Név- és szómagyarázatok

Abenezra – Aben Ezra (1119-1193) zsidó bölcselő, matematikus, csillagász, bibliamagyarázó, nagy tiszteletben állt kortársainál.
ácsorgó – csodálkozó.
Aeolus – (Eolus, Éol, Aiolosz) a szelek királya; Aeolus vak tömlöce – Aeolus a szeleket egy barlangba zárva tartja.
Aequillo – (Aequilo, Aquillo) északkeleti szél.
affektusi – érzelmei.
Agág – az Ószövetségben az amalekita királyok neve, de jelenti országukat és népüket is.
agg-lant – vén banya, vén szipirtyó.
Akhéron – az alvilág folyója.
Achilles – (Achilles; Akhilleusz) Péleusznak, a mürmidonok királyának és Thetisz tengeristennőnek fia, az Iliászban a görögök legnagyobb hőse. Ő ölte meg Hektórt, maga pedig Trója bevétele előtt Parisz nyilától esett el, mely egyetlen sebezhető pontján, a sarkánál találta el.
akivusok, árgivok – (achivok) görögök.
alagya – elégia.
alak – szép.
alás fa – szilfa.
Alba – (Julia) – Gyulafehérvár.
Alcinous – (Alkinoos) az Odüsszeia egyik szereplője, a phaiakok királya, Nauszikaa apja. Híresek voltak gyönyörű kertjei.
Alexander – (Alexandrosz) Nagy Sándor (i. e. 336-323) makedón uralkodó.
Alvinczy – Alvinczy József (1735-1810) az osztrák seregek élén több csatát vesztett Itáliában Napóleon seregeivel szemben.
ambrózia – az istenek eledele; jelzőként: mennyei, isteni.
Ammon temploma – a világosság egyiptomi istenének karnaki templomáról van szó.
Ammur – (Amur) ázsiai folyó.
Apelles – (Apellész) Nagy Sándor udvari festője volt.
Ares – (Árész) hadisten.
Arethusa – (Arethusza) nimfa; Diana istennő forrássá változtatta, amikor a folyamisten szerelmével üldözte.
Argens – Argens, Jean-Baptiste Boyer francia bölcselő (1704-1711) – Zsidó levelek, Kínai levelek. című műveiben hajlékony, könnyed, szórakoztató stílusban bírálta kora politikai, erkölcsi, egyházi állapotait. Nagy Frigyes udvarában élt.
árgivok – l. akivusok.
Argus – (Argosz) görög fejedelem; a monda szerint száz szeme volt.
Ariadna – (Ariadné) Minosz krétai király lánya; miután Thészeusz hűtlenül elhagyta, az ifjú Dionüszosz talált rá és feleségül vette. Dionüszosz halála után Zeusz csillagképpé változtatta.
Aristid – (Arisztiedész) igazságosságáról híres görög államférfi az i. e. IV. században.
Arkádia – (Árkádia) a Peloponnészosz-félsziget középső része. Az antik irodalomban az ártatlan, pásztori élet és a költészet hazája.
Armida – Tasso: Megszabadított Jeruzsálem című művének elbűvölő szépségű nőalakja. A keresztények vitéz lovagját, Rinaldót a kertjébe csalta, így tartotta távol a harctól.
Arta nevű Xerxes – Artaxerxes: Xerxes perzsa király második fia; apja és bátyja meggyilkolása után ő vette át a hatalmat (i. e. 465-425).
asibok – ókori nép neve.
Aspasia – (Aszpaszia) Periklész kedvese; a szép és okos nő jelképeként idézik.
Astréa – (Astraea; Diké) a jog, az igazság istennője, az aranykorban; a monda szerint ő maradt legtovább az emberek között.
aszal – aszály, szárazság.
aszat – acat (gyomnövény).
Asztolf – Tasso: Az őrjöngő Orlando című művének egyik alakja.
Athenaeum – a tudományok fellegvára, otthona.
Atlas – (Atlasz) Iapétosz titán fia, Prométheusz testvére; ő tartotta vállán azt az oszlopot, amelyre a görög mitológia szerint az égbolt támaszkodik.
Átridák – Átreusz király fiai: Agamemnón és Menelaosz.
Atropos – (Atroposz) a három párka egyike. L. még: Lakézis.
Attika – félsziget Görögország középső részén, területén van Athén.
Aefidus – folyó Apuliában (Dél-Itália).
Aufidus – Horatius korában híres uzsorás volt.
Aufklärung – felvilágosodás.
autor – auctor – szerző.
ázót – nitrogén.

bagaria – erős és átható szagú vastag bőr, többnyire vörös színű csizmabőr.
Bair – talán Bajorországot nevezi így Orczy Lőrinc.
Baktra – perzsa város.
Bálám – zsidó próféta az Ószövetségben.
bálvány – cölöp.
Bárótzi – Báróczi Sándor (1735-1809), testőríró, Bessenyeiék társaságához tartozott. Elsősorban fordító volt, Marmontel Erkölcsi mesék (Bécs, 1775) és La Calprenede Kasszándra című kalandregényének (Bécs, 1774) átültetésével vált ismertté. Kazinczy nagyon becsülte.
battuta – ütem.
béla – fehér.
belénd – bölény.
Bellona – hadistennő, Mars testvére Bellona véres pajzsa – a háborúskodás.
Bengala – (Bengália) a gazdagság, a fényűzés hazájaként emlegetik.
Berefordai bajnok – talán V. C. Beresford angol hadvezérre utal Rájnis, aki több győzelmes csatát vezetett a franciák ellen.
Berenstorf – valószínűleg G. H. Berenhorst porosz katonaíró (1733-1814). Berenhorst a hadviselés és a katonai fegyelem merev szabályait dolgozta ki műveiben. – Lehetséges azonban, hogy Fekete Jánosnál is Beresfordról van szó (l. ott).
birke – bárányka.
blaton – tó.
Blumauer, Aloys – (1755-1780) osztrák jezsuita író Parodisztikus művészete, a felvilágosodás ellenségeit támadó szatirikus írásai igen népszerűek voltak.
bogácsfő – bogáncsfej.
bogláros – fémveretes, zománcos, gomb alakú ruhadísz.
Boliő – J. P. Beaulieu (1725-1819), francia származású osztrák tábornok, Napóleon ellenfele, 1796-ban vereséget szenvedett a franciáktól.
Boreas – hideg, északi szél.
börbönce – szelence.
Bramin – Brahma isten papja; Brahma a hindu vallásban a világ teremtője.
brillanti concetti – ragyogó csattanósság, elmésség.
Broderik – Brodarics István (1490 körül-1539), váci püspök, II. Lajos tanácsosa, történetíró.
Burbon – (Bourbon) IV. Henrik francia király (1589-1610).
budol – valószínű hangutánzó szó: búg?
burkus – porosz.
bürü – palló, gyaloghíd.

Cadmus – (Kadmosz) Agénór, föniciai király fia; Európa fivére, Théba alapítója.
Callimachus – (Kallimakhosz) (i. e. 300. körül élt) görög költő és tudós.
Calliope – (Kalliopé) az elbeszélő költészet múzsája.
Camarinák – (Camarina; Kamariné) város Szicília délnyugati részén, közelében mocsár terült el.
Camoena – (Camena; Carmenta) jóstehetségű római istennő; a görög betűket ő alakította át latin betűkké; a költészet múzsájaként is tisztelték.
Canna – (Cannae) apuliai város; a pun háborúban i. e. 216-ban a rómaiak vereséget szenvedtek itt Hannibál seregétől.
Castalius-víz – Kasztalia: a múzsáknak szentelt forrás a Parnasszosz hegyén; ihletet adó erőt tulajdonítottak vizének.
Castor és Pollux – (Kasztór és Polüdeukész) Heléna fiútestvérei, a testvéri szeretet jelképei. A mitológia szerint Kasztór halandó volt, Polüdeukész halhatatlan, de mivel nem akartak megválni egymástól, egyik nap a földön, másik nap az Olümposzon éltek. Kasztór halála után Zeusz csillagképpé változtatta őket. Kettős csillaguk a hajósok védője.
Cato – Marcus Portius Minor – az író, hadvezér és politikus Cato leszármazottja; i. e. 62-ben néptribunus, Pompeius híve, Caesar ellenfele, köztársaságpárti; a római régiségek és a sztoikus filozófia védelmezője. A köztársaság bukása után öngyilkos lett.
cenk – gyenge, erőtlen; hitvány.
Cerberus – (Kerberosz) háromfejű kutya; a görög mitológiában az alvilág bejáratát őrzi.
Ceres – a föld, a földművelés, a termékenység római istennője.
Charisok – (Khariszok) a báj, a kellem görög istennői.
Charon – (Kharón) a görög mitológiában az alvilág révésze ő viszi csónakján a meghaltak lelkét az alvilágba.
Charybdis – (Kharübdisz) veszélyes szicíliai tengerszoros.
chérubok – kerubok: az angyalok kilenc karában a kerubok a nyolcadik kar; ők őrizték a Biblia szerint az édenkertet.
Chiron – (Khirón) orvostudományhoz, zenéhez, jövendöléshez értő kentaur.
cibere – savanyú lé.
Circe – (Kirké) Heliosz napisten bűbájos leánya, az Odüsszeia nevezetes szereplője.
Citére – (Küthéra) annak az öbölnek a neve, ahol a szerelem istennője, Aphrodité először a szárazföldre lépett.
Colardeau, Charles-Pierre (1732-1776) – francia költő. Az Héloise-Abélard heroidái (fiktív verses szerelmi levelei) főként Kazinczy révén voltak népszerűek nálunk.
compliment – bók; complimentíroz – bókol.
comtesse – grófnő.
Confuce – (Confucius, Kon Fu-ce) a kínai bölcselet megalapozója (i. e. 551-478).
contentál – teljesít.
Crassus, Marcus Licinius – i. e. 60-ban Pompeiusszal és Caesarral együtt triumvir; ő verte le a Spartacus-lázadást. A parthusok elleni hadjáratban esett el.
crucifixus – feszület.
cum commoditate – kényelmesen.
Cupido – (Amor) a szerelem istennőjének fia, pajkos isten, mindig készenlétben tartott nyilával bárkit bármikor megsebezhet.
cupressus – ciprus.
custos – őr, őrző.
cyana – búzavirág.
Cyclopsok – (Küklopsz) egyszemű óriások; ők készítik Jupiter villámait. Barcsay Gondolatok a békéről című versében: tábori kovácsok, tüzérek.
Cypris fia – (Küprisz) Venus fia, Amor.
Cziriék – Czirjék Mihály (1753-1797) Bécsben testőr, Bessenyeiék köréhez tartozott; később katona volt. Legismertebb műve az Érzékeny levelek (Bécs, 1785), franciából, Dorat és Colardeau műveiből fordította. Kazinczynak nem tetszett a fordítás.
csáva – moslékosedény; cserzőlé.
Cseklész – Esterházy-kastélyáról híres falu Pozsony vármegyében.
csemmeszkedik – ráragad, függ rajta.
csere – cserjés.
csingolódik – himbálózik.
csire – csira, zsenge.
csöpü – (csepű) kender- vagy lenkóc.

Daedalus – (Daidalosz) a görög mitológiában a mesterek és művészek őse, Ikarosz apja.
Dair országa – Japán (Dairi – a sintó vallás feje).
danaok – danausi, argoszi, vagyis görög.
Dániel – zsidó próféta, az Ószövetség szerint megjósolta Babilon pusztulását.
Dárius – (Dareiosz) perzsa király (i. e. 521-485).
Daun – L. J. Daun (1705-1766) osztrák tábornok Mária Terézia hadseregében.
Daunias – Dél-Itália keleti része, Daunus mondai király országa.
Daunus – Apulia (dél-itáliai tartomány) királya.
Delfus – (Delphoi, Delphi) Apollón tiszteletének központja, jóshely. Itt állt temploma egy babérliget közepén; ezért az itt aratott "zöld koszorú" a dicsőség és halhatatlanság jelképe.
derál – darál.
Diana – a vadászat, a hold istennője.
disciplina – tanítás, nevelés, szabályzat.
díva – díja.
Dodona – (Dódóné) város Épeiroszban, Zeusz híres jóshelye állott itt egy tölgyfaerdő közepén.
dolop – (dolopész) pelazgoszi néptörzs, ők és a mürmidonok Akhilleusz vad katonái Trója ostrománál.
Döme – Döme Károly (1786-1845) papnövendék korában ismerkedett meg Kazinczyval, az ő hatására kezdett írogatni. Főképp fordítói munkássága jelentős: fordított Ovidiust, Tibullust, és átültette Metastasiónak tizenkét darabját.
Driadesek – (Dryades; drüadok) forrástündérek, harmatot szóró nimfák.
Drómó – ördög, ördögfejedelem.
Dugonics – Dugonics András (1740-1818), piarista tanár, író.
Duns Scotus – l. Scotus.
dupé – (dupét; toupet) vendéghaj, melyet összesodorva hátravetettek, s hurka formába tekerve viseltek hátukon.

Eacis – Aecus (Aiakosz) király új népért könyörgött Jupiternek, aki hangyákat változtatott emberré számára: ezek a mürmidonok.
ébán – (ebenus; habánus; habénusfa) ébenfa.
Edom – annak a zsidó törzsnek a neve, amely Ézsautól származik.
egyemben – egyben, összességében.
együgyű – korabeli jelentése: egyszerű.
élisi pályatér – (Élisz) görög tartomány neve, itt tartották az olimpiai játékokat.
Elyzéum – (Elisium, Elysion, Élizion; Élüszion) a görög mitológiában az üdvözültek árnyékainak lakhelye.
Émát – (Emathia) Makedónia déli része; Nagy Sándor birodalma.
Eolus – l. Aeolus.
Epikur – Epikurosz, görög filozófus (i. e. 342-270).
epitaphium – sírvers.
epocha – korszak.
erdölő – erdész.
Erebus – (Erebosz, Ereb) az alvilág egyik istene.
erémi szállás – remete-szállás.
Erix – (Eryx, Erüx) hely Szicília nyugati partján, itt állt Venus híres temploma.
Ermenonville – Rousseau lakóhelye élete végén.
erőny – erény.
Erynnisek – (Erinnüszek) a harag, a bosszúállás istennői.
eszterha – eresz, háztető.
Eugén – Szavoyai Jenő osztrák hadvezér (1653-1734).
Eurus – keleti, délkeleti, vihart hozó szél.
evet – mókus.
excerpál – kivonatol (írásművet), jegyzetel.

Faeton – l. Phaeton.
fagyos – Gvadányinál (Egy falusi nótárius…) a fagylalt neve.
Falaris – 1. Phalaris.
fámiliás – kollégiumi elöljáró.
farmatring – farokszíj, a lószerszámnak a farok alá helyezett része, mely a szerszám hátrészét rögzíti. fáta – román leány.
Faun – (faunus) kecskelábú, jókedvű isten, a mezőn legelő nyájak védistene.
fautor – pártfogó, jóakaró.
Fébus – l. Phoebus.
fecstej – "elsőtej" (közvetlen a szülés vagy ellés után); átvitt értelemben (jelzőként): csecsemőkori, igen kezdetleges.
Fédrus szajkója – Phaedrus (Phaidrosz) meséje szerint a szajkó pávatollakkal ékesítette föl magát, de sem a pávák, sem a szajkók nem tűrték meg maguk között.
Fénix – l. Phoenix.
Ferdinánd – Braunschweigi Ferdinánd herceg; a hétéves háborúban több győzelmet aratott a francia seregek fölött.
ferneyi bölcs – Voltaire.
Feuerwerk – tűzijáték.
ficsor – román legény.
Fileta – Philétosz görög költő, a hagyomány szerint gyönge testalkatú volt.
fiskus – államkincstár; Fazekas Hortobágyi dal című versében: adóbehajtás.
flakkus – Horatius Quintus Flaccus.
Flegeton – (Phlegethon) az alvilág egyik folyója a görög mitológiában.
flegma – Gvadányi verses levelében nyálas flegma: az alkohol lepárlásakor visszamaradó seprű, aljszesz; igen erős, bódító hatása van – erre céloz a vers.
flosculus – virágocska; cikornya, szóvirág.
Flora – a tavasz, a virágok istennője.
font – régi súlymérték, kb. 45 dkg.
fontenel – Fontenelle, Bernard Le Bovier de (1657-1757) francia író Entretiens sur la pluralité des Mondes című művére utal Fekete János A négy mennyország című versében.
foszlánkos – rongyos, kopott öltözetű.
Főnix – l. Phoenix.
Friderik – (Fritz) II. (Nagy) Frigyes, porosz király (1740-1786-ig).
Friné – l. Phryné.
Fritz – l. Friderik.
fundus – birtok.

Galamb – a Szentlélek jelképe.
galand – szalag.
Galeottus – Galeotto Marzio (1427-1497) humanista bölcsész, költő, asztrológus.
gomolya – gombolyag(?); gomolyog(?).
Gánóczi Antal – (1745 körül-1791) egyháztörténet-író, vitairatokat készített több alapítólevélről.
Ganymed – (Ganümédész) trójai királyfi, szépsége Zeuszt is elbűvölte, az égbe ragadta, örök ifjúsággal ajándékozta meg, és az istenek pohárnokává tette.
Guatier, Hubert – műve: Az utak és utszák építésének módja címen 1778-ban jelent meg Pozsonyban Kováts Ferenc fordításában.
gedó – gida.
Geneva – Genf.
Georgiades – valószínű Georgiosz Piszidész bizánci költő (a 7. században élt), híresek voltak könnyen folyó időmértékes verselésű epikus művei.
geréb – gát; faág.
Gergely – VII. (Szent) Gergely pápa (uralk.: 1073-1085).
Geszner – Geszner Salamon (1730-1788) svájci költő, festő, könyvkereskedő és kiadó. Népszerűek voltak idilljei; érzelmes, részletező tájrajza nagy hatással volt a magyar költőkre is, Kazinczy szép ritmikus prózában fordította: Geszner Idylliumi Kassa, 1788.
Glaucus – jósló tengeristen.
Glycerium – egy kedves lányra költött ének.
Gomorra – erkölcstelenségéről hírhedt város, melyet az Ószövetség szerint Sodoma városával együtt Isten tűzesővel pusztított el.
gordó – hangszer.
göbre – összehúzódott, összekuporodott.
Görög – Görög Demeter (1760-1833), főként folyóiratszerkesztő munkássága jelentős. 1789-től Kerekes Sámuellel szerkesztette a Hadi és más nevezetes történetek, című újságot, mely 1792-től Magyar Hírmondó néven jelent meg.
Gráciák – (Charisok, Khariszok) a báj, a kellem három istennője; Euphroszüné a boldogság, Thaleia a virulás, Aglaia a fény istennője.
gulya – Baróti Szabó Dávid Horatius-fordításában (III. 30. Óda) faragott gulyák – a szó jelentése Kisded Szótára szerint: sugaras torony, hegytorony.
gyakás – szúrás.
gyász trenódia – gyászének.

Haemus – a Balkán hegység latin neve.
hangzatka – szonett.
hara – gyapjúzsák.
harap – tarlóban vagy más gazos, gyomos helyen terjedő tűz.
Harpokratés – (Harpokratész) a hallgatás isteneként emlegették.
Hébé – (Phébé) az ifjúság istennője.
Hekate – (Hekaté) a hold istennője.
Hellenisz – a görögök ősanyja.
héró – hős.
héroszság – hősiesség, hősi nevezet.
Hervey, James – (1714-1758) angol író; a halálról szóló elmélkedéseinek igen nagy hatása volt az európai irodalomban. Magyarra Péczeli József fordította Hervey sírhalmai és elmélkedései címen (1790).
Hesperi kert – a Heszperidák aranyalmát termő kertje, melyet sárkányok őriztek.
hiacint – jácint.
Hidaspes – (Hydaspes) folyó Indiában.
Hipasis – (Hüphaszisz; Bejasz) a Pendzsab folyamvidék egyik folyója (India északnyugati részén, ma: Pakisztán); Nagy Sándor innen fordult vissza seregeivel.
Hipogriph – (hippogriff; lógriff) szárnyas ló; mesebeli állat, a Pegazussal is azonosították.
Hippokréné – (lóforrás) a Helikonon, a Pegazus patkórúgására fakadt, Apollón és a Múzsák szent forrása.
hóda – holnap.
Hochstädt – bajor város mellett 1704. aug. 13-án Savoyai Jenő és Marlborough győzelmes csatát vívtak a törökök ellen.
Honnibal – Hannibál pun hadvezér (i. e. 248-183).
hónyi – silány.
Huron – a kanadai Nagy Tavak egyike.
Huszti – Huszty Sándor; az ő terve alapján kezdték meg 1773-ban a folyószabályozást a Tisza vidékén. Lásd az Orczy Tokajban való érkezés télen című vershez fűzött jegyzetet.
Hybla – (Hibla) gazdag virágzatáról, mézéről híres ókori szicíliai város.
Hymen – (Hüimenaiosz) a házasságkötés istene.

Ida szép istennője – Aphrodité (Venus) ti. Ida hegyén történt a nevezetes verseny, melyben Parisz királyfitól a legszebbként elnyerte az aranyalmát.
Ihr Gnaden nemzetség – méltóságos, főrangú.
Ilia – (Ilium, Ilion) Trója.
illuminátusok – megvilágosultak, felvilágosultak; általában a felvilágosodott eszméket terjesztő titkos társaságok – pl. a szabadkőművesek – neve.
Inákhus – (Inakhosz) Argosz királya.
indzsenéri ductus – mérnöki rajz, azaz pontos felmérés.
interes – kamat.
Ionium – (Iónia) az Ión-tenger vidéke; Kis-Ázsia, általában: Kelet.
iplik – vastag varrás a csizma szélén.
Iris abroncsa – szivárvány.
Ismael – az Ószövetségben Ábrahámnak Hágártól született fia; az általa alapított törzs is az ő nevét viselte.
iszák – lovon hordott élelemzsák.
Iszter – (Ister) a Duna latin neve.
itce – régi magyar űrmérték, kb. háromnegyed liter.
Ithaka – görög sziget, Odüsszeusz hazája, ahová a trójai háború befejeztével csak hosszú hányattatás után térhetett haza.

Jacobi, Johann Georg – (1740-1814) német teológus, filozófus, író. 1774-ben Iris című lapot alapított, főként nők számára. Goethe is munkatársa volt. Dalai igen népszerűek voltak, kottájukkal együtt váltak ismertté több országban.
Janus – kétarcú isten, aki egyszerre látta a múltat és jövőt. Temploma békében zárva volt, csak a háborúk idején tartották nyitva.
Jató – (Jattó) falu Nyitra megyében.
Jonathán és Dávid – az Ószövetség legendás hírű barátai.
József – II. József császár (1741-1780).
Juba – észak-afrikai király.
Jubál – a Biblia szerint a zene feltalálója.
juh-szalad – l. szalad.
Juno – Juppiter felesége; a házasságot, gyerekszületést védő istennő.

kádencia – rím.
kadi – bíró; Orczy versében (Ezen munkában foglalt versekhez): könyörtelen ítélő.
kakas hegy – a Kaukázus "népies" elnevezése.
kalagya – összekötött gabonából rakott keresztek.
kalló – szövetkészítő műhely.
kámpolás – gúnyolás, nyelvöltögetés.
kamuka – damaszt, selyemszövet.
kandics – kíváncsi, kukucskáló.
kankó – daróc, rongyos öltözet.
kantus – hosszú, bő ruha neve.
Kapitolium – (Capitolium) Róma hét dombjának egyike, ezen épült Juppiter, Juno és Minerva temploma, ide vonultak föl a diadalmenettel a győztes hadvezérek.
kapródzik – káprázik.
karazéroz – dédelget, nyájaskodik.
Károly – Károly főherceg osztrák hadvezér a napóleoni háborúkban.
Kastal – (Castalia) a Múzsák szent forrása a Parnasszoszon, vizének ihletadó erőt tulajdonítottak.
kettő(s) – tetsző, kívánt, vidámító.
kendett – kifényesített, szépített.
keréktánc – kóló, szerb körtánc.
khineser – kínai.
kisztő – késztető, serkentő.
Kleist, Ewald Christian von (1715-1759) – német költő; műveiből többen fordítottak nálunk; Csokonai A tavasz című hosszabb természeti idilljét, Kisfaludy Sándor és Teleki László Senecáról szóló drámáját fordította.
Kolbert – Colbert, Jean Baptiste (1619-1683) az új merkantilista (a kereskedelmi tőke körforgására alapozott) gazdaságpolitika megteremtője Franciaországban.
kontradánsz – contradanse; 18. századi angol eredetű párostánc, a keringő elődje.
Koppi Károly – (1744-1801) piarista pap, történettudós, egyetemi tanár. kapcsolatban volt a felvilágosodott írókkal és Martinovicsék körével, ezért eltávolították az egyetemről.
korydon – (Corydon) személynévből: pacsirta, jó énekes.
kosta – kosztos diák; falusi tanító, protestáns pap.
kóta – gyékénynyaláb, mely a víz színén úszva jelöli azt a helyet, melyet a halászok hálójukkal keríteni akarnak.
kótog – kotyog, zörög.
kotrosult – v. összegubancolódott; v. lekopott.
község – közösség, ország.
Krieger zsinórja – l. az Orczy Tokajban való érkezés télen című vershez fűzött jegyzetet.
Kultsár – Kultsár István (1760-1828); 1806-ban megalapította a Hazai tudósítások, (1808-tól: Hazai és külföldi tudósítások) című lapot; 1794-ben kiadta Mikes Törökországi levelei-t. Kéziratokat gyűjtött; pártfogolta a pesti színészetet; tízezer forintot hagyományozott az alakuló akadémiának, részt vett az alapszabályok kidolgozásában is.
kumáz – (kumasz) vízben áztatott kenyér erjesztett leve; hajfényesítésre használták (mint a sört).
kupressz – ciprus; a korabeli költészetben általában a gyász jelképe.
kura – kurafi.
kurdász – keres, kutat.

Lakedemon – (Lakedaimón) Spárta.
Lakezis – (Lakheszisz) az emberek sorsát irányító három párka egyike; ő szabja meg az élet fonalának hosszát (Klothó szövi a fonalat, Athroposz elvágja).
Lamia – Helius Lamia római konzul; Horatius két verset írt hozzá.
Larissza – thesszáliai város, híres volt gazdagságáról.
Lárok – az otthonok védőistenei; fából faragott szobraikat ereklyeként őrizték a római házakban.
Latium – Itália központi tartománya, a latinok őshazája.
Laudon – G. E. Laudon (1717-1790) osztrák tábornok a hétéves háborúban.
laurus – babér.
lámbris szoba – lambériával, azaz fatáblákkal borított szoba.
leb – hőpára, tűzpára.
lengenye – gyöngyvirág.
Leoben – Stájerországi helység; itt kötöttek előzetes békét az Itáliából benyomuló Napóleonnal 1787. április 18-án.
lépvessző – enyvvel bekent vessző, amellyel madarakat fogtak.
Lethe – (Léthé) a feledés folyója a görög mitológia alvilágában; a megholtak lelkei belőle ittak, s elfeledték egész földi létüket.
Libanus – szíriai hegység, Libanon.
libitinai szó – halálba hívó szó; ti. Venus Libitina istennő templomában jegyezték a halottak névsorát.
Likurgus – (Likurgosz) Spárta törvényhozója; valójában mondai hős, akit a hagyomány tett meg a spártai törvények megteremtőjének.
lóding – a karabély szíja, lőportartó tok.
Lóth – Az Ószövetségben Ábrahám unokaöccse. Isten előre figyelmeztette a két bűnös város, Sodoma és Gomorra pusztulására, így Lóth megmenekült.
Lucián – Lukianosz görög bölcselő, szónok, író (?120-?180). A francia felvilágosodás írói – különösen Voltaire – igen kedvelték.
Lucrétia – Collatinus felesége, aki az erényén esett erőszak miatt lett öngyilkos; általában az erényes nő jelképe; l. még a Tarquinius címszót.
Lucullus – Licinius Lucullus római hadvezér és konzul i. e. 74-ben, aki azonban főként dőzsöléseiről, nagy lakomáiról lett híres.
Lukron – (Lucrinum) tó a dél-itáliai Campaniában, osztrigájáról volt híres.
Luna – a hold istennője; a hold.
Lyaeus – gondűző; Bakkhosznak, a bor istenének mellékneve.
Lykaon – (Lükaón) Arkadia vérengző királya, akit Jupiter büntetésből farkassá változtatott.

Macsák udvara – (Matscharker Hof) fogadó Bécsben, itt szálltak meg az előkelő magyarok.
Maecenas – Augustus császár barátja, a római írók bőkezű támogatója. Barcsai Egy hadi ember jó barátjának című versében Orczyt nevezi Mecénásnak irodalompártoló munkásságára gondolva.
Magera – (Megaera) a furiák egyike.
Májen – Guise, Charles; Mayenne hercege, IV. Henrik riválisaként pályázott a trónra, de miután Henrik csatában legyőzte, meghódolt, és kormányzói tisztséget töltött be.
Malebranche – francia filozófus (1638-1715), Descartes tanítványa és barátja volt, de filozófiai rendszere gyökeresen különbözik Descartes-étól. Megismerés-tanának középpontjában a szellem és Isten állott.
Máriafi – Máriafi István; eredeti nevén Szaicz Leó (1746-1792) szervita hitszónok, teológus. A felvilágosodás és a felvilágosodott írók elszánt ellenfele (l. még a Dayka Gábor Esdeklés című verséhez fűzött jegyzetet).
Markalf – Salamon király csavaros eszű bolondja. A Salamon és Markalf című népkönyv több kiadásban jelent meg (először 1577-ben), s népszerű volt a 18. században is.
Márk Aurél – Marcus Aurelius római császár, filozófus (121-180).
Márli – Marly le Roi; XIV. Lajos kastélya, híresek voltak szép szökőkútai.
Málvina – Dukai Takách Judit költői álneve.
Máró – Publius Vergilius Maro (i. e. 70-19).
marpesszusi kő – Paros szigetéről való fehér márvány.
Martha – a Bibliában az Újszövetség egyik történetének szereplője; a házi serénykedés jelképe.
maurus – mór, afrikai.
Medus – örmény.
medius terminus – középmérték, a leghelyesebb mérték.
Melpomené – a tragédia és a lírai költészet múzsája.
Menta – Pluto szolgálója az alvilágban; Proserpina féltékenységből növénnyé változtatta.
mentor – nevelő, tanácsadó (Mentór – Odüsszeusz fiának, Telemakhosznak nevelője volt).
Messala – Valerius Messala Corvinus i. e. 31-ben konzul; előbb Brutus híve, később Augustus császár hadvezére; Ovidius és Tibullus barátja.
mezge – mézga.
Miczena – (Mycenae, Mycena; Mükéné) Agamemnón székvárosa.
Midas – (Midasz) Phrügia királya; visszavezette Dionüszoszhoz kedves nevelőjét, Szilenaszt, s jutalmul azt kérte, hogy minden amihez ér, változzon arannyá. Amíg azonban a varázslat alól nem oldotta föl Dionüszosz, sem enni, sem inni nem tudott, mert étele, itala is arannyá változott.
Mindszenti – Mindszenthy Sámuel (1751-1806) lelkész, író, Péczeli József Komáromi Tudós Társaságának tagja, írt a Mindenes Gyűjtemény-be is. Két egyháztörténeti és vallástörténeti lexikont szerkesztett (Broughtonnak a religióról való históriai lexikona. Komárom 1792-1793; Ladvocat apátúrnak… históriai dictionariuma… Komárom, 1796-1797).
Minerva – a bölcsesség istennője, a tudományok, a művészetek, a kézművesség pártfogója.
Minos – (Minosz) az alvilág egyik bírája.
Mirabó – Mirabeau, Honoré Gabriel Riquetti (1700-1791), a francia forradalom első, polgári korszakának hőse, ünnepelt és nagy hatású szónoka. Kalandos életút állt mögötte, amikor a politikai pályára lépett (volt katona, börtönbe zárták többször is, volt titkos udvari ügynök), több politikai írása megjelent már 1789 előtt. XVI. Lajos és a harmadik rend között próbált közvetíteni, majd amikor a forradalom balratalódását észlelte, része volt a király forradalomellenes szervezkedéseiben is. Fokozatosan elszigetelődött, adósságai és jellemgyengeségei miatt már senki sem bízott benne, váratlan halála szinte megváltás volt számára. Nagy pompával temették el; de amikor a jakobinus diktatúra alatt kiderültek bűnei, a tömeg szétszórta hamvait.
Mirmidon – (Mürmidon) hangya, hangyából lett ember (l. Facis).
mirmidon – (mürmidon) thesszáliai néptörzs, Akhilleusz uralma alá tartoztak (l. még dolop címszavunkat).
misoxenia – idegengyűlölet.
Moab – bibliai helység, s az ott lakó nép neve.
Mogol országa – a Nagy Mogul (Tamerlán) birodalma: a tatárok földje (Mongólia).
Molnár János – (1728-1804), tudós jezsuita; a felvilágosodott eszmék ellensége és a felvilágosodott írók ellenfele; l. még a kötetben életrajzát.
Mómus – (Mómosz) az antik irodalomban a gáncsoskodás, az ádáz irodalmi ellenfél megszemélyesítője; – színész.
Montezuma – Mexikó utolsó fejedelme, Cortez fogságába esett és éhen halt.
Morfeus – (Morpheusz) a görög mitológiában az álom istene.
Móró – J. V. Moreau (1761-1813) tábornok a francia forradalom háborúiban.
mózesi bot – az Ószövetség szerint Mózes egy pálcával ráütvén a sziklára, vizet fakasztott.
m. p. – manu propria: saját kezével (s. k.).
mufti – arab törvénykező testület tagja.
Mulciber – Vulcanusnak, a tűz istenének mellékneve; általános jelentése: tűz.

Nabugodonozor – (Nabukodonozor) Babilon legnagyobb fejedelme; hétszeresre fűtött kemencébe vetette azokat a zsidó férfiakat, akik megtagadták aranybálványainak imádását, de isteni csoda folytán nem égtek meg a tűzben.
Napeá(k) – völgyekben lakó nimfá(k).
nárdus – illatos olaj, illatszer.
Názó – (Naso) Ovidius Publius Naso (i. e. 43-i. e. 17).
negédes – büszke, rátarti.
négel – folyadéktartó edény.
Neptunus – (Neptun) a tenger istene.
nestori – az Iliász öreg és bölcs királyának, Nesztórnak nevéből; a nesztóri kor nemcsak magas kort, hanem bölcsességet is jelent.
nézők piaca – a színház.
Niobe – (Niobé) Thébai királynője, aki oly büszke volt tizennégy gyönyörű gyermekére, hogy nem engedte meg a Létó istennőnek szánt áldozatok bemutatását, mivel annak csak két gyermeke volt: Apollón és Artemisz. E két isten ezért bosszúból lenyilazta Niobé gyermekeit. Niobé kővé vált a fájdalomtól.
Notus – meleg, déli szél.
Numa (Pompilius) – Róma második királyának neve.
nyíve – nyűve, betegsége.
nyúl szeszi – a nyúl ravaszsága: mikor üldözik, nem egyenesen fut, hanem ide-oda szökell.

Oakszesz – (Oaxész) folyó Kréta szigetén.
observál – észrevesz, megfigyel.
ocsó – ocsú; ocsó nyúl, ocsún hízott nyúl.
Ojtoz határai – a Keleti-Kárpátok szorosa, átjáró Moldva felé.
olmutzi vár – a Morva jobb partján épült erős vár, melyet II. Frigyes porosz király hét évig ostromolt sikertelenül.
Omphales – líbiai királynő, nála szolgált Herkules női ruhában.
order – parancs.
Orkus – (Orcus) az alvilág királyának neve, de jelenti az alvilágot is.
Orpheus – (Orpheusz) mondabéli görög dalnok, aki Apollóntól kapott lantjával elbűvölte az isteneket, embereket, de még a vadállatokat is.
Ossza – hegység Thesszáliában; l. Pélion.
Oszterak – (Ostrach) Habsburg Károly főherceg vezérletével 1799 márciusában ott sikerült ideiglenesen megállítani a francia hadsereget.
örü – ürü; Fazekas Hortobágyi dal című versében: öt örü bunda – öt báránybőrből készült bunda.

pajol – szór, hint.
Pallás – (Pallasz Athéné) a görög mitológia szerint atyja, Zeusz agyából pattant ki; a tudomány, a művészet, a mesterségek pártfogója.
Pán – a legelők és erdők istene, a nyájak védője, a pásztorsíp feltalálója.
pantalér – puskaheveder.
Paphus – (Paphosz) város Aphrodité istenasszony szigetén, Cipruson.
pattantyú – ágyú, puskagolyó.
Pélion – hegység Thesszáliában; az Olümposz, a Pélion és az Ossza Zeusznak a gigászokkal vívott harcáról nevezetes.
Pelops csemetéje – hősi nemzet: Pelopsz Tantalosz fia volt, apja megölte, de az istenek föltámasztották. Hősök nemzedéke származott tőle.
per furtum – lopással, tolvajlással.
pespektiva – (perspektíva) Pálóczi Horváth Ádám versében (Balatoni veszedelem): látcső.
petécses – kiütéses, himlőhelyes.
Pétervár – (Pétervárad) 1716. aug. 5-én Savoyai Jenő és Pálffy János itt győzte le Ali nagyvezér seregeit.
Pfeffel, Gottlieb Konrad (1736-1808) – Lessing mintájára írott meséiben az arisztokráciát és a klérust támadta.
Phaeton – Héliosz napisten fia; kívánságára atyja egy napra átengedte neki a nap kocsijának kormányzását; ő azonban letérvén az útról, a földet lángba borította. Büntetésül Zeusz halálra sújtotta villámaival.
Phalaris – (Falaris; Phalarisz) kegyetlenségéről hírhedt agrigentumi zsarnok; ércbikát készíttetett, s abban égette el ellenfeleit.
Pharao fiai – cigányok.
Phaón – leszboszi ifjú, Szapphó kedvese.
Philomela – (Filomela; Philomélé) pacsirtává változtatott mitológiai királylány; Téreusz egyik felesége (1. még: Progne).
Phineus – vak látnok a görög mitológiában.
Phoebus – (Fébus; Fébé; Phoibosz) Apollón, a nap istene.
Phoenix – (Főnix; Fénix; Phoinix) csodálatos madár az egyiptomi mitológiában; minden ötszázadik évben elégeti magát, de elégvén új életre kel; a halhatatlanság, a művész és a művészet, az élet örök megújulásának jelképe.
Phryné – (Friné; Phrüné) szépségéről és szabados életéről híres athéni nő; általában a szép nőket jelképezi.
pincetok – palackkosár.
Pindus – (Pindosz) hegylánc Görögország északi részén.
pint – régi űrmérték; értéke Magyarországon kb. másfél liter (2 icce).
pípes – cifra, finnyás.
pípis – búbos pacsirta.
Piso vize – Fertő-tó; Peiso – a rómaiaknál a Balaton és a Fertő-tó neve.
Pius – VI. Pius pápa (1717-1799) a felvilágosodás nagy ellenfele; Róma elfoglalásakor Napóleon megfosztotta hatalmától; s haláláig tartó fogságba vetette.
Plinius, Caius Secundus (i. u. 23-79) – író, Gallia, Germánia és Afrika felügyelője (procuratora). Természettudománnyal, művelődéstörténettel, művészettörténettel is foglalkozott. Tudományos vizsgálódásai közben a kitört Vezúv mérges gázai fojtották meg.
plundra – német bugyogó, bőszárú nadrág.
Pluto – az alvilág istene a római mitológiában.
poltura – poltra – másfél krajcár értékű ezüstpénz.
Polyfemos – (Polüphémosz) Poszeidón tengeristen fia, egyszemű óriás, akit Odüsszeusz vakított meg barlangjában.
Pomona – a kertek istenasszonya a római mitológiában.
Pompeius – római consul.
pongó – emberszabású majom, orangután.
pontzion – (pontzjon; ponc) gyolcs; Baróti Szabó Kisded Szótárá-ban: pontzionszín: gyolcsszín.
Pope. Alexander (1688-1744) – az angol felvilágosodás népszerű költője. Tankölteményeit főleg Bessenyei, szatirikus műveit Csokonai és Verseghy költötte át és népszerűsítette nálunk.
poskos – pozsgás.
Potifárné – (Putifárné) Fáraó testőrparancsnokának felesége; az Ószövetség története szerint el akarta csábítani Józsefet, de az ellenállt szerelmének, s ezért az asszony bosszúból börtönbe juttatta.
preceptor – tanító.
pretensio – követelés.
Priamos – (Priamosz, Priam) Trója utolsó királya; a város elfoglalásakor Neoptolemosz, Akhilleusz fia ölte meg.
processus – eljárás, per.
Progne – (Procne; Prokné) fecskévé változtatott mitológiai királylány, Téreusz egyik felesége, Philomélé húga.
projectum – tervezet, javaslat.
Propertius – latin elégiaköltő.
Proserpina – (Perszephoné) Zeusz és Démétér leánya, az alvilág istenének, Hadésznak a felesége.
Proteus – (Próteusz) jóstehetségű tengeristen, de aki jóslatot akar kapni tőle, jól meg kell kötöznie, mert tetszése szerint változtatja alakját: Berzsenyi A poézis hajdan és most című versében a "lekötött kalóz" is reá utal.
prothoculál – (protokollál) jegyzőkönyvbe vesz.
prusszus – porosz.
Psyche – (Pszükhé) a napisten lánya, Amor kedvese. Amor aranyból, ezüstből, elefántcsontból épült gyönyörű várába ragadta el, itt éltek egy darabig boldogan. Pszükhé azonban megszegte Amor tilalmát, gonosz testvérei tanácsára mécset gyújtott, meglátta szerelmese arcát, s ezért el kellett szakadniok egymástól. Csak hosszú szenvedés és súlyos próbák után lehettek újra egymáséi.
publikány – papagáj.
puzdra – tegez, nyíltartó tok.
Pygmalion – (Pügmalión) ciprusi király, szobrászművész, aki beleszeretett az általa készített leányszoborba. Az istenek életre keltették a szobrot, és Pügmalión feleségül vette.
Pyramus és Thysbe – (Püramosz és Thiszbé) babiloni szerelmespár; a szülők ellenezték házasságukat, ezért csak titokban találkoztak. Tragikus történetüket legszínesebben Ovidius írta meg, nálunk Gyöngyösi István és Kemény János választatta témául.

Quodlibet – egyveleg.

Rácin – Racine, Jean (1639-1699) francia klasszicista drámaköltő.
ráspia – szőlőből készült rózsaszínű üdítőital a törököknél (l. még Ráday jegyzetét A török ifjú éneke című vershez).
recognoscál – fölismer.
Rémus vére – a Rómát alapító ikerpár közül Romulus alapította meg Rómát, s mikor Remus csúfolódásból átugorta az épülő falakat, Romulus haragjában megölte. Horatius I. 7. Epodosa (Virág Benedek fordításában) erre a gyilkosságra utal.
requiem aeternam – örök nyugodalmat.

retiráda – (reteráda) visszavonulás, elrejtőzés.
revocál – visszavon.
Rhea – (Reia) Kronosz neje, Zeusz anyja.
Rhenus – Rajna.
Rhodus – (Rodosz) sziget Kisázsia délnyugati partjánál. Fontos kereskedelmi gócpont volt, s kellemes éghajlata miatt a gazdag rómaiak kedvelt üdülőhelye.
Roff – (Tiszaroff) község Heves megyében.
Russzó – Rousseau, Jean-Jacques (1712-1778); a francia felvilágosodás írói közül Csokonai őt kedvelte legjobban.

Sabaudus – Savoyai Jenő herceg (Sabaudia – Savoya latin neve).
Sabinum – Horatiusnak Tiburtól északkeletre, szabin földön lévő birtoka. A Taliarchushoz címezett ódában ennek borát említi.
sacramentum – (sacramentum) oltáriszentség.
saeculum – évszázad.
Salve – légy üdvözölve!
salygat – sajdít.
samiel – sivatagi szél; de lehet, hogy Számáelre, az Ószövetség gonosz angyalára utal Berzsenyi A poézis hajdan és most című versében.
Sára – Ábrahám felesége; az Ószövetség szerint kilencvenéves korában szülte egyetlen fiát, Izsákot.
sérafimok – l. szeráfok.
scena – jelenés, jelenet (t. k. színpad; színpadi jelenet).
Scotus, Duns – Scotus (1274-1308) teológus; skolasztikus filozófus, Párizsban és Kölnben tanított. Szembenállt az Aquinói Szent Tamás-féle teológiai iránnyal: Scotus hitt ugyan a dogmákban, de szkeptikus volt azok filozófiai bizonyítékai iránt.
Schultenburg – porosz tábornok az örökösödési háború idején.
Seneca, Lucius Annaeus (i. u. kb. 4-65) – római író, filozófus, Nero nevelője.
Sequana – a Szajna latin neve.
serbét – l. Ráday Gedeon jegyzetét A török ifjú éneke című vershez.
servum pecus – szolganépség.
Sina-hegy – (Szinai-hegy) állítólag ez volt a szent Hórebhegy, amelyen a Biblia szerint Mózes a tízparancsolatot kapta Istentől.
sing – régi hosszmérték: 62 cm.
skázon – jambusi versforma, de a vége "bukó": trocheus vagy spondeus.
skeleton – csontváz.
Soar – a bibliai Coár városa, ide menekült Lót Sodoma pusztulása után.
Soracte – hegy Róma közelében.
soterion – hálaének.
Spielenberg Pál – ügyvéd, lapszerkesztő, felvilágosodott szellemű újságcikkek szerzője, majd a Martinovics-per vádlottainak egyik védőügyvédje.
stokfis – szárított (tőke) hal.
Storazzi – kora híres énekesnője, Kazinczy Bécsben hallotta énekelni.
strikrok – (Strickrock) kötött kabát.
stutszos tirolisi – térdharisnyás tiroli.
Styx – (Stiksz; Sztüx) az alvilág folyója, ezen keltek át az alvilágba a meghaltak lelkei.
Switten – Swieten, Gottfried van (1733-1831); a közoktatásügy reformátora II. József korában, célja olyan állami közoktatás megteremtése, amelynek rendszerében minden felekezet gyermekei együtt tanulnak.
sybarita – Sybaris (Szübarisz) gazdag itáliai város az ókorban, lakóinak a sybaritáknak – elpuhultsága, erkölcstelensége hírhedt volt.
Sylvanus – (Silvanus) erdei és mezei istenség.

Szacsvai Sándor (1725-1815) – a pozsonyi Magyar Hírmondó, majd a Magyar Kurir szerkesztője, harcos antiklerikális iratok szerzője.
szágódni – száguldani.
szalad – mesterségesen kicsíráztatott gabona.
száldok – hársfa.
Szamos – (Szamosz) sziget az Ión-tengerben, Juno híres temploma állt itt.
szatirok – kecskelábú, jókedvű erdei istenek, a nyájak védőistenei.
Szejne – Szajna.
szekundál – segédkezik, támogat.
Szenc – (Szempc) gazdasági iskolájáról híres felvidéki helység.
Szentiványi püspök – Szentiványi Rafael (1722-1783) a nagyszombati papnevelő intézet rektora volt.
szer – (jelzőként) alkalmas, ügyes.
szeráfok – az angyalok kilenc karában ők az elsők.
szférák – a görög mitológiában az ég gömbjének rétegei.
szines – színlelő, ravasz.
Szolon – (Solon; Szolón) athéni államférfi (i. e. 640-558), törvényhozó; néppártoló rendelkezései tették híressé.

taksabér – (taxabér) bérleti díj, melyet a jobbágy készpénzben fizetett a földesúrnak a művelésre átengedett földrészért.
Tanais – (Tanaisz) Don folyó görög neve; Tanais partja: a magyarok őshazája.
Tantalus – (Tantalosz) kisázsiai király, akit az istenek örök szomjúságra és éhségre ítéltek, mert megölte fiát, Pelopszot és feltálalta az istenek lakomáján.
Tarentum – dél-itáliai, gazdagságáról híres város.
tarhó – aludttej.
Tarpeius – (Tarpeium saxum) meredek sziklaorom a Capitolium hegyén.
Tarquinius – Tarquinius Superbus egyik fia meggyalázta Collatinus feleségét, Lucretiát; az asszony ezért öngyilkos lett. A Tarquiniusokat száműzték Rómából.
tarsolyos nemes – a kardon függő tarsolyon hordták a nemesi címert.
tege – tegnap (tege-nap).
technopegnion – (vers)technikai játék, bravúroskodás, "művészkedés".
téhelyezett – vakolt.
Telamón fia – Aiax, görög hős; a monda szerint kiömlő véréből virágok fakadtak.
telekes téli bocskor – szíjjal a lábszárra fűzött bocskor.
temény – tömjén.
Tempe – (Tempé) thesszaliai völgy az Olümposz lábánál.
Tenedos – (Tenosz, Tenus) a Küklad-szigetcsoport egyike.
Tergeszti – Trieszt.
Tereus – (Téreusz) thrákiai király, Philomélé és Prokné férje.
teukrusok – trójaiak.
Theseus – (Thészeusz) görög mitológiai hős. Minosz krétai király bosszúból hét ifjút és hét lányt követelt Attikától, Thészeusz vitte őket Krétába. Minosz leánya, Ariadné beleszeretett, s a tőle kapott fonál segítségével kijutott a labirintusból.
Thesszália – szép fekvéséről híres vidék Görögország északi részén.
Thetis – (Thetisz) Nereusz tengeristen lánya, Akhilleusz anyja.
Thiton – (Tithónos) Éósznak, a hajnal istennőjének férje, földi ember volt.

Thrési – Mária Terézia (1717-1780).
thymfü – (thymus; thümosz) csombor; életerőt adó fű.
thyrsus – (thürszosz) szőlőtő; Bakkhosznak, a bor istenének jelképe: repkénnyel és szőlőlombbal körülfont bot.
tiára – (tiara) az ókori perzsa császárok fejdísze; pápai korona.
Tiberis – Róma folyója (mai neve Tevere).
Tibur – ókori nyaralóhely Róma mellett, Horátius kedvelt tartózkodási helye.
Ticius – (Tityos; Titüosz) Gaia istennő óriás fia, akit Apollón és Artemisz öltek meg, mert anyjukat, Létót bántalmazta.
Titánok – Uranos és Gaia fiai (Ókeanosz, Koiosz, Hüperión, Kriosz, Iapetosz, Kronosz) – az első istennemzedék; később Zeusz hatalmas csatában győzte le őket.
Titus – a "jó császárok" egyike (70-81), Judea meghódítását ő fejezte be; kegyes életű, jószívű uralkodónak tartották.
tok – halfajta.
Tomos – (Tomi) ókori város a mai Constanta helyén, a Fekete-tenger partján, Augustus ide száműzte Ovidiust.
Trákia – (Thracia) Görögország északkeleti része.
travesztál – átkölt.
Trenck Frigyes (1726-1794) – híres kalandor-író. Szépirodalmi művek, egyházellenes röpiratok szerzője; a francia forradalom híreit is terjesztette Magyarországon.
Triton – (Tritón) tengeristen, Poszeidónnak, a tenger királyának gyermeke. A monda szerint kagylókból készült kürtjével ő csendesítette le a tengeri viharokat.
Trója juhásza – Parisz, Priamosz fia. Születésekor megjósolták, hogy veszélyt fog hozni hazájára, ezért kitették az Ida hegyére. Ott pásztorok találtak rá, és felnővén pásztor lett, mindig megvédte nyáját és a pásztorokat.
tutor – védelmező.
Turneurs – (La Tourneur) francia író, fordító; az ő átültetésében olvasta Orczy (és többen) Young Éjszakáit (l. még: Young).
tündér – a kor szóhasználata még őrzi a szó alapjelentését: tünékeny, változó.
tűzék – tőzeg.
Tyrus – (Türosz) nevezetes város Phoinikiában (Fönícia).
Tzipria – (Cypria) Venus egyik neve, ti. Ciprusról való.

ugró kút – szökőkút.
új-zemlat lakók – szamojédok; a Novaja Zemlja (új föld) nevű kettős szigetet (Északi-Jeges-tenger) szamojédok lakják.
Umbria költője – Propertius.
unikornis – egyszarvú.
unkommod – kényelmetlen.

Vauban – Vauban, Sebastien le Pretre de (1633-1707) francia tábornok, XIV. Lajos híres várépítő mérnöke.
Vesta – családi tűzhely istennője, templomában égett az örök tűz, melyet a Vesta-szüzek őriztek.
vid – víg, vidám.
Viland – l. Wieland.
Villársz – C. L. H. Villars (1653-1734) francia hadvezér.
villitánc – a villik holdfényben táncoló tündérek, akik halálba táncoltatják azokat, akik meglátják őket.
Virginia – a tisztaságot jelképező híres római nő. Egy római főhivatalnok szerelmével üldözte; apja, Decimus Verginius, hogy megmentse a gyalázattól, leszúrta Virginiát.
vukli – hajfürt, hajfonat.
Vulcanus – (Vulkán) a tűz istene.
Vurmser – l. Wurmser.

Wieland, Christoph Martin (1733-1815) – a német felvilágosodás korában sokoldalú munkásságot fejtett ki. Irodalmi művein kívül nevezetesek fordításai (különösen a Shakespeare-drámáké), szerkesztett folyóiratot is.
Wolff, Christian (1679-1754) – német matematikus és filozófus, Leibniz filozófiáját népszerűsítette.
Wurmser – osztrák tábornok, az olaszországi háborúkban Napóleon ellenfele, sorozatos vereséget szenvedett a franciáktól.

Xantippe – Szókratész görög bölcselő zsörtölődéséről híres felesége.
xerxesi – Xerxesz perzsa uralkodó vad és óriási seregét idézi a melléknév.

Young, Edward (1683-1765) – angol pap-költő; leghíresebb műve az Éjszakák; a teremtés rendszeréről s benne az ember helyéről, erkölcsi méltóságáról szóló tanai, borongó érzelem- és hangulatvilága nagy hatással volt a magyar irodalomra is. Péczeli József fordította le Yung Éjtzakái címen (1787).

zákányos – piszkos, nyálkás, üledékes.
zanót – (zanóc) perjefű, erős gyökerű parlagi bozót.
Zaránd megyéje – Zsili havasai; Erdély déli részén, a Zsil-folyó vidékének területén lévő helyek.
Zeno – (Zénón) (i. e. 490-430 táján élt) görög filozófus, az ú. n. eleai iskola tagja, Parmenidész tanítványa. Híres elmélete a mozgás viszonylagosságáról a fogalmi dialektika kísérlete.
Zoilus – (Zoilosz) az i. e. IV. században élt szofista; igen kemény kritikát mondott a homéroszi költeményekről. Általában: a rosszindulatú bíráló jelképe.
zög – (szög) barna.

zsana – feleség.
zsib – zsivaj, sivítás.
zsiba – liba.
Zsili havasai – l. Zaránd megyéje.
Zsodom – (Szodoma) erkölcstelenségéről hírhedt város az Ószövetségben, melyet Isten tűzesővel pusztított el.