Szép szóra s zengésre ki nem fog hajlani, |
Annak vagy angyalnak vagy kőnek kell lenni. |
|
Ah már egyszer engeszteld meg |
Ámbár csak bár egy punktumban |
Tekints, érted mint kinlódom, |
Mint hó naptul, elolvadom, |
| Engedd, hozzád leborulnom, |
|
Mindent immár, többet ne várj, |
Tudod, az nagy istenekre, |
| Kész is vagyok mindenekre, |
|
Az tengernek szélvész után |
Én szívem is már habozott, |
Fénycsillagom homályozott; |
|
Dicsérem azt, minden szélre |
De már látván hivségemet, |
Válaszd ki az én szívemet, |
|
Eztet végre; már én többre |
Ebbül érthedd, szivre vehedd, |
Nem kivánok szabad lenni, |
Sőt mint rabod még kinlódni, |
|
|