Keletkezéstörténet
Az öngyilkosság lehetőségének, módjának e különös és sajátos víziója a vers születése előtt többször és többféle módon fölmerült már a költőben, amelynek írásos dokumentumai is maradtak. Több mint fél évvel a költemény publikálása előtt írja Ady Brüll Adélnak Budapestről Párizsba: „Egy bizonyos: én csak
február 17-ig maradok Budapesten. Ha élek. Mert tegnap már olyan erős, nagy elhatározásom volt, hogy ott a maguk kertjében nyakammal fogadom az éjjeli gyorsvonatot holnap vagy holnapután.” (AEl I. 188.; a levél dátuma: 1905. nov. 30.; „a maguk kertjében”: utalás a vasútállomás közelében található Brüll-házra, amelynek hátsó, kerti oldala a Budapest–Kolozsvár közötti vasúti
vonal pályájával határos.)
Ez a formájában változó, de lényegében azonos, önmagát és szűkebb környezetét „zsaroló” öngyilkosság-gondolat bukkan fel egyik 1906 tavaszán közreadott novellájában, amelynek fiktív hőse többek között ezt írja az orvosának: „Én csak példátlanul összepajtáskodtam az élettel. […] Az igaz, hogy ennyi élet kissé sok egy ilyen gyönge legénynek, mint én. Ám ne aggódjék, kedves
doktorom, miattam. Tudok egy nagyon kívánatos, bájos és rejtett helyet. Éjszaka szokott átnyargalni rajta a gyorsvonat. Végre is egy előkelő agyú embernek van annyi bátorsága, hogy nyakacskáját kellő pillanatban ráfektesse az egyik sínre.” (Vörös felhők alatt. BN 1906. ápr. 27.; AEön 485., l. a
jegyzetét is: uo. 1334.) Úgy látszik, Ady nemcsak levélben és elbeszélői áttételben foglalkozott ezzel a gondolattal, hanem baráti körben is szóba hozta. Révész Béla említi, hogy második párizsi kiutazása előtt vibráló, végletes hangulatok gyötörték a költőt. Jún. közepén volt várható ez a kiutazás, s Révész szerint „az útraindulás nehéz depresszióval” gyöngítette
Adyt. „Életfordulóknál többször láttam így őt és ezzel az enervált fáradással került Ady a párizsi út elé is”. Nyilvánvalóan a Halál a síneken c. költemény hatásával volt összefüggésben az a szorongás is, amelyről Révész beszámol: „én valóban ijedeztem, hogy Ady valamiképpen kárt tesz magában”. A verses víziót megelőző képzelgésekről Ady bizonyára ezt-azt Révész előtt emlegetett
is, ami a barát ijedelmét motiválta. Erre így emlékezik: „Volt elgondolása is a halál módjáról, idegen földön idegenül meghalni, Franzensfestében, Innsbruckban, valahol erre, elpusztítani minden írást, ami áruló lehetne, a monogrammot ruhából, fehérneműből kitépni, és aláfeküdni az érkező mozdony alá, pontos célzással, hogy a fejét se ismerje fel senki soha…”
(Révész: AE 99.) (Franzensfeste az akkor a Monarchiához tartozó, mai Fortezza nevű olasz városka, vasúti csomópont német neve, amely a Brenner-hágó déli bejáratánál található.)
Földessy Gyula a Vörös felhők alatt c. novellában megfogalmazódott motívum-előzmény mellett a korábbi versek egyes fordulatainak és e költemény néhány sorának rokonságára is felhívja a figyelmet. A Halál a síneken 17–18. sorának érzékletes képét (S jön rám-zúdultan / Magtalan álmok bús raja) „előlegezi
meg” némi szóeltéréssel és kevésbé kifejezően a három esztendővel korábbi Elűzött a földem soraiban: „Meddő álmok e sápadt némberek”, sőt e vers szövegében később előfordul a „magtalan álmodók” jelzős összetétel is (l. AEÖV II. 131–33.). A vágyak lelket sebző-gyötrő voltáról sem e költeményben
esik szó először. Itt a 19. sorban bukkan fel ez a motívum: Jönnek a nagy vágy-keselyük. Hasonló értelmű az 1904-es Meg akarlak tartani alábbi sora: „Hóhérok az eleven vágyak”. (AEÖV II. 148.) Az 1905-ös Harc a Nagyúrral soraiban ugyanez más változatban: „Az én belsőm fekély, galád./ […]
Az Élet marta fel, a Vágy”. (AEÖV II. 173.) Analóg jelentésű az 1906 áprilisában publikált Intermezzo következő sora: „Enyém: a vágyak gyehennája”. (L. e kötetben.) (Az analógiás példákat időrendi konkretizálás nélkül l. Földessy: Amt 49.)
Az életrajzi dokumentumok és a szövegbéli motívum-egyezések csak nyersanyagát, háttér-elemeit szolgáltatják a költeménynek. A költő képzelete különös esztétikai metamorfózis révén teremti meg és szinte drámai módon szcenírozza a vízió „lírai hitelét”.
