Amade László
Tied vagyok…
*
Tied vagyok,
Mert már nagyok
Szerelmidnek gyötrelmi;
Bár irhatom
Nem birhatom
Olly szívednek sérelmit;
Bár próbáltam,
Alig álltam,
Eddig is mit szenvedtem;
Megismerém
Gyarló vérem,
Tovább már nem türhetem!
Azt itéltem,
Én ugy véltem,
Hogy tréfa csak szerelmed;
De valóság
S állandóság,
Azért rajtam győzelmed;
Megvetettem
És nevettem,
Maskarának gondoltam;
De nincs gáncsa,
Sőt reváncsa,
Midőn jól megfontoltam.
Kik ismérnek,
Bár késérnek,
Nincs hitele másoknak;
Tekingetnek
S integetnek,
Vagy meséje azoknak;
Kezeidet
Ha szoritják,
Jajt mondanál, gondolom:
De titkosan
Elszenveded,
Én érettem, jól tudom!
El nem érnek,
Bár igérnek
Neked arany hegyeket,
Mentegetnek
S fenyegetnek,
Zománcozzák sziveket;
De te mivel
Vagy szintelen
Nem tudsz semmi szineket,
Megneveted
És megveted
Kincsem, minden kincseket!
Az hiv kőszál
Erőssen áll,
Nem mozditja viz habja,
Haboztatnak
Sanyargatnak,
Vagy mégis egynek rabja!
Ezt dicsérem,
Még azt érem
Hogy hiv sirba temetnek,
Jéghamvamban
És poromban
Affektusim égetnek.
