Révai Miklós
Haláltól nem rettegő nagy lélek
*
Édes nékem a halál,
Csak a roppant udvarokba
Réműlt szörnyűséggel száll,
Csak az úri nagy házokba:
Ott egyedűl félelmes,
Bétérése gyötrelmes.
Értem úgy jő csendesen,
Mint a túlsó nagy világon
Vélünk kényűlt édesen
Elmulató társaságon
Megörült hív felesem,
Útmutató kedvesem.
Úgy jő vidám arcával,
Úgy nyújt kezet mosolyodva:
És kicsiny világával
Csak e mécset gyengén oltva,
Mely szíves társaimnak,
Ég itten barátimnak.
A testből kivetkezve,
Semmi terhet hogy ne vigyünk:
Édesen ölelkezve
Már azután együtt megyünk
Oda a szebb országba,
Az öröm boldogságba.
