A csillagok csillaga

Első megjelenés: Nsz 1907. augusztus 25. XXXV. évf. 202. sz. 2. – Ady Endre – („Versek” főcímmel A vörös csillag címen Az utca éneke és Az őszi rózsák c. versek után.) – Kötetben: Isz₁ (1909) (Az utca éneke ciklus) 93.; Isz₂ (1911) 93.; Isz₃ (1918) 93.; Isz₄ (1919) 93. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 111.

Alapszövegünk a Isz₁-ből.

• 7 A sor végén a pontot értelem szerint vesszőre változtattuk.

E vers Földessy szerint: „Szimbolikus vers, a hajnalcsillag jelenségéhez fűződő. Jelentése, értelme nyilvánvaló.” (Földessy: Amt 95.) Jelentése, értelme valóban nem kíván magyarázatot, de a hajnalcsillaggal való asszociáció kissé erőltetettnek tűnik. A vers megírásához az ötletet a Párizsban látott Dániel üstökös adhatta, melynek megjelenésekor 1907. jún. 9-én Ady még Párizsban tartózkodott. A párizsi Matin júl. 30-i száma Elle court la comèt (Elmegy az üstökös) címmel közölt cikket, Ady pedig, bizonyára ennek nyomán, a BN aug. 10-i számában. Többek között ezt írja: „Ez is elmúlt: az Eiffel toronyból néztük és bámultuk Dánielt. Dániel egy barátságos üstökös volt, negyedik égi csoda ez évben. Olyan fényes volt, hogy majdnem szabad szemmel láthattuk. Egy darabig azt hittük, hogy lejön a földre. Párizs külvárosaiban még a percét is tudták e látogatásnak. Végül is kiderült, hogy Dániel büszkébb akármelyik európai államfőnél. Egyszerűen nem kíváncsi Párizsra, s elvágtatott a Nap felé.” (AEÖPM VIII. 301.; 556.)

A vörös csillag. Vágóhíd 1919. ápr. 15.; Földessy: Amt 95.