Révai Miklós
Tartózkodás*

Tündér, álnok, gonosz világ!
 Magadhoz mit csalogatsz?
Állapotod merő vakság:
 Csak hamis fényt mutogatsz.
Nem indúlok füstöd után,
Gondosb lelkem más jót kíván,
 Itt hasztalan tapogatsz.
Nagy nálad a gyönyörűség,
 De nagyító üveggel:
Józan szemmel csak kicsinység,
 S tele rágó féreggel.
Ne ámítgass, el nem hiszem,
Ne kínálgass, el nem veszem,
 Tele vesztő méreggel.
Aranyadat se fitogasd,
 Földnek pora, sárdarab.
Szabadságod se hasogasd,
 Szolga vagy és kötött rab.
Hasztalan szót már ne forgass,
Szándékomban ne háborgass,
 Nem kell nékem ez a hab.
Istenem a való napfény,
 Kiben nincs fogyatkozás.
Ő az öröm, az igaz kény,
 Kiben nincs unatkozás.
Ő a fő kincs, melyet nem ront,
Oly szabadság, mellyet nem bont
 Erőszakos változás.



Hátra Kezdőlap Előre