| Sírj, oh szép Venus! és te, kis Kupido! |
| Széjjel sírjatok, oh kegyes személyek! |
| Mert nagy búba merült szegény leányom: |
| Megfosztotta halál szelíd verébtől! |
| Evvel mulatozott napott-napestig, |
| Ezt ő, mint szeme fényit, úgy szerette; |
| És méltán: mivelhogy kegyes leányát |
| Úgy esmérte, miként leány az anyját; |
| Ezt ő el nem hagyá, hanem körűle |
| Szökdécsel vala csak reá sisegvén: |
| Ennek szép kebelén kereste nyugtát. |
| Most már félve bolyong setét helyekben, |
| Honnan senki se tér megént világra. |
| Vesztél vólna el oh gonosz setétség, |
| Melly minden gyönyörűt befalni szoktál! |
| Oh kedves madaram miattad elvész! |
| Oh nem várt eset! oh szegény madárka! |
| Rajtad szánakodik kegyes leányom |
| Sírástól dagadott veres szemekkel! |
|
