Nemzetek, országok! kik rút kelepcében |
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében; |
S gyászos koporsóba döntő vas igátok’ |
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok; |
Ti is kiknek vérét a természet kéri, |
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, |
Jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek, |
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! |
|