| Mint majd ha lelkünk Lethe vizébe néz, |
| Minden földi tehert róla lehullva lát, |
| | S ujjászületve, nyílt karokkal |
| | Elysion rokon árnyihoz leng: |
|
| Így, aki Kastal vedreiből merít, |
| Új, tündéri világ bája ragadja el; |
| | Magát felejtvén, élve meghal – |
| | S egy melegebb nap alatt lel éltet. |
|
| Ott gerjed abban a csuda lángerő, |
| Onnét hinti alá égi virágait; |
| | Ne nyúlj azokhoz durva kézzel: |
| | Megfagy az égi, hideg kezekben! |
|
|
