| Hódító szép szemek, rabló tekintetek! |
| Kik által sok szívnek volt örökös vesztek, |
| Szelíd verseimben, kérlek mit kerestek? |
| Ártatlanok! soha fukar nem volt bennek… |
|
| Érzékeny szívemnek ők hív tolmácsai. |
| Mit barátok érez, azt fejtik szavai. |
| De ha nem tetszettek lantomnak hangjai, |
| Megbocsáss, kérik szem-könyvhullatásai. |
|
| Vígabb sugárai sokszor az elmének |
| Más színt adnak a szív érzékenységének, |
| Te is tulajdonítsd farsang kezdetének, |
| Hogy szegény verseim furcsábbak levének. |
|
| Bármit írtam légyen, tudom a tisztelet |
| Híven maradt mindég nyájas tréfa mellett. |
| Tudom, kedves Évám, s érzem minden felett, |
| Hogy hív szolgád téged soha nem felejthet. |
|
| Bármely messze tégyen zsoldos állapotom, |
| Házadhoz szánt szívem meg nem változtatom, |
| Szent barátságomat őrökké megtartom, |
| Abban van örömöm s minden boldogságom. |
|
| Ó, ha hallnád, sokszor miképpen dicsérlek, |
| Más asszonyok előtt egekig emellek. |
| Megvallom nékiek, hogy holtig tisztellek, |
| Mert szent erkölcsűnek hiszlek és esmérlek. |
|
| Bár menjek nagyvilág fényes piacára, |
| Bár tekintsek szépek tündér-csoportjára, |
| Ámbár nézzek udvar szédítő polcára, |
| Nem találok sohult Prónay Évára. |
|
| Miért kell tinéktek sebes Garam mellett |
| Távol lakni tőlem Isten háta megett? |
| Ott, hol örök tűzzel Vulkán ércet éget, |
| Hol legszebb napra is füst borít felleget. |
|
| Hasztalan ment oda püspök s pap uraság, |
| Nem lesz azért nagyobb ott soha buzgóság; |
| Hegyeitek között megmarad a vakság, |
| Mit használna nékem hát a kanonokság? |
|
| Jobb nékem elmenni kietlen pusztára, |
| Mint János, szert teszek teveszőr-bundára, |
| Csak sáskával élek apostol módjára, |
| Majd keresztet vetek Vénusra s fiára. |
|
| Elviszem Gánóczit zarándok-ruhába, |
| Légyen kalauzom szent Palesztinába, |
| Ott ereklyét dugván hazug táskájába, |
| Rakva küldöm vissza megint hazájába. |
|
| Onnét elindulok Jordán partjaira, |
| Barna szerecsenek híres pusztáira, |
| Szentelt hamvat hintek Bacchus nyomaira, |
| S visszagondolkozom Tokaj boraira. |
|
| Tovább Afrikának heves fövenyein, |
| Ammon templomának összedőlt kövein |
| Megnyugszom ott fekvő bálvány-istenein, |
| Onnéttól-repülök nagy Atlász tetein. |
|
| Balra térvén iszom Nilus forrásából, |
| Halász nemzeteknek gazdálkodásából, |
| Tarisznyámban tészek halliszt pogácsából, |
| S megyek meríteni Ganges folyásából. |
|
| De már hová juték? – Eufrát zúgását |
| Hallom, hol vegyíti Tigrissel folyását. |
| Kinccsel gazdagítja Mahomed vallását, |
| Gyönggyel ékesíti vad török szállását. |
|
| Nem megyek tovább Japánba, Kínába, |
| Majd megkínoznának Dair országába, |
| Sietek feredni Ammur patakába, |
| Onnét lépek Kata nagy birodalmába. |
|
| Ott a nagyszakállú fokhagymás pópákat |
| Tanítani fogom böjtölni moskákat, |
| Miképp neveljenek vitéz katonákat, |
| Kikkel majd Bizáncból űzzék a basákat. Sat. |
|
|
