Pásztor, kinek fonyod szirmos ostorodat? |
Vedd elő telekes téli bocskorodat, |
| Más szelek fújnak most, lemosták nevünket, |
| Feltúrták, elhányták kevés mindenünket. |
|
Se nyájunk, se erdőnk, ahol legeltessünk. |
Nincs gúnyónk, hajlékunk ahol telelhessünk. |
| Eltiltotta a Pán, Pán kivetkőztetett, |
| A vak szerencsének balszárnyára vetett. |
|
Hallottam, nem hittem, vajon ki hihette, |
Aki reménységét váltig le nem tette? |
| Szaporodik csudám, szaporodik gondom, |
| Nem tudom, vétek-e, nem-e, ha kimondom: |
| Pán haragja vége, fogyta életemnek. |
|
Lézzegünk, bujdosunk, se szelünk, se partunk, |
Azt sem tudjuk: mihez, azt sem: merre tartsunk. |
| Ily keserves ügyünk bár özönt fakasszon, |
| Bár tengert árasszon, nincsen benne haszon. |
|
Már azt is elhiszem: szántó vizen arat, |
Bárány farkast kerget, a nyúl ver agarat, |
| A tél rózsákat hoz, a nyár kemény jeget, |
| A mord éjszaki szél izzasztó meleget. |
|
| Métely juhnak, dér virágnak, |
| Horog halnak, tőr madárnak, |
| Darázs méhnek, aszal rétnek: |
| Pán haragja vége, fogyta életemnek. |
|
Pásztorok esetin sírtak kis virágok, |
Búsultak, fonnyadtak szép zöldellő ágok, |
| Egymásra borulván sírtak a napaeák, |
| Fákkal élő-haló dryades szűz nimfák. |
|
Magos sugár fáknak lecsüggött tetejek, |
S mint tőlök kitellett, szomorkodott fejek, |
| Nevezetes vizek fenekig apadtak, |
| Erdő, mező, berek, fű, fa elhervadtak. |
|
Daphnis megint kővé válna ha most élne, |
Élő pásztorokkal ő meg nem cserélne, |
| Sebesedne szíve erdők pusztulásin, |
| Legelő hegyeknek szörnyű változásin. |
| Pán haragja vége fogyta életemnek. |
|
Pán alatt (úgy hallik) nem szolgált az idő, |
Gyümölcstelen, meddő vala az esztendő. |
| A gazdák is vallják: vékonyan maradtak, |
| Többet vetettek be, hogysem learattak. |
|
A Pán botja alatt a nyáj hullott, veszett, |
Rosszul bírta magát, egyvelesleg esett, |
| Sok eltévelyedett, ó be keserves kár, |
| Ó be gonosz idők! de nincs haszna immár. |
|
A hegyek szentségi tőlünk elköltöztek, |
Szomorú arcával tőlünk bucsut vettek. |
| Elkölt hírek, nevek, fényes böcsületek, |
| Számakra elrendelt régi tiszteletek. |
| Pán haragja vége-fogyta életemnek. |
|
Tarka hírrel jöttem, a Pánt eltemették, |
Az új Pánt víg szóval székébe ültették, |
| Kulcsos városokban már fennyen hirlelik, |
| A folyó posták is pofássan kürtelik. |
|
Fele neve Pius, felét elragadta, |
Ki nagy szél fújt akkor, fülem nem hallhatta, |
| Pánnak termett, mondják, égig magasztalják. |
| Hogy onnan adatott, mindnyájan azt vallják. |
|
Okos, igaz, bátor, nyája megőrzője, |
Ellenkezőinek erős ellenzője, |
| Farkas gyapjat nem rúg ő pálcája alatt, |
| Ment lészen mellette öreg s apró falat. |
|
Nyáját és pásztorit előkeresteti, |
Tátva hagyott aklát megint betéteti, |
| Tágas legelőhelyt ád a juhászoknak, |
| Jussát, igazságát megszerzi azoknak. |
|
Feltámad meginten a pásztorok napja, |
Ami dicső névnek elborult csillagja, |
| Fogyott seregének kiterül zászlója, |
| Napkeletrül nyugtig forog lobogója. |
|
Érzi már az erdő, kifakad zöldsége, |
Felvont sátorinak színlik ékessége, |
| Futnak a patakok, csörögnek, vidulnak, |
| Hegy, völgy, sziget, liget szépen megújulnak. |
|
| Thymfű juhnak, nap virágnak, |
| Friss víz halnak, társ madárnak, |
| Fű-kert méhnek, eső rétnek: |
| A kegyes és jó Pán élte életemnek. |
|
Éljen, vigasztaljon a Pán mindnyájunkat, |
Gyöjtse, szaporítsa elosztott nyájunkat. |
|
Én már hitten hiszem, megváltja sorsomat, |
Azért végig fonyom szirmos ostoromat. |
|
|