Révai Miklós
Szomorú indulat
*
Mi kesergő sok gondolat
Terheli bús fejemet?
Sérűlt szívem ott nem mulat,
Hol töltöttem kedvemet:
Mindent megun, minden sérti,
Az öröm szót már nem érti,
Nem találom helyemet.
Megváltozott egen, földön
Nékem minden alkotmány:
Nem mosolyog olly szép zöldön
A rét s kerti oltovány:
Elfonnyadást veteményben,
Homályt látok a napfényben,
A hajnal is halavány.
Szerencsétlen elő-érzés
Szomorú életemről!
Kedvet fojtó kemény végzés
Mit mond árva fejemről?
Mindenfelűl borúl az ég:
Nincsen tehát már reménység
Boldogabb jövendőről.
