Hazamegyek a falumba

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 fólió, 222 x 173 mm. Cím: Hazamegyek a falumba. Aláírás nélkül. Az egyes versszakok között strófa-elválasztó vonást húzott Ady. A 2 fólió számozva van, széle szakadozott. A cím fölött: Uj versek, alatta római I. A jobb felső sarokban az 1. fólión ismeretlen kéz írása, többször aláhúzva: holnapra. – PIM A. 89. Első megjelenés: BN Esti lap 1907. november 24. XII. évf. 279. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel a Maradhatsz és szerethetsz c. verssel együtt elsőként.) – További megjelenés: Szil 1907. december 5. XXV. évf. 49. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: VA₁ (1908) (A Holnap elébe ciklus) 169–70.; VA₂ (1910) 95.; VA₃ (1910) 95.; VA₄ (1918) 95.; VA₅ (1919) 127. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 80.

Alapszövegünk a VA₃-ból.

A VA₃ levonatában (OSzK Fond. Hung. 1731.) a 4. sorban a sajtóhibás érttem egyik t-jét törölték, a 14. sorban a szivemmel rövid i-jét hosszúra javították.

• 16 A csicsítgat szót a k, a BN és a Szil közlése alapján csicsijgat-ra javítottuk, minthogy a két szó jelentése eltérő. A szövegösszefüggés is a változtatás mellett szól, minthogy a sor következő szava, a csittít rokon értelmű az emendálást igénylő csicsítgat-tal. Az egy betűnyi, a j-t t-vé módosító – feltehetően szedési hibából eredő – változtatás szövegromlást eredményezett a VA különböző kiadásaiban, amelyet a korrigálás során elnéztek. Az első szövegforrások jelentésben, hangulatban árnyaltabbak, a költő szándékát pontosabban közvetítők. Ez indokolja javításunkat.

Sok minden változott, módosult Ady szemléletében, lelkiállapotaiban azóta, hogy az El a faluból c. egyértelmű lírai vallomását 1905. máj. 28-án a BN-ban, majd az ÚjV-ben közreadta. (L. e verset és jegyzetét az AEÖV II.-ben.) 1904 óta kétszer töltött közel egy évet Párizsban, s először másfél, majd jó fél esztendőt Budapesten a BN szerkesztőségében. Árnyaltabban és összetettebben kezdi nézni és megjeleníteni a világot. Hazavágyódó nosztalgiák ébrednek benne, és erősödik kötődése a szegénységhez, a falusi világhoz. Jellemzően fejezi ki ezt a képzeletbeli hazatelepüléssel kacérkodó motívumot az 1906. augusztusi Álom egy Méhesről c. fikciósan játékos költemény (szövegét és jegyzetét l. e kötetben).

Több mint egy évvel később valóságos alternatívaként bukkan fel az Érmindszentre „bujdosás” gondolata.

Az 1907-es ősz Ady számára egyike a legkritikusabb időszakoknak. Állandó perpatvarok Lédával és a létbizonytalanság. A BN eddigi szerkesztői – Vészi József, Kabos Ede, Biró Lajos – átadják a lap szerkesztését Pályi Edének, aki a korábbi munkatársakkal, így Adyval sem rokonszenvez. „[…] nincs semmi új, csupa bizonytalanság és undor – számol be Lédának 1907. nov. 4-i levelében. – Azt mindenesetre elértem, hogy Pályinak nem tetszem, háromhónapi fölmondásom van. Egyébként készítem a talajt s a helyeket Párizsba (vagy ha maga nem akarja: Mindszentre) való elvonulásomhoz. Egyszerűen csömörletesek az új szerkesztőségi stílus, az új emberek stb. Ráadásul pénz sincs, s ez mindennél súlyosabb.” (AEl I. 265.) Ingataggá válik magának a lapnak a sorsa és így Ady jövője is. „Úgy látszott, elveszti egyetlen fixumát, a hírlapírói állást – írja Király István. – S elveszti egyben – az ő szavával szólva – a »tramburinját« is: biztos fórum nélkül kényszerül maradni. Egzisztenciális gondok nőttek fel benne, s a holnapját féltve, riadtan kapkodott.” (Király I. 559–60.) Több irányban próbálkozott: Molnár Ferenc tanácsára Kiss József lapjának, A Hét-nek akart állandó munkatársa lenni. (L. erről e kötetben a Csolnak a holt-tengeren c. vers jegyzetét.) Reménykedett a Vázsonyi Vilmos és Kabos Ede tervezte új lapban: „Úgy volt már, hogy Vázsonyiék, Kabosék lapot csinálnak – írja 1907. nov. 21-én Vészi Margitnak. – S ma kétséges a dolog, tehát várnom kell.” (AEl I. 269.) Rákosi Jenő BH-jára is gondolt, bár a találkozást állandóan halasztgatta. „Rákosihoz se mentem el – írja 1908. febr. 8-án Érmindszentre érkezve Diósi Ödönéknek –, ma, vagy holnap írok neki levelet, s ha fölmegyek Pestre, s nyugodtabb leszek, meglátogatom.” (AEl I. 276.) Ady valóban írt Rákosinak még januárban Budapesten, aki válaszolt neki, hogy „rendelkezésére áll”. (Rákosi válaszát l. AEl I. 428.) Hogy a költő végül is elment-e hozzá, nem tudjuk. „Előtérbe került az exodus vágya: az Érmindszentre való elvonulásé – írja Király. – S a szándékot jelezve, jóval a végleges elutazás előtt, 1907 novemberének közepétől kezdve íródni kezdtek már a falusi életet megidéző versek. Megszületett mindenekelőtt a Hazamegyek a falumba c. költemény.”  (Király I. 560.)

Király kissé egyszerűsít, Ady nem Mindszentre vágyott, hanem Párizsba. Mindszent csak „szanatórium” volt számára, a gyűlölt Pestről akart menekülni. Az a gondolat is fölmerült benne, hogy valóban szanatóriumba megy: „Lehet, hogy végre, most már Párizs előtt, néhány hetet szanatóriumban töltök” – írja nov. 21-én Vészi Margitnak. (AEl I. 269.) Az Érmindszentre település nem volt szándékában. Dec. 28-án elküldi Biró Lajosnak Berlinbe új verskötetét, a VA-t, ezt írja „[…] most már elmehetek Pestről. Egyelőre Mindszentre, mert már félig őrjöngő bolond vagyok. Onnan, ha lehet Párizsba.” (Uo. 271.) Schöpflin Aladár a lényegre tapint, amikor megállapítja: „Ady teljesen városi embernek érezte magát. Élet-ideálja a városi kultúr-élet volt, ember-ideálja a szellem kifinomodott lelkű, minden érzékenységgel megáldott vagy megvert embere […] Gyakran járt haza Érmindszentre, de csak pihenésül, vagy édesanyja kedvéért, hamarosan terhére lett a falusi csend és magány, visszakívánkozott a városba […] időnkint elfogta a honvágy a falu után, bűntudatot érzett elszakadottsága miatt, ellágyult a falu képzetétől. Mint a bölcs jóság, lelki gyökeresség, tiszta élet tanyája élt benne a falu, megszépítette a nosztalgia […] Ebből a lelkiállapotból származik Ady néhány különösen meleg hangú, szép verse, különösen a Hazamegyek a falumba és Álom egy Méhesről. Az elsőben a maga »elnyűtt és megsárgult« valóját állítja szembe a falu »ős szívével« és »szent, békés« falusi hatalmaival, – a falu megértő nyugalma sajátságos hangsúlyt ad beteg, kimerült, a halál gondolatával telt lényének, révedező képek, inkább csak jelzések mély hangulatokat keltenek, az ellentétekkel ábrázolás, Ady egyik tipikus módszere, tökéletes sikert arat.” (Schöpflin 108–09.)

A szülőföld, az Érmindszent  iránti ragaszkodás e versben kezd jelképes jelentést is hordozni. Mindezt azzal éri el, hogy megszemélyesíti a faluját, hogy szigorú, de óvó-védő lényként, szinte anyai tulajdonságokkal rendelkező személyként eleveníti meg a képzelete. Ez a falu titkos hálóit érte szőtte, vár, mosolyog rá és szól hozzá, gyerekként védelmébe veszi.

Schöpflin 108–09.; AL-né 19.; Földessy: Amt 79.; Vatai 345.; Varga 236.; Király I. 560–65.