| Egy útas Aesoppal öszvetalálkozott, |
S tőle célja felől imígy tudakozott: |
Jó ember, még mennyi ideig kell mennem, |
Míg eme városban meg lehet pihennem? |
Menj, felele Aesop. – Helyes! tudva vagyon, |
Aki akarja, hogy előre haladjon, |
Annak mennie kell. De azt add tudtomra, |
Hány óráig érek óhajtott célomra? |
– „No, eredj hát tovább!” – De már bizony látom |
Akárhova tevéd, nincs eszed, barátom; |
Fogó, aki kicsíp egy két szót belőle. – |
Így dörmög az útas, s elfordúl előle. |
S megy. – Aesop rákiált: Atyafi! egy szóra! |
Míg a városba érsz, eltelik két óra. – |
A vándorló hallja s megáll háborodva: |
Tudsz hát becsületet! így szól álmélkodva. – |
Mikép fejthetném meg elébb kérdésedet, |
Úgy mond a bölcs, míg nem láttam menésedet. |
|
| Ti, kik hebehurgyán ítélni szoktatok, |
Az eszes Aesoptól, jertek, tanuljatok. |
|
|