Aki ártatlan s üres a gonosztól, |
Ellehet Maurus kelevéze nélkűl, |
Fuskusom, nem kell neki oltalomra |
|
Járja bár forró Libiát s veszélyit, |
Vagy fagyos bércét fene Kaukasusnak; |
Járjon ott amerre megyen regéknek |
|
Mert midőn zengém Lalagét Sabinum |
Erdején s túl gondtalan, imhol! ámbár |
Fegyverem nem volt, szaladásnak indult |
|
Dauniás, makkos ligetében, illyen |
Vad csudát nem lát: Juba földe nem szül, |
Mord oroszlányok nevelője, száraz, |
|
Engemet tégy olly sivatag mezőkre, |
Mellyeken nyárnak szele fát nem éleszt, |
Mellyeken vastag levegő s büdös köd |
|
Tégy közelb a Nap szekeréhez engem, |
Lakhatatlan földre: ha édesen szólt, |
Édesen hozzám Lalagé mosolygott, |
|
|