| A Tiszának partján virradok meg egyszer, |
| Hol ifjú éltemben jártam sokezerszer. |
| Az ég boltozatját kékszín táblájával, |
| Tüzesedni láttam napunk sugarával. |
| Mosolyogni kezd az hajnal világunkra, |
| Világosságot nyújt zsibbasztó álmunkra. |
| Az éjjeli ködök gőzölögni kezdnek, |
| Hegyeknek tövibe s völgyekbe rejteznek. |
| Innen eresztgetik felfelé párájok, |
| S a reggellel eként közlik még homályok. |
| A nyugodt természet kel s kifújja magát, |
| Vergődik álmábúl; újra kezdi dolgát. |
| Még az erdők s hegyek homályba nyugodtak, |
| Hol napunk világát várván csak hallgattak. |
| Az álmos természet végtére megindul, |
| Élő fiaival munkájára mozdul. |
| Napunknak sugara terjeszkedik rajta, |
| Mely holdat, csillagot a tengerbe hajtja. |
| Erdő s hegytetőket megaranyoz tüze |
| Ragyog játékára az harmatnak vize. |
| Lesülyedt az éjjel már ólom botjával, |
| A nap kezd ragyogni fényes világával. |
| Földünknek szélirül felszökött egére, |
| Űzi a setétet komor tengerére. |
| Nagy természetünkben kacagni kezd minden, |
| Melynek nagy lármája elkezdődik renden: |
|
| | Zendülnek az erdők sokféle hangokkal, |
| Szólnak madarai a víg vadászokkal. |
| Jajdúlnak a kopók, hangzik a kürt messze, |
| Bőgnek az élő fák, faldosott a fejsze. |
| Az halász hajója harsog a vizeken, |
| Keresi prédáját e párás térjeken. |
| A sásas rétekre sok marhák veretnek, |
| Rívó bőgései gyakran kettőztetnek. |
| Éh szájok a fűbe széjjel harácsolnak, |
| Furulyája zendül köztök pásztoroknak. |
| A Tisza partjárul ezeket szemlélvén, |
| Csendesen állottam mindennek örülvén, |
| E víznél kétfelől szörnyű jegenyefák |
| Nőttek, melyek csaknem a felleget tartják. |
| Iszapos gyökerök mélyen ereszkedett, |
| Boglyas oldalakon kérgek repedezett. |
| Terjedt gallyaikkal lefelé hajlanak, |
| S mintha szomjúznának, a vizekbe nyúlnak |
| Nyájasan zörgenek zöld s fejér levelek, |
| Melyeken csak lassan bujdosnak a szelek. |
|
| | Ezek közt a Tisza foly csendességével, |
| S mintha gondolkozna, olyan menésével. |
| Sárga tajtékjait formálja közepén, |
| Sok gallyak s levelek ballagnak a színén |
| Sebes örvényei bujdosván magokba, |
| Zúgással ütköznek néhol a partokba. |
| Melyek két részeken erdejek táplálják, |
| S a világ lármáját csendesen hallgatják. |
| A páros gerlicék szárnyok csattogtatva, |
| Repdesnek felettek magokat mulatva. |
| Vidámul a Tisza turbékolásokkal, |
| Mert szép lármát tesznek nagy csacsogásokkal. |
| A Tisza egy részin széles rétek vannak, |
| Honnan kiáltások hallik a darvaknak. |
| Ezeknek nagy szavok a magas egeket |
| Betöltvén, lármázzák érzékenységinket. |
|
| | Sok hattyúk is nyúlnak a Tisza felett el, |
| Kik repülvén, tűnnek szép süvöltésekkel. |
| Szárnyoknak különös kettős hangozása, |
| Oly, mint a csehelő kopók kiáltása. |
| Több számos madarak zengenek ezentúl, |
| Melyekbül a puskaszóra sok aláhull. |
|
| | Ilyen dolgok között szemlélvén a Tiszát. |
| Gyakran jártam által örvényes folyását. |
| Füzesei mellett sétáltam magamba |
| Fövényes lapályán, és gondolatomba |
| Szüntelen neveltem gyönyörűségemet, |
| Részegítvén vele érzékenységemet. |
| A tavaszi szagok orromba ütköztek, |
| Melyeket magokkal hordoztak a szelek. |
| Ilyen az hely, ahol életre születtem, |
| S a nagy természetnek férfi tagja lettem. |
|
|
