Dayka Gábor
Az én örömeim*

Mások a bőség ölein nevetvén
A szerencsétlen sokaságot, egybe-
Halmozott s fösvény üregekbe rejtett
 Kincsnek örűlnek.
Másokat Venus, s te ravasz Cupido,
Vagy te, fürtökkel koszorús Lyaeus
A hiúságnak kebelébe, s a víg
 Lárma, kecsegtet.
Mások a vérnek mezején, az ádáz
Marsnak áldozván, tüzelő szerekkel
Ezreket méltatlan halomba döntő
 Harcokat űznek: –
Egy rövid perc általam olykor ember-
Társaim békés öröméhez adva;
Egy jeles tétel s köz haszont irányzó
 Tiszta tökélet;
Egy letörlött könny feleim szeméről,
Melyet a bánat kisatolt; s körűlem
Felderűlt jókedv, nemesebb örömre
 Vonzanak engem.



Hátra Kezdőlap Előre