Pálóczi Horváth Ádám
Ének a rossz asszonyok csalárdságirul*

Nehéz tudni célját, végét,
Kitanulni mesterségét a kurváknak,
Száz meg ezer útja vagyon,
Tekervényes az is nagyon fortélyának,
Bírj bár bölcsek nagy eszével,
Legszentebbek szentségével,
Egy ördög egy menyecskével, megcsalnának.
 A hálót maga megveti,
Ha rút képét festegeti szép formára.
Melyből sok madár nyakára
Madzag s lép ragad lábára, nemsokára,
Hív, csal, hiteget jámborúl,
Itat mérget édes borúl,
Másnak igen ritkán szorúl fortélyára.
 Mézes kérdés, szép felelés,
Titkon adott csók s ölelés, első próba,
Sokszor egy kis gyönyörűség,
Szép ajánlás, színes hűség visz hálóba.
Hogy a’sokszor megrontója,
Aki száját megcsókolja,
Nem minden ember gondolja meg valóba.
 De találkoznak okosok,
Kiknek a titkos gyilkosok nem árthatnak –
Akik is látván ezeket,
Segítségre ördögöket hivogatnak,
Míg végre az okosok is,
Bölcs és ártatlan ifjak is,
Az ártatlan madarak is megfogatnak.
 Ha egyik kurva nem győzi,
Kettő három addig főzi, hogy végtére,
Sok az egyet megragadja,
Mert egyik másiknak adja a kezére;
Ki szabad volt, rabul esik,
S mennél jobban törekedik,
Még több békó tekeredik a kezére.
 Ha már egyebet nem lelnek,
Vénasszonyokat rendelnek kerítőknek,
Akkor mér bízvást próbálni.
Ha illyeket tud találni hitetőknek;
Nehezebb pedig ezeknek
Megállni mesterségeknek;
Mint sok ezer pokolbeli ördögöknek.
 Sem kenyerét sem a borát,
Sem ebédjét sem vacsorát nem sajnálja.
Ád néki mindent eleget
Gondolja, hogy mindezeket megszolgálja,
Ha dolgában véget érhet,
Vagy kurafit kap vagy férjet,
És a gatya mellé férhet a szoknyája.
 Sokat hazud, sok színt mutat,
Gondol, forral titkos útat, mesterséget.
Összeveszt társot társával,
S abbul csinál ő magával egyességet.
Hét ördög telik magábúl,
Tüzet gerjeszt egy szikrábúl,
S magának tesz a prédábúl nyereséget.
 De ki tudná kitalálni?
Ki győzné előszámlálni sok fortélyát?
Igy a bolond az okosnak
Töri, s a tyuk a kakasnak a taréját.
A bölcs elmét fennakasztja
A kurva; gonddal fárasztja
A szemest, és leragasztja szemhéját.
 Aki azért e tüzektül
Tart, jobb magát az illyektül ha megója,
Ne légyen Kupidó bakja,
Ha őtet a Vénus vakja megcsókolja.
Játsszon ugyan de szemesen,
Ugyhogy vakká ne lehessen,
De visszacsalja jelessen, ki megcsalja.



Hátra Kezdőlap Előre