Egy öreg, ki néha (hogy a bohót tanítaná, |
S eszére hozná) esztelent játszik vala, |
Felül egy ladikra, mellyet egy evező legény |
Félkézzel is lehajthatott, s megyen a folyón, |
A gyülekezet, mely valami pompás ünnepet |
Ülvén, csoporttal jára a vízpartokon, |
Csak oldalaslag nézte, mit akar, s mit csinál, |
Mikor ő marokra szedi, s marokkal szórja be |
A vízbe a magot. – Erre a nép nagy kacajt |
Üte; – Ő pedig: Hát nektek, úgymond, mi bajotok? |
Miért kacagtok? mert, hiszem, ha engemet |
Csak azért nevettek, hogy ideszórom a magot, |
Magatokat is ki kellene úgy nevetnetek. |
Minden pazárló úgy teszen, mint én teszek; |
Minden sibarita úgy teszen, mint én teszek; |
Minden könyv-író úgy teszen, mint én teszek; |
Minden recensens úgy teszen, mint én teszek; |
Minden mesélő úgy teszen, mint én teszek. |
|