Barcsay Ábrahám
Furcsa verseiért bocsánatot kér*

Radvánszky Jánosnéhoz
 
Hódító szép szemek, rabló tekintetek!
Kik által sok szívnek volt örökös vesztek,
Szelíd verseimben, kérlek mit kerestek?
Ártatlanok! soha fukar nem volt bennek…
Érzékeny szívemnek ők hív tolmácsai.
Mit barátok érez, azt fejtik szavai.
De ha nem tetszettek lantomnak hangjai,
Megbocsáss, kérik szem-könyvhullatásai.
Vígabb sugárai sokszor az elmének
Más színt adnak a szív érzékenységének,
Te is tulajdonítsd farsang kezdetének,
Hogy szegény verseim furcsábbak levének.
Bármit írtam légyen, tudom a tisztelet
Híven maradt mindég nyájas tréfa mellett.
Tudom, kedves Évám, s érzem minden felett,
Hogy hív szolgád téged soha nem felejthet.
Bármely messze tégyen zsoldos állapotom,
Házadhoz szánt szívem meg nem változtatom,
Szent barátságomat őrökké megtartom,
Abban van örömöm s minden boldogságom.
Ó, ha hallnád, sokszor miképpen dicsérlek,
Más asszonyok előtt egekig emellek.
Megvallom nékiek, hogy holtig tisztellek,
Mert szent erkölcsűnek hiszlek és esmérlek.
Bár menjek nagyvilág fényes piacára,
Bár tekintsek szépek tündér-csoportjára,
Ámbár nézzek udvar szédítő polcára,
Nem találok sohult Prónay Évára.
Miért kell tinéktek sebes Garam mellett
Távol lakni tőlem Isten háta megett?
Ott, hol örök tűzzel Vulkán ércet éget,
Hol legszebb napra is füst borít felleget.
Hasztalan ment oda püspök s pap uraság,
Nem lesz azért nagyobb ott soha buzgóság;
Hegyeitek között megmarad a vakság,
Mit használna nékem hát a kanonokság?
Jobb nékem elmenni kietlen pusztára,
Mint János, szert teszek teveszőr-bundára,
Csak sáskával élek apostol módjára,
Majd keresztet vetek Vénusra s fiára.
Elviszem Gánóczit zarándok-ruhába,
Légyen kalauzom szent Palesztinába,
Ott ereklyét dugván hazug táskájába,
Rakva küldöm vissza megint hazájába.
Onnét elindulok Jordán partjaira,
Barna szerecsenek híres pusztáira,
Szentelt hamvat hintek Bacchus nyomaira,
S visszagondolkozom Tokaj boraira.
Tovább Afrikának heves fövenyein,
Ammon templomának összedőlt kövein
Megnyugszom ott fekvő bálvány-istenein,
Onnéttól-repülök nagy Atlász tetein.
Balra térvén iszom Nilus forrásából,
Halász nemzeteknek gazdálkodásából,
Tarisznyámban tészek halliszt pogácsából,
S megyek meríteni Ganges folyásából.
De már hová juték? – Eufrát zúgását
Hallom, hol vegyíti Tigrissel folyását.
Kinccsel gazdagítja Mahomed vallását,
Gyönggyel ékesíti vad török szállását.
Nem megyek tovább Japánba, Kínába,
Majd megkínoznának Dair országába,
Sietek feredni Ammur patakába,
Onnét lépek Kata nagy birodalmába.
Ott a nagyszakállú fokhagymás pópákat
Tanítani fogom böjtölni moskákat,
Miképp neveljenek vitéz katonákat,
Kikkel majd Bizáncból űzzék a basákat. Sat.



Hátra Kezdőlap Előre