Baróti Szabó Dávid
Milton: Elveszett paradicsom*

(Részlet)

Hatodik ének

Látta Pokol fejedelmének dúlásit az égből
A nagy Hatalmasság, s a pár embernek elestét,
Szánta sohajtozván, s idején gyámolt vete néki.
S minthogy az ügy megvizsgáló végetlen igazság
Szóla keményebben: hívó szentséges haragját;
S lángos kürt riadási között, mind egybecsatolván
Fő méltóságát, s komorabb nézéssel ijesztvén
Mint bosszút álló; székéből hirdetni méltó
Ostorait mivelő szókkal, mellyekre kimozdúlt
Sarkából remegéssel egész föld, tenger, egekkel:
„Magzatidat nagy kínok közt hozod Éva világra;
És a tőled adott élet te fejedre halált szül.
Társad kedvéért magadat vétekre kiszánó
Ádám! mostoha lessz az egész természet ezentúl:
Homlokad-izzasztó bajjal fogsz enni kenyérből.
Kárhozatos lesz a kígyó, s láb rontja fejét meg.
A sátán pedig, a bűnnek kezdője, pokolnak
Végtelenül égő mélly örvénnyébe vetődik:
S annak tűzfenekén megláncoltatva, heába
Fújja magát, hogy bűne miatt ne fizessen örökké.”
 Rettenetes mozdúlással, s bőgéssel ezekre
Belseiben repedett a Föld, s két részre szaladván,
Felgyúlladt tavakat s kénkő-felhőket okádó
Mélyre kinyílt. Ijedelmében elfonnyad egésszen
A Sátán. De kevélységét mindúntalan űzvén,
A Vétket szólítja, s Halált; és: íme merűlünk,
Úgymond, gyermekeim! – Szerzett prédátok azonban
Tartsátok, bóldog csemeték! országtokat ülje
Gyűlölség; dühödés terjessze; tapodjatok öszve
Mindeneket; könny- s vérpatakot folytasson irigylő
Karjaitok: ragadás, lenyelés, bűntétel hevítse
Szíveteket: s valakit valahol kaphattok, azonnal
E kínhelyre tüzes lánccal rántsátok adózni. –
Így szólott felagyarkodván: s egyszerre pokolba
Hirtelen omlással leverettetik. Hogyha tövéből
Pélion Oszszával (rettentő két hegy) oszolván,
A tengerbe sebes futamodva ledőlne: hasonló
Ordítást, s fület ostorozó ropogásokat adna;
Szintúgy bírná fel fövenyét, harsogna habokkal,
S hajtana fel béfecskendő tajtékot az Égre.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –



Hátra Kezdőlap Előre