Az anyám és én

Első megjelenés: BN 1906. június 3. XI. évf. 151. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – („Pünkösdi versek” főcímmel Anyám címen elsőként közli a Nem mehetek hozzád és a Halál a síneken c. versek előtt.) – Kötetben: VA₁ (1908) (A Halál rokona ciklus) 5–6.; VA₂ (1910) 7.; VA₃ (1910) 7.; Gyűjt [1910] 23–24.; VA₄ (1918) 7.; VA₅ (1919) 7. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 42.

Alapszövegünk a VA₃-ból. A BN szövegét több ékezési, központozásbeli módosítással és egy értelmetlen sajtóhiba kiigazításával vette fel a költő a VA-ba. A VA egyes kiadásai között is akadnak különböző eltérések, a versnek hibátlan szövegközlése nincs. A főszöveg kialakításához a legkevesebb javítást a VA₃ publikációja igényli.

A VA₁ korrektúráján (PIM A. 126/1.) az alábbi módosításokat végezte Ady: a 6. sorban a csókja után a felesleges vesszőt törölte, a 15. sorban a legbizarrabb szót követően kitette az elmaradt vesszőt, a 19. sorban a tehetetlent után a hiányzó vesszőt ugyancsak kitette, végül a 27. sorban a Senki szedési hibával szedett első magánhangzóját e-re pontosította. Néhány igazítást a VA₃ korrektúra-példányán (OSzK Fond. Hung. 1731.) is találhatunk: a 3. sorban a büszke után a vesszőt törölték, a 16. sorban a legszomorúbb fiút hosszú ú-it rövid u-ra módosították, végül a 28. sorban a szomorú hosszú ú-ját ugyancsak rövidre változtatták.

• 12 A jőjjön hosszú ő-jét – bár az összes szövegforrásban, a BN-ban, a VA minden kiadásában, sőt a Gyűjt-ben is ez az alak szerepel – minthogy használatát sem verstani, sem helyesírási ok nem indokolja – rövid ö-re cseréltük: jöjjön.

• 16 A fiut rövid u-ját – a VA₁ és a VA₂ szövegközlését követve – hosszú ú-ra változtattuk: fiút.

• 26 A távol után az értelem szerint felesleges, a szövegforrások többségében is hibásan előforduló vesszőt a Gyűjt publikációjára támaszkodva töröltük.

Bármilyen furcsa az állítás, de ez az anyja és a maga sorsát összehangolni törekvő költemény elsősorban a lírai önarcképek sorozatának egyik újabb változata. Ady költői tudatosságára vall, hogy a sajtóbeli közlés szimpla címét (Anyám) a kötetbe történt felvételkor pontosította, a mondandó valóságos motívumaihoz igazította: Az anyám és én. Mert az „ídes” portréja a költő minden hozzá fűződő, megkülönböztetett, különleges szeretete mellett és ellenére sajátos beállítást kap: a lírai én, a fiú sorsának meghatározója, forrása, „magyarázata”. Végül is az „anya” itt „mellék-figura”, a költő „önarcképének” háttere, eredet-forrása.

A vers „anya-képének” megalkotásában így kevéssé fontosak, meghatározóak az „ídes” alakjára vonatkozó konkrétumok, életrajzi tények. Még akkor is, ha édesanyja valóságos alakjához igazította a poéta a versbéli stilizált anya-figurát. A költő anyját, Pásztor Mária lényét, kedvességét, fiatalkori szépségét és későbbi megtörtségét, bánatos voltát megidéző emlékezők hitelessége csak részleges, mert bennük is összekeverednek saját emlékképeik, illetve mások benyomásait közvetítő vallomásaik Az anyám és én c. költemény szuggesztív hatásával. (L. a szemtanúk és a kommentálók szövegeit: EmlAE I. 70.; 107.; 112.; 138.; 247.; 257.) Különben Pásztor Mária élete fiatalasszony korában sem volt válságoktól, konfliktusoktól mentes: kellő közvetettséggel ezt érzékelteti Ady egy hat évvel korábbi novellája, amelyben már felismerhető a „rontás”, az „átok” szorongató légköre (Az én elutazásom. Sz 1990. márc. 21.; AEön 76–80., jegyzete: uo. 1293.)

Külön súlyt, jelentéstöbbletet ad a versnek a kötetbéli kompozíciós helye. Földessy Gyula úgy véli, hogy Ady szándékosan helyezte Az anyám és én c. költeményt a VA élére, mert e vers határozottan jelzi „Ady predesztinatív élet-koncepciójának további kibontakozását”. Szerinte e versben „ugyanaz a tragikus alaphang, mint az Új Versek prológusában”. (L. a Góg és Magóg fia c. verset az AEÖV II.-ben.) (Földessy: Amt 46.) Ez a tragikus alaphang közös voltára tett észrevétel persze túlságosan általános, hiszen ez a tónus mindkét kötet verseinek jelentős hányadára jellemző. Ugyanakkor a két költemény motiváltságában a különbség is nyomatékos: míg a Góg és Magóg fiá-ban a maga nemzeti küldetésének egyszerre ősi és a korabeli közszellemtől élesen eltérő voltát hangsúlyozza, addig az Anyám és én soraiban a saját költői megjelöltségének, az átok sarjá-nak családi eredetét igyekszik felmutatni, érzékletessé tenni. De ha már ez utóbbi költemény kompozíciós helyi értékéről szólunk, akkor azt is el kell mondanunk, hogy a VA az érett Ady egyik olyan verskötete, amelynek – miként a két korai kötetnek (Versek, Még egyszer) – nincs prológus-verse. Ugyanakkor a kötet kezdő verse Az anyám és én, de az első rész, A Halál rokona ciklus nyitó darabjaként. Mégis nyitányként bizonyos prológus-szerű nyomatékot kap, miként a ciklusokra nem tagolt Versek élén a Sirasson meg c. vers. S a két költemény között minden éles esztétikai, poétikai és stílusbéli különbség ellenére van némi belső rokonság. A Sirasson meg soraiban a költői elhivatottság, a „bolond célok”, az „álmok rabsága”, az „örök végzet” okán tart igényt a lírai én anyja sajnálatára. Az anyám és én strófáiban már a sajnálat, pontosabban a sajnáltatás az anya sorsára is kiterjed: mindennek okozója pedig az átok sarja, a legbizarrabb, a legszomorubb fiú alakjában fellépő lírai én, aki a baudelaire-i poète maudit (l. Baudelaire Bénédiction c. költeményét), az elátkozott költő párja, s ekként szintén a végzet embere. E magatartás, e költői szcenírozás jellemző sajátossága a korai verssel ellentétben a szeretett anya alakjának stilizált elidegenítése, amelynek egyértelmű megnyilatkozása az ez az asszony kifejezés használata.

Sík 270.; Révai 59–60.; Halász: NA 144.; Földessy: Amt  46.; Vatai 130.; Király I. 489–91., 194., 301., 302., II. 254., 578.