Dús lovag násza

Első megjelenés: BN 1906. április 1. XI. évf. 90. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel III. számmal harmadiknak közli az Az Avar-domb kincse és A Halál automobilján c. versek után.) – Kötetben: VA₁ (1908) (Mi urunk: a Pénz ciklus) 130.; AH (1908) 54.; VA₂ (1910) 73.; VA₃ (1910) 73.; VA₄ (1918) 73.; VA₅ (1919) 96. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 72.

 

Alapszövegünk a VA₃-ból. Az első sajtóközlés szövegét kisebb, nem lényeges igazításokkal vette át a kötetbe Ady. Az AH-ban közölt változat a VA első kiadását követi, a VA₂-től kezdve nem módosított a szövegen a költő.

Ama versek egyike ez a költemény, amelyben Ady nem meglévő műveltségi elemekre – bibliai, görög-római mítoszokra vagy történeti mondákra – építi a maga látomását. Dús lovag és asszonyának alakja a maga képzeletének szülöttei, akiknek megadatnak gazdagságukból, pénzességükből következően a fényes, ünnepi és rafinált nász lehetőségei. Míg a valóban szerelemre termett  szűz asszonyok és tüzes fiuk csak statiszták lehetnek: bilincsbe verten csak állniok és énekelniök lehet Dúsék nászi termében és nászi ünnepén. A dús szó a magyar nyelvben nemcsak melléknévként fordul elő, hanem régies, irodalmi változatban főnév is lehet, amelynek közvetlen jelentése: igen gazdag ember. Ady ezt a főnévi változatot emelte ki nagybetűs alakban személynévvé.

Horváth 29.