| Oh kegyes, hogyha talán levelem nem dúlja nyugalmad, |
| Vesd, ellágyúlván, bús soraimra szemed! |
| Végbúcsút veszek! ah, végbúcsút venni ne tilts el! |
| Ezzel nem zavarom csöndedet; írni szabad. |
| Szánakodó szemeid s egy szép, kebeledbe lecsordúlt, |
| Könny nem halálba, csupán szenderedésbe, merít. |
| Én nem csókjaidat, nem kérem előbbi szerelmed; |
| Más boldog szerető ajkait hintik azok! |
| Nékem elég, ha siralmaimat meghallgatod; akkor |
| Fogd be nehéz szememet, kérlelhetetlen halál! |
| Oh szerelem! csak azért érdekléd szívemet, hogy mind |
| Elfolyván örömim napjai tőrbe keríts? |
| Gyilkos alak! gyönyörű tárgyát más bírja tüzemnek! |
| Másba szegezd gyilkos nyíladat; oltsd ki tüzem. |
| Égni, s szerelmemnek enyhét nem lelni keserves |
|
