Valamikor lányom voltál

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 számozott fólió, 210 x 170 mm. Aláírás nélkül. Cím: Valamikor lányom voltál. Fölötte főcím: A legőszibb versek. Alatta római I-es. A bal felső sarokban ugyancsak Adytól származó ceruzaírás: Tárcaversek, alatta: vasárnapra. – A k László Gyula tulajdonában.

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. szeptember 8. XII. évf. 214. sz. 2. – Ady Endre – („A legőszibb versek” főcímmel Az öreg Lázár és a Sötét vizek partján c. versek előtt elsőként. Az öreg Lázár című vers kötetünkben a Lázár a palota előtt című vers III. részeként szerepel.) – Kötetben: VA₁ (1908) (A Léda arany-szobra ciklus) 145–46.; VA₂ (1910) 81–82.; VA₃ (1910) 81–82.; VA₄ (1918) 81–82.; VA₅ (1919) 107. – Gyűjteményes kötetben először. AEöv-1 [1930] 75.

Alapszövegünk a VA₃-ból.

A VA₁ korrektúrájában (PIM A. 126/1.) Ady a 7. és a 15. sor végén a vesszőt pontra javította, a 14. sor sajtóhibás emlékszem szavát korrigálta, a 17. sor végén a pontot vesszőre cserélte, a 19. sor végén kitette a vesszőt, a 20. sorban a Valamikor után vesszőt tett, a voltál sajtóhibáját javította.

Király István líraian ecseteli a vers keletkezésének előzményeit. A Léda iránti „hála nyugtáját” véleménye szerint legszebben a Valamikor lányom voltál című költemény „állította ki”. „1907 szeptember elején íródott ez a vers – magyarázza Király. – Néhány nappal előbb, 1907 augusztus végén született meg a várva-várt gyermek, Léda kisfia – de halva. Egy álom füstbe ment. Kettőjük viszonyának mély tragikumát maradéktalanul át kellett Adynak ekkor éreznie. Belső szándéka szerint szépségre rendelt, teljességet idéző, lázadó szerelem volt az övék, s elátkozottnak bizonyult a maga valóságában. Mintha csak minden nagyra törő emberi vágynak reménytelensége tükröződött volna benne. S a gyermekágyban fekvő, féltékenykedő, beteg Lédában Ady észrevette a meggyötört embert: a társat. Sorsszerű összetartozásukat minden addiginál jobban tudatosította a másik szenvedése. S a részvét, az együttérzés vigasztaló, csöndes mozdulata a Valamikor lányom voltál tanúságtevő sorait nyújtotta át nem múló, örökké élő, betegágyi, »férji« ajándékba.” (Király I. 458.) Vészi Margit szerint Léda gyermeke lány volt. (l. Lengyel: Am 281.)

Riedl Frigyes 1919-ben Adyról tartott egyetemi előadásában Goethe: An Charlotte von Stein c. költeményével állítja párhuzamba Ady versét. „A szerelem végzetességét legszebben fejezi ki – állapítja meg – a Valamikor lányom voltál című költeményben: szerelmét végzetesnek, lélekvándorlás eredményének mondja, akárcsak Goethe Frau v. Steinhoz írt egy költeményben: »Ach, du warst in abgelebten Zeiten / meine Schwester oder meine Frau«.” (Szabó Lőrinc fordításában: Ah, valaha, régleélt időkben / feleségem voltál vagy húgom.) (Mattyasovszky Erzsébet lejegyzése: AM II. 149.) Megtalálható ez az összehasonlítás Riedl Ady és Goethe c. tanulmányában is (l. HSz 1919. aug. Ady-szám. 129–30. R. F.: Arcok és harcok Ady körül. [Bp., 1928.] 129–30.)

Földessy Gyula vitatja Riedl Ady–Goethe párhuzamát. Szerinte Riedl „kétségkívül tévesen” vélte látni egy Goethe-vers nyomát e versben „Ady életében – írja Földessy – tudtommal nem volt lefordítva ez a Steinnéhoz írt vers, mely a régebbi német Goethe-kiadásokban sem volt meg. Különben is Ady egész költészetén végigvonul a reinkarnáció hite (minden kötetében többször), s így ez ebben a versben is természetesen és könnyedén adódott. Továbbá az Ady lányául-nézése kedvesének azzal kapcsolatban, hogy nagyon egyek egymással, természetesebb és igazabb, mert az apát és leányát a vérség révén szorosabb kötelék fűzi egymáshoz, mint a szülőket.” (Földessy: Amt 76–77.) Földessynek igaza lehet abban, hogy Ady nem ismerte a Goethe-verset, de a két vers rokonsága kétségtelen.

Benedek Marcell a férfi és az asszony bonyolult viszonyát, „sokrétű” jellegét érzékeli a versben. „A Valamikor lányom voltál siető lerögzítése egy hirtelen, homályos érzésnek – írja –: a férfi és az asszony viszonya nemcsak szerelem, nemcsak harc, egyébfajta szeretetek is lappanganak benne, átöröklődve és elcsökevényesedve. Anyjának sokszor érzi az ember a kedvesét; Ady egy rejtettebb érzést hoz világra, mondván: „Ezer éve, vagy több éve, / Valamikor lányom voltál”. (Benedek II. 209–10.)

Riedl Frigyes: Ady és Goethe. HSz 1919. aug. Ady-szám 129–30. = R. F.: Arcok és harcok Ady körül. [Bp., 1928.] 129–30.; Benedek II. 209–10.; Hatvany II. 344–47.; Földessy: Amt 76–77.; Király I. 458–60.