A bölcs magában bízik; az ellene |
Felkelt szerencsét, mint valamely kemény |
| Szirt a haboknak csapkodásit, |
| Érzi, de férjfiasan megállja. |
|
A Nap, mikor feljön, s köd emelkedik |
Súgári ellen, fényszekerén nevet, |
| És megszokott útját kijárja: |
| A buta pára lehull, s enyészik. |
|
Amaz kiszegzett célja felé siet; |
Ha néki gátot vetnek irígyei, |
| Nagy lelke, csendessége mellett, |
|
Bár sok veszélyek közt forog élete, |
Azt tiszteletben tartani nem szünik. |
| Ha sorsa nem változhatatlan, |
| El meri várni dicső halálát. |
|
Zengd győzedelmét mennyei lantodon, |
Músám! s azoknak szíveiket, kiket |
| Kaján szemekkel tart az álnok |
| Cimbora, bátorodásra gerjeszd! |
|
|