A fák közül hajdan, kinek mi tetszenék, |
Választa ki-ki magának az istenek között; |
A csert Zeüsz; Cythere a mirtuszt vevé; |
Apollnak a repkény, Rheának a fenyő; |
S a nagy vitéznek, Herculesnek a magas |
Jegenyefa kelle. Minerva pedig látván, hogy ők |
Mind a gyümölcstelent veszik, csodálkodék, |
S kérdé Zeüsztől: micsoda okon cselekszik azt? |
„Csak azért leányom, mond Zeüsz, nehogy talám |
Azt tartsa valaki, hogy mi csak haszonért tudunk |
Valamit böcsülni: ez a mi okunk.” – „De én bizony |
Nem bánom, így felel Minerva, bárki mit |
Mondjon felőlem, nekem az olajfa kell, pedig |
Gyümölcsiért.” Helyes! leányom, mond Zeüsz. |
| Hiú dicsőségünk, ha munkánk hasztalan! |
|