c. költeménye nyomán. Magyar bem.: 1895, bpesti OH. A zeneszerző korai operáinak egyike, melyben különösen a keleti kolorit tűnik fel. Az ezeregyéjszakai Keleten játszódó opera tárgya: miként nyeri meg Dzsamileh, az odaliszk urának, Harunnak szerelmét.

Dzserzsinszkája, Kszénia (1889-1961) - szovjet op.én. (S). 1913-ban debütált a moszkvai Szergejevszkij színházban, Csajkovszkij Mazeppájában. 1915-ben lett a B. tagja, melynek 1948-ig volt ünnepelt művésze. A drámai szoprán szerepkörben aratott nagy sikereket, és kitűnt intonációjának kristálytisztasága. 1947-től a Moszkvai Konzervatórium tanára volt.




Hátra Kezdőlap Előre