Hatodik ének
Látta Pokol fejedelmének dúlásit az égből |
A nagy Hatalmasság, s a pár embernek elestét, |
Szánta sohajtozván, s idején gyámolt vete néki. |
S minthogy az ügy megvizsgáló végetlen igazság |
Szóla keményebben: hívó szentséges haragját; |
S lángos kürt riadási között, mind egybecsatolván |
Fő méltóságát, s komorabb nézéssel ijesztvén |
Mint bosszút álló; székéből hirdetni méltó |
Ostorait mivelő szókkal, mellyekre kimozdúlt |
Sarkából remegéssel egész föld, tenger, egekkel: |
„Magzatidat nagy kínok közt hozod Éva világra; |
És a tőled adott élet te fejedre halált szül. |
Társad kedvéért magadat vétekre kiszánó |
Ádám! mostoha lessz az egész természet ezentúl: |
Homlokad-izzasztó bajjal fogsz enni kenyérből. |
Kárhozatos lesz a kígyó, s láb rontja fejét meg. |
A sátán pedig, a bűnnek kezdője, pokolnak |
Végtelenül égő mélly örvénnyébe vetődik: |
S annak tűzfenekén megláncoltatva, heába |
Fújja magát, hogy bűne miatt ne fizessen örökké.” |
|
| Rettenetes mozdúlással, s bőgéssel ezekre |
Belseiben repedett a Föld, s két részre szaladván, |
Felgyúlladt tavakat s kénkő-felhőket okádó |
Mélyre kinyílt. Ijedelmében elfonnyad egésszen |
A Sátán. De kevélységét mindúntalan űzvén, |
A Vétket szólítja, s Halált; és: íme merűlünk, |
Úgymond, gyermekeim! – Szerzett prédátok azonban |
Tartsátok, bóldog csemeték! országtokat ülje |
Gyűlölség; dühödés terjessze; tapodjatok öszve |
Mindeneket; könny- s vérpatakot folytasson irigylő |
Karjaitok: ragadás, lenyelés, bűntétel hevítse |
Szíveteket: s valakit valahol kaphattok, azonnal |
E kínhelyre tüzes lánccal rántsátok adózni. – |
Így szólott felagyarkodván: s egyszerre pokolba |
Hirtelen omlással leverettetik. Hogyha tövéből |
Pélion Oszszával (rettentő két hegy) oszolván, |
A tengerbe sebes futamodva ledőlne: hasonló |
Ordítást, s fület ostorozó ropogásokat adna; |
Szintúgy bírná fel fövenyét, harsogna habokkal, |
S hajtana fel béfecskendő tajtékot az Égre. |
|
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|