| Ellenség csontjai közt gázolt vérében, |
Nyugszik Zrinyi Miklós dicsőség ölében. |
Elesett! de fején maradt borostyánja, |
Nem lehetett ekként Szulimán zsákmánya. |
Magyar! e sír felett ne hullass könnyeket, |
Mert a könyv nem illet bajnoki sziveket. |
Tapsolj, s kevélykedjél ilyen vitézedben, |
Pompa gyanánt hordozd nagy nevét mellyedben. |
Zrinyi! édes hazánk címeres fajzása! |
Nyugodj! terjedjen rád az egek áldása. |
Majd, ha a trombita rettentő hangjára |
Mindegyikünk testét felvészi magára, |
Elődbe sietünk, s ölelünk tégedet: |
Megháláljuk akkor nemes esetedet. |
|