Poóts András
Az esztendő őszi szakaszának, a mi nyelvünkön
nem szinte helyesen esett őszi nevezetiről.


Úgymint: amely az idevaló klima alatt nem ősz hajat képzeltető hószállongással,
hanem nagyobbrészint esőzéssel, s barna habarékkal foly.*

Púderezett fővel, forog a tél, zúzos idővel,
 S ősz haja, tél idején, őszt mutat árva fején.
Ősznek az őszt mondod: de miért nincs annyira gondod?
 Hogy mikor ősz neve van, barna tekintete van.
Ősz-é? ha, más végrűl, Jupiter vizet öntöz az égrűl?
 Porba, vizet ha ki hint: lát csupa gesztenyeszínt.
Mégis az őszt ősznek nevezed? Lehet erdei csősznek;
 Mert, ha tetőre szalad; zúzba van a juh-szalad.
Városi nép, szánkát, vagyis ősszeli nyalka topánkát,
 Fagyhoz ugyan ne vegyen; mert vele sárba megyen.
Ahol azért sárral, s pocsogó habarékba mocsárral
 Töltjük az őszt; ez az ősz, higyje az erdei csősz!
A havason, ősznek; térségbe, nevezzed esősnek;
 Bikkbe, mutat kikelet, nyár, tavasz, őszi-telet.
Ott van az ősz ősszel, hol az ősz-havak, ősz-falevéllel,
 S nyárba is, a falevel, ősz havasokba telel.
Itt pedig, ősz-téllel; mikor a zúz, északi széllel
 Lisztel: az ősz nevezet, téli időre vezet.
Barna hajat mázzal pamacsolj bé te: vagy kumázzal!
 S ősz ha lejénd: legyen ősz, barna fejével, az ősz!



Hátra Kezdőlap Előre