A néma madarak

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. június 2. XII. évf. 131. sz. 2. – (Páris május végén) – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel a Víg úrfiak bora című vers után.) – Kötetben: VA₁ (1908) (Mi urunk: a Pénz ciklus) 131–32.; VA₂ (1910) 73–74.; VA₃ (1910) 73–74.; VA₄ (1918) 73–74.; VA₅ (1919) 97. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 72.

Alapszövegünk a VA₃-ből, bár a különböző VA-kiadások között nincs eltérés. Közülük a viszonylag késői VA₃-at választottuk szövegbázisul.

A vers egyike Ady több értelmezésre is alkalmas, szimbolikus-allegorikus látomásainak. Földessy Gyula szerint A néma madarak „az elhivatott, sorsos lángelmék”. „A nyári dél itt – magyarázza –: a Nap delelőjét, a zseninek az Idő teljességében érkezését jelenti.” Kiérez a költeményből egy más szimbolikus árnyalatot is: „A Nap – véleménye szerint – jelképe a szellemi Élet-tűz-forrásnak is, mellyel a kiválasztott ember rokonabb másoknál.” (Földessy: Amt 75–76.)

A vers így is értelmezhető, de ismerve a költő ekkori életkörülményeit, életvitelét, anyagi helyzetét, hogy éppen hazakészül Párizsból (l. erről e kötetben a Mi urunk: a Pénz c. vers jegyzetét), valószínűbb Király István felfogása, aki a költő vágyainak, álmainak „allegorikus vízióját” látja a rövid költeményben. „Az egyén lent maradt a földön, a fojtó köznapokban, az álmai pedig […] tőle elválva, mint »arany-tollas, arany-boglyas Madarak«,  mint »Kincs-madarak, csodás griffek«,  »Napba-néző, elátkozott keselyűk« szálltak »sötét gőggel« a fénylő nap alatt; távol az embertől.” (Király I. 379.) Ezt a felfogást erősíti az a tény is, hogy Ady a verset a pénzversei közé sorolta, a BN-ban A Pénz főcímen teszi közzé, a VA kötetben pedig a Mi urunk: a Pénz ciklusba osztja be.

A vers szimbolikájának kulcsa a csodás griffmadár, mely tulajdonképpen nem igazi madár, hanem ókori mesebeli lény, az oroszlán és a sas alakját egyesíti magában. (Vö. e kötetben a Megáradt a Tisza c. vers jegyzetével.) Több ezeréves szimbólum, gyakran előfordul címerképként is, az antik művészet kedvelt motívuma. A néma madarak sem igazi madarak, hanem a képzelet szüleményei, a költő varázslatos látomásai. A szecesszió kedvelte a stilizált állat- és növény-motívumokat, előszeretettel használta az aranyat, az ezüstöt, a drágakövet szembeállítva a hétköznapok szürkeségével. Ilyenek Ady „Napba-néző”, „büszke, gyémánt fejű”, „csodás griffjei” is, nem szólalhatnak meg, mert akkor megszűnne a varázslat, a csoda a földre esne, és visszazökkennénk a hétköznapi szürkeségbe. A sejtelmesen „lebegtetett” jelképesség révén Ady így teremt lehetőséget a tudat szárnyaló képzelgései és a konkrét valóság közötti érzelmi feszültségek kifejezésére.

Földessy: Amt 75–76.; Király I. 379.