A fiaim sorsa

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. augusztus 11. XII. évf. 191. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel  Az őszi lárma, Megcsókolom Csók-kisasszonyt és a Ha a szemem lefogták c. versekkel együtt másodikként.) – További megjelenés: Szil 1907. augusztus 29. XXV. évf. 35. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: VA₁ (1908) (A Halál rokona ciklus) 23.; VA₂ (1910) 15–16.; VA₃ (1910) 15–16.; VA₄ (1918) 15–16.; VA₅ (1919) 20.  – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 46.

Alapszövegünk a VA₃-ból.

A VA₁ korrektúrájában (PIM A. 126/1.) az 5. sor végén Ady a pontot vesszőre változtatta. A VA₃ korrektúrájában  (OSzK Fond. Hung. 1731.) az 1. sorban az Ugy rövid U-ját hosszú Ú-ra javították.

Első párizsi noteszkönyvébe ezt jegyzi fel a költő: „Verset írni a legszebb, legszomorúbb, legnehezebb és legszegényebb dolog a világon”. (Pn 133.; AEÖPM V. 193.) E gondolatot majdnem szó szerint megismétli a Tóth Gaszton rúg c., a BN 1905. júl. 2-i számában megjelent novellájában: „A nagyon kevesek egyike, ki tudja, mi a vers – jellemzi hősét –, s hogy verset írni, igazi verset, a legszebb, legszegényebb, legnehezebb és legszomorúbb dolog a világon.” (AEön 312–13.) 1907. aug. 22-én ezt írja a BN-ban a Jegyzetek a napról egyik glosszájában: „Nálunk […] kevés a fantázia […] Jön egy új poéta, ki élete, boldogsága, vére és idegei árán kitalál egy új nótát. Ezt a nótát fújja most már a legcsiribiribb poéta is.” (AEÖPM VIII. 315.)

Ady új költészete „egyetemes-érvényű megnyilatkozása egy fájdalmas művészi élménynek – írja Földessy Gyula. – Ez az élmény a művészi ideál megvalósításának nehézsége. Ez a motívum végigvonul Ady egész költészetén különféle hangulatú, árnyalatú, mozzanatú s mindig sajátos, újszerű s másnemű költői képekben, megfogalmazásokban.” (Földessy: Amt 25.) Ilyen A fiaim sorsa is: „Megszemélyesítése Ady megvalósulásra törekvő vers-eszméinek, ahogy ő mondja, fiainak: álmainak, őrületeinek.” (Uo. 50.) A motívum első megjelenése az 1903 őszén írt Elűzött a földem, ahol „meddő álmait” „sápad némberek”-nek nevezi: „Ez mind csak álom, néhány nyári álom. / Forrók, buják, meddők szegények.” Rokon gondolatok fogalmazódnak meg az Özvegy legények tánca, Az én koporsó-paripám, Az örökké elváltak, Egy csúf rontás, Kiszakadt, bús nóta c. versekben, és lehetne folytatni a sort. Az Egy csúf rontás-ban pl. ezt írja: „Jaj, hogy elfut a tollam alól, / Ami igaz, ami esztelenül Szép.” Jelen versben: Mindig őrülten szépet akarok / S gyáva kutyaként a vágyba halok.

Földessy felhívja a figyelmet, hogy „Goethe: Natur und Kunst (Természet és művészet) c. költeményében ugyanazt a művészi problémát veti fel, mint Ady A fiaim sorsá-ban, de az ő klasszicizmusa megnyugtató megoldást talál a gondolat formai megvalósítására.” A hivatkozott Goethe-vers ide vonatkozó sorai: „Wer Grosses will, muss sich zusammenraffen, / in der Beschränkung zeig sich erst der Meister, / und das Gesetz nur kann uns Freicheit geben.” (Ki nagyot akar, magát zabolázza, / korlátozásban tűnik ki a mester / s csak törvény adhat szabadságot nékünk. Jánosy István fordítása.) Arany János Formai nyűg c. kétsorosában ugyancsak ez a gondolat jut kifejezésre: „Pongyola járású lovadat fékezd meg erősen: / S lépni tanul büszkén, tánchoz emelve nyakát.” Verlaine Art poétique (Költészettan) c. versében Földessy szavaival „kitekeri a nyakát” e problémának: „Szónoklat? Törd a nyakát, / és jó, ha izmod megfeszíted, / pórázra szoktatván a Rímet. / Mi volna, ha nem volna gát?” (Kosztolányi Dezső fordítása.) Adynál: Fiaim: álmok, őrületek, / Apátok hű, jóságos: a Halál, / De meggyilkol anyátok: a Szabály. (Földessy: Amt 51–52.)

Földessy: Amt 50–52.; Király I. 470.