Az őszi rózsák

Első megjelenés: Nsz 1907. augusztus 25. XXXV. évf. 202. sz. 2. – Ady Endre – („Versek” főcímmel Az utca éneke után és A csillagok csillaga előtt közli másodikként.) – További megjelenés: FMo 1909. január 21. IX. évf. 17. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: Isz₁ (1909) (Az utca éneke ciklus) 92. –; Isz₂ (1911) 92.; Isz₃ (1918) 92.; Isz₄ (1919) 92. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 111.

Alapszövegünk a Isz₃-ból.

A krizantém Ady szimbolikájában a nemesség, kifinomultság úri virága. „Vannak csodálatos tűzkő-színű krizantémok – jegyzi be párizsi noteszkönyvébe. – Az ember szeretne beszélgetni velük.” (Pn II. 14.; AEÖPM VIII. 237.) A Válasz Tóth Bélának c. cikkében az „új szándékú, új lelkű” magyarokról írja: „A krizantém tájékáról szárnyalt föl s talált valamikor Európára ez a lélek. Ennek van még mutatni és mondani valója Európa és a világ számára. Ennek a krizantémnak rejtett, nagy értelme s gazdagsága adatott”. (AEÖPM VIII. 180.) A krizantém hazája Kelet-Ázsia, az ősmagyarok is Keletről jöttek a Kárpát-medencébe. Egyik glosszájában arról ír, hogy a krizantémot a japánok nemesítették vadvirágból: „Egyszerű mezei virágból csinálták a pompás és ezer gazdagságú krizantémot” – írja. (AEÖPM VII. 231–32.) Így kapja meg az értelmét a vers azon sora, hogy: S pórvirág volt a krizantém is. / Lesztek ti még csodavirágok. A pórvirágnak és a krizantémnak ilyen szembeállításával találkozunk már a Hepehupás, vén Szilágyban c. versben is egy évvel előbb, önmagára, a lelkére vonatkoztatva: „Paraszt zsályaként aludt el / S bús krizantém-fürttel ébredt”. (L. a vers jegyzetét e kötetben.)

Földessy: Amt 57.