A Halál automobilján

Első megjelenés: BN 1906. április 1. XI. évf. 90. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel II. számmal Töff-töff címen másodiknak közli az Az Avar-domb kincse után és a Dús lovag násza c. vers előtt.) – Kötetben: VA₁ (1908) (A Halál rokona ciklus) 29.; VA₂ (1910) 19.; VA₃ (1910) 19.; VA₄ (1918) 19.; VA₅ (1919) 25. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 47.

Alapszövegünk a VA₃-ból. A sajtóközlés szövegét több központozásbeli és ékezési változtatással vette fel a kötetbe a költő.

Ady gondolat- és érzelemvilágát már korábban is megragadta az automobil történelmileg relatíve új és különös jelensége. Eleinte azonban a konzervatív társadalmi maradványok és az új technikai jelenségek ellentétét érzékelte leginkább. Ezért tette fel egyik előző évi cikkében az alábbi kérdést: „Nem döbbentek meg önök már, ha feudális, büszke mágnást automobilban láttak?” (Jókai szobra. BN 1905. febr. 26.; AEÖPM VI. 73. és jegyzete: 372–75.; előzményét l. még a Pn 140. sz. bejegyzésében: „Automobilban ülnek emberek, kik ma is a középkorban gondolkoznak.” AEÖPM V. 194.)

Más gondolati közelítésben, az életritmus lendületében ragadja meg a gépkocsi kiváltotta másfajta lehetőséget Ady A Halál automobilján c. versben. Jellemző, hogy közel két évvel korábban az életvágy, a szerelmi mámor beteljesülésének hangulatához a hintó, a konflis képzetét kapcsolta (l. az Egy ócska konflisban c., a BN 1904. júl. 12-i számában közreadott verset az AEÖV II.-ben), s hogy az élet rejtelmei közötti útkeresés, önmagára találás motívumát is egy eltévedt lovaskocsi vonulásához hangolta (l. a BN 1904. okt. 6-i számában publikált Este a Bois-ban c. verset az AEÖV II.-ben). E versben érzékelhető ambivalenciát jelent Adynak az az eleinte előtérbe állított törekvése, hogy a gépkocsiban a pénz-motívumot, a különleges életvitel erejét érzékeltesse. Ezt jelzi az első címváltozat, a Töff-töff is. Később ítélte nyomatékosabbnak a rejtettebbnek látszó halál-vonzatot, amelyet azután a címben is kiemelt: A Halál automobilján. Ritka, verseit érintő vallomásainak egyikében, a Poéta és publikum című írásában erről így beszél: „A Halál automobilján rokona a fekete zongorának, s valóban azt vallom és siratom ma is, hogy legalább automobil-tempóban kell élnünk, éreznünk és tennünk, hogy az élet juttathasson egy kis mámort és egy kis vigasztalást.” (HSz 1910. jan.–febr.; AEÖPM X. 24.)

Horváth 50.; Hatvany II. 315–16.; Barta 290.; Földessy: Amt 55.; Varga 232.; Vezér 204.; Király I. 333., 425., 445., 486., 487.