| Oh csudálatos, és hatalmas felség |
| Kinek munkáit szólja föld és az ég: |
| Ezeket nékünk előnkbe tetted, |
| Látnunk, vizsgálnunk kiterjesztetted. |
|
| | Csuda a nap, hold és csillagok fénye |
| Kiknek oly állandó minden törvénye: |
| Hogy járások soha el nem bomlott, |
| Csak egy is közülök el nem romlott. |
|
| | Nem kellett nékik semmi szaporítás, |
| Avulás sem volt, nem kellett ujítás: |
| Amiben a Fő Mester meghagyta, |
| Sokezer nap el nem fogyathatta. |
|
| | A nap az esztendőt, éjjelt és napot, |
| Az hold pedig mérsékli a hónapot: |
| Egyik sem siet, sem nem maradoz, |
| Követi, amit a szabott rend hoz. |
|
| | A nap világát, melegét úgy osztja, |
| Hogy sohol embert tőle meg nem fosztja, |
| Homállyal béfedez, hogy nyúgodjunk; |
| Ismétlen felkél, hogy munkálódjunk. |
|
| | A felhők, szelek, havak és záporok, |
| Hol Istennek áldási, hol ostorok, |
| Mikor dörög, zeng, mennykövek hullnak, |
| A bátor szívek is elájulnak. |
|
| | A fenevadak nappal lenyúgosznak, |
| Úgy az emberek bátrabban dolgoznak, |
| Bátran utaznak; és bátran esznek, |
| Ételt keresnek, adnak és vesznek. |
|
| | De ha az ember, mint vadak királya, |
| Lefekszik, béfedi az éj homálya; |
| Vadak, mint szolgák, enni felkelnek, |
| És mezőn, hegyen bátran legelnek. |
|
| | Kietlenek szűlik a fenébbeket. |
| Hogy ne háborgassák az embereket: |
| Ezek kevesebbet is fajzanak, |
| Hogy embernek kevésbé ártsanak. |
|
| | Földi legnagyobb állat az elefánt, |
| De szörnyű nagy test lévén embert nem bánt, |
| Egy gyermek tőle magát mentheti, |
| Kis futással is elkerülheti. |
|
| | A legfutóbb vadak futnak előlünk, |
| Farkasok, őzek, nyulak félnek tőlünk, |
| Fegyveres a vadkecske, s szarvasok; |
| De házak hegytetők s havasok. |
|
| | Csak híreket halljuk a sárkányoknak, |
| Tigrisek, párducok s oroszlánoknak, |
| A déli kősziklákban a férgek, |
| Kiknek van legártalmasabb mérgek. |
|
| | Tenger bár legtöbb s nagyobb állatokkal, |
| Hogy földünk ne pusztíttassék azokkal, |
| A cethalak embert nem rabolnak; |
| Sőt ha lelnek, szárazra kitolnak. |
|
| | Ha tekintünk a szárnyas állatokra, |
| Éneklésekre, szaporodásokra; |
| Ezek is Isten csudáit szólják, |
| Embert dicséretire unszolják. |
|
| | A hím fészket rak együtt a nyősténnyel, |
| A vad madarak élnek e törvénnyel. |
| Mindketten ő tojásokon ülnek, |
| Míg egy enni jár; így meg nem hülnek. |
|
| | Ő fiaikat mindketten táplálják, |
| Mert az emberek őket nem kínálják. |
| Azért nagy részént keveset költnek, |
| Mert sokat étellel bé nem töltnek. |
|
| | Csuda a fecske és a fige-fészek, |
| Melyet akármi remek mellé tészek; |
| Ezt más mestertül ők nem tanulják, |
| De a mester embert fellyül múlják. |
|
| | Hol a király, ki vagy csak a sáskáknak, |
| Ha öszvegyűlnek, ez állatocskáknak |
| Eledelt bőségesen adhasson? |
| Vagy ország ellenek megállhasson. |
|
| | Nem szégyen szólnunk a tetűről; balhárul, |
| Mert bizonyságok Isten hatalmárul: |
| E világ őket el nem veszheti, |
| Bár minden erejét reáveti. |
|
| | Ezek munkára ébresztik a restet, |
| Menten megszállják a rossz tunya testet, |
| Heródest csapá Isten tetvekkel. |
|
| | Pók, méh, selyembogár mint kis mesterek, |
| Mit tésznek? csudálhattyák az emberek, |
| Az hangyához küldetünk tanulni, |
| Bizony méltó rajtok elbámulni. |
|
| | A folyóvizek is méltók csudára, |
| Melyeket Isten sokképpen bézára. |
| Hogy embert, vadat el ne borítsák |
| Avagy a földet el ne pusztítsák. |
|
| | Sok határt Isten heggyel békerített |
| De a víznek ott is utat készített, |
| Úgy hogy egy ország is el nem merül |
| Kifoly az árvíz, mindaddig kerül. |
|
| | Azért Isten e földet meghajtotta, |
| Hogy a víz lefolyhasson, úgy alkotta. |
| Minden kis patak a nagy vizekre, |
| A nagy víz siet a tengerekre. |
|
| | A Teremtésnek és az özönvíznek, |
| A vizek emlékezetire visznek; |
| Mert ahol akkor eltakarodtak, |
| Mindeddig azon utat tartottak. |
|
| | A tenger vizét Isten sóssá tette, |
| A bűzhödéstől azzal megmentette, |
| Híressé tette ki- s béfolyással, |
| Nagy halakkal és hajózásokkal. |
|
| | Ámbár sok országok meginduljanak: |
| Hogy a nagy vizek visszaforduljanak. |
| Bár minden erejeket ráadják, |
| De a régi folyást el nem hagyják. |
|
| | A források hév, sós és orvos vizek, |
| Sok hasznot tésznek bár nehéz is ízek. |
| Nincs vezérek a néma halaknak, |
| De a vízben élvén együtt laknak. |
|
| | A mezőkön is a füvek és a fák, |
| Istennek bölcsességével mind rakvák. |
| Mely nagy légyen Istennek jósága, |
| Megmondja a mezőnek virága. |
|
| | Ezeket esztendőnként megruházza, |
| Sok csudálatos színekkel cifrázza: |
| Embert gyönyörködtet illatjokkal, |
| Élesztgeti orvosló hasznokkal. |
|
| | Ezekben szemléljük az halált télben, |
| A feltámadást minden kikeletben. |
| Ám akkor meghalnak és elmúlnak, |
| Ekkor megélednek, megújulnak. |
|
| | Nevelésében egy kis füvecskének |
| Dolgozni kell napnak, földnek, tengernek, |
| Nap melegét, tenger vizét adja: |
| A föld pedig méhében fogadja. |
|
| | A fa, fű, tenger és föld mely sokat szül, |
| Melyből az embernek eledel készül: |
| De mennyi a mesterséges étek? |
| Ezért Istent nem áldani vétek. |
|
| | Ezek kiáltják Isten bölcsességét, |
| Jóságát, hatalmát és dicsőségét. |
| A legszebb képek ezt el nem érik, |
| Ők a magok mesterét dicsérik. |
|
| | Idevezet Urunk, nem a képekre, |
| Liliomokra, mezei füvekre, |
| Égi madarak szemlélésére; |
| És ezek mellett Szent Igéjére. |
|
| | A kövekben elrejtve van a sok kincs, |
| Amely tűzzel teljes nem volna, egy sincs. |
| De kár nélkül ember tapodhatja, |
| A tüzet, ha szükség, kihozhatja. |
|
| | Szörnyűködjünk az égő hegyek körül, |
| Vagynak azok örök tűzre tükörül. |
| Kik nézik erejét a mágnesnek, |
| Sokféle vélekedésbe esnek. |
|
| | Akik drágakövet, sót ércet ásnak, |
| Meg tudják azok beszélleni másnak, |
| Hogy Isten embert hívta munkára, |
| És mi légyen a restségnek kára. |
|
| | Az emberre forduljon már az elme |
| Mely minden állatoknak fejedelme. |
| E szörnyű világnak kis summája, |
| A mennyei mester bölcs munkája. |
|
| | Lelke, teste munkája és mozgása, |
| Csudával rakva, nincs ég alatt mása. |
| Lelke esmérete nagy szövétnek, |
| Embereket megfeddi, ha vétnek. |
|
| | Az arculatban, emberek szavában, |
| Csuda különbség kezek írásában, |
| Még járásokban is e’ kitetszik: |
| Nem hibáznak, akik azt megjegyzik. |
|
| | Isten világa az érzékenységek |
| Melyeknek bennünk ez bizonyos végek; |
| Egyet, mástól, hogy megválaszthassunk, |
| És különbséget tenni tudhassunk. |
|
| | Nagyok mind ezek, de közök mindennel, |
| Hívő emberrel, és az hitetlennel. |
| Ezt még az ördögök is szemlélik: |
| De szeretetből Istent nem félik. |
|
| | Vagynak fenn az égben ezeknél jobbak |
| Az Istent szeretőké, és nagyobbak: |
| Szem olyat nem tátott, fül nem hallott, |
| Amit Isten nékünk elrejtett ott. |
|
| | Adjad Uram! hogy ezeket úgy nézzük, |
| Elméinket csak tereád intézzük. |
| Téged mindezekben magasztaljunk, |
| Minden jóknak kútfejének valljunk. |
|
| | E teremtések tiszteket követik, |
| A Teremtőnek rendit meg nem vetik: |
| Adj járnunk nékünk is törvényidben, |
| Részeltess mennyei örömidben. |
|
|
