Virág Benedek
I. 9.
 Thaliarchus*

Látd, mint fejérlik s domborodik magas
Hótól Soracte: már nehezét alig
 Birják az erdők, s ingadoznak,
 A patakok fagyosak s megálltak.
Oszlass meleggel hát hideget, nagyobb
Tüzet rakatván, és negyed évi bort
 Adgy a Sabínumnak hegyéről
 Ó Thaliárkus, öreg palackban.
Egyéb dologhoz lássanak Istenek;
Ők csendesítnek tengereken zajos
 Szélvészt, s legottan hajladozni
 Gesztenye s régi fenyőfa megszünt.
Holnap mi lészen, tudni ne vágyd, hanem,
Melly napra virradsz, vedd nyereség gyanánt:
 Gyerkőce vagy, kedves szerelmet
 Meg ne utálj makacsul se táncot,
Míg zöld korodtól messze van a komor
Vénség, vigadj most köz helyeken, s mezőn
 Kedvedre, járj titkon susogni.
 Este felé kiszabott üdőben.
Most víg leánykát, kit nevetés neked
Árúl el itt ott rejtekiben, keress;
 Ha zálogot vonsz, karja s úja
 Tőled erőszakot édesen tűr.



Hátra Kezdőlap Előre