| Egy király utazván, egy mezőn megszállott, |
| | S egy paraszttal, ki ott kapált, szóba állott. |
| Jó ember! serény vagy látom a munkában, |
| | Izzadásod bére mi lehet napjában? |
| Négy garas, jó uram, a kapás felele, |
| | Igen kevés, mond ő, hogy éred meg vele? |
| Egy napról más napra egyen erőt veszek, |
| | Egyet interesre, jó kéznél leteszek. |
| Eggyel fizetgetem régi adósságom, |
| | A negyedik garast mindíg sárba vágom. |
| A király elhülvén nem várt bátorságán, |
| | S okosan tréfáló szava fontosságán. |
| Elment, s e szép mesét sokaknak feltette, |
| | De hogy senki köztük azt meg nem fejthette, |
| Végre a vén kapást magához hivatta, |
| | Ki tréfás szavának ily értelmét adta: |
| Az első garassal éltemet táplálom, |
| | S erőt veszek, mellyel a földet kapálom. |
| A másikkal fiam ruházom s nevelem, |
| | Kinél interessel azt egy nap meglelem. |
| Régi adósságom eggyel fizetgetem, |
| | Mert mint lehet, azzal vén atyám tengetem. |
| Negyedikkel tartom egy eladó lányom, |
| | S azért mondám, hogy azt mindig sárba hányom; |
| Mert ez vissza nekem nem fogja fizetni, |
| | Ha férjhez megy, majd rám ügyet sem fog vetni. |
|
| Mint a föld, mely az ég meleg zsírját issza, |
| | A belé szórt magot bőven adja vissza: |
| Úgy amit költöttek szülétek reátok, |
| | Vénségökben fiak nekik megadjátok. |
| Ti is, lányok, ebben restek ne legyetek, |
| | Szembe tűnő példát sőt abban tegyetek, |
| Hogy hazudott a vén utolsó szavába, |
| | Mert a rátok költ pénz nem hull a Dunába. |
|
|
